A mai napon született rebbe Rásáb

1860-ban ezen a napon, chesván hónap huszadikán született Solom DovBer Schneerson rabbi, az ötödik lubavicsi rebbe, aki a rebbe Rásáb néven is ismert.

 

A negyedik rebbe, a Máhárás (a lubavicsi Smuel rabbi) és szent életű felesége, Rivka második gyermeke volt. Fiatal korától fogva foglalkozott a hászid filozófiával. 15 évesen vette feleségül unokatestvérét, a nagyapja által neki rendelt Sterna Szárá Schneersont.

A negyedik rebbe fiatalon, alig 48 évesen hunyt el. Idősebbik fia, Snéur Zálmán Áháron rabbi úgy gondolta, hogy különleges tehetséggel és hatalmas tudással rendelkező öccsét, Solom DovBert illeti a vezetőség, ám ő vonakodott elfogadni azt. Végül, 11 évvel apjuk halála után, a nagyobbik fiú elköltözött Lubavicsból, és a rebbe Rásáb ekkor fogadta el a mozgalom vezetőjének szerepét, így ő lett az ötödik lubavicsi rebbe.

Vezetőségének 38 éve alatt nemcsak a hászid filozófiát művelte magas szinten, de az egyszerű zsidókkal is sokat foglalkozott, és számukra is írt könnyebben emészthető, kevésbé filozofikus beszédeket. Analitikus gondolkodásával az egész hászid filozófiát átlátható rendszerbe foglalta. Több tucat kötetet megtöltő beszédeit fia, a hatodik rebbe, valamint az ő veje, a hetedik rebbe, az áldott emlékű Menachem Mendel Schneerson rabbi rendezte sajtó alá és adatta ki.

1897-ben alapította meg iskoláját, a Tomchéj Tmimim jesivát, ahol a szokásos talmudtanulás mellett a chábád hászidizmus filozófiáját is magas szinten tanulmányozták. Nagy hangsúlyt fektettek az imára is, a diákokat arra ösztönözték, hogy meditáljanak, és nyitott szívvel és lélekkel forduljanak égbeli Atyjukhoz. A Tomchéj Tmimim jesivából tanult és elkötelezett tanítványok kerültek ki, akik a szovjet uralom idejében is megőrizték a zsidóság lángját. Napjainkban az eredeti jesivából kinőtt Tomchéj Tmimim iskolarendszer keretein belül hat kontinens több tucat országában oktatják a zsidó diákokat a Talmud és a hászid filozófia ismeretére.

Solom DovBer rabbinak fontos szerepe volt a cári Oroszországban elnyomott zsidók megsegítésében. Amikor például 1891-ben kiűzték a zsidókat Moszkvából, kötőüzemet alapított, ezreknek adva ezzel megélhetést. Az orosz hadseregben szolgáló zsidókat is támogatta, biztosítva vallási-spirituális igényeik kielégítését. Az 1900-as évek elején zajlott orosz-japán háborúban szolgáló zsidó katonák számára fáradhatatlan munkával biztosított peszáchra maceszt, vagyis kovásztalan kenyeret.

Elsőként küldött sáliáchokat, vagyis küldötteket – a küldött rendszer a lubavicsi mozgalom egyik legfontosabb elemévé vált később – a Kaukázus hegyei közt élő hegyi zsidókhoz, akik szinte teljesen elszakadtak akkorra már zsidó gyökereiktől. Küldöttei oktatták zsidóságra a helyi fiatalokat. Ahogy ő fogalmazott: hászidjai lámpagyújtogatók: „A lámpagyújtogató kezében hosszú bot van, kis lánggal a végén, ezzel járja az utcákat. Tudja, hogy a láng nem az övé. Lámpáról lámpára jár, hogy mindegyiknek fellobbantsa a fényét.” A kiküldött chábád rabbik nemcsak a fiatalokat tanították. Céljuk az volt, hogy intézményeket is alapítsanak, ahol felnőhet egy olyan generáció, melyben már a helyi lakosok között is vannak olyanok, akik képesek Tórát tanítani, vallási vezetői feladatokat ellátni a közösségen belül, vagy tanítani.

Az első világháború kitörése után a rebbe Rásáb Rosztovba költözött. Ebben a városban adta vissza lelkét a Teremtőjének 1920 niszán hónapjának második napján. A vezetőségben egyetlen fia, Joszef Jicchák Schneerson rabbi követte.

 

Emléke legyen áldott!

 

zsido.com

  • Küldés emailben