Nagyhatású kortárs zsidó embereket bemutató sorozatunk ehavi részében Jonathan Sacks rabbit mutatjuk be. A volt brit birodalmi főrabbi szerint a hagyományos vallási életnek újra meghatározóvá kell válnia a spirituális gyökereit mindinkább elveszítő Európában. A szellemi újjáéledésben a zsidóságra hárulhat a kezdeményező szerep. 

 

Az utolsó úriember

Egy úriembert mindig csalhatatlan ízlés, fanyar humor, visszafogott, ugyanakkor céltudatos fellépés, rendíthetetlen elvhűség és persze nagy adag türelem jellemez. Nos, ez az érzékeny, kifinomult, mégis férfiasságot sugárzó és méltóságteljes karaktertípus úgy tűnik, lassan örökre kivész a mindennapjainkból, a nagyobb nyilvánosságot jelentő közéleti fórumoknak pedig talán soha nem is volt igazán része. Hiszen ahogy Lord Shaftesbury, egy vérbeli gentleman mondta: „Aki békében van önmagával, másokat is békén hagy.” Ám egy igazi, művelt úriember, ez a ritka madár alkalmas lehet arra, hogy gondolataival, emberi tartásával kizökkentse megszokott kényelmükből mindazokat, akiket feszélyez a tömegkultúra langymeleg semmitmondása. Külön szerencse, ha éppen a zsidó világban akad valaki, aki mély gondolataival nem csupán évezredek bölcsességét tükrözi vissza, hanem korszerű nézeteivel és ötleteivel tízezrek életét képes megváltoztatni. Sir Jonathan Sacks ráadásul valódi brit főrend, lord, ami egy zsidó rabbi esetén legalábbis szokatlan.

Sorsdöntõ találkozások a Rebbével

Lord Sacks a vallásához ragaszkodó, de a tanítások mélységét nem igazán ismerő családban nőtt fel. Felsőfokú tanulmányait Cambridge-ben, majd Oxfordban végezte, kitűnő eredményeit filozófiából szerzett doktorátussal koronázta meg. A zsidósághoz kötődő első, igazán meghatározó élménye az egyetemi évei alatt érte, és talán ez a találkozás – amit két további követett – döntötte el végérvényesen, hogy a kimagasló tehetségű fiatal bölcsész a tudományos pálya helyett végül az intenzív vallási tanulmányokat választotta.

1968-ban, másodéves egyetemi hallgatóként az Egye­sült Államokba látogatott, ahol neves rabbik biztatására találkozott Menachem Mendel Schneersonnal, az utolsó lubavicsi Rebbével. A Rebbe a négyszemközti beszélgetés során rádöbbentette, milyen mértékben felelős ő maga a saját sorsának alakításáért, ezért tíz évvel később, 1978 januárjában már határozott kérdéssel kereste fel ismét a vallási vezetőt. Immár felavatott rabbiként arra szeretett volna választ kapni, hogy a három kínálkozó, és számára egyaránt kedves tudományos pálya, a filozófusi, a közgazdasági, illetve a jogi közül me­lyiknek szenteljen kizárólagos figyelmet. A Rebbe fe­lelete alaposan megdöbbentette. „Rabbikat kell képezned!” – szólt az ítélet.

A fiatal rabbi és nagyreményű tudós a kérésnek megfelelően cselekedett. Munkát vállalt a Rebbe által megjelölt intézményben, a nagy múltú Jews College-ban, amelynek rövid időn belül vezetőjévé is vált. Ekkor tanulta meg egy életre, hogy néha az a legjobb módja a céljai beteljesítésének, ha az elérésükre irányuló folytonos hajsza helyett hagyja, hogy azok találják meg őt. A következő években ugyanis filozófiaprofesszor lett Oxfordban és a London University-n, felkérték a két legnevesebb éves közgazdaságtudományi előadás megtartására és a legtekintélyesebb londoni jogászkollégium, az Inner Temple tiszteletbeli ügyvéddé avatta.

A harmadik találkozás során az éppen megüresedett brit főrabbi pozícióval kapcsolatban kereste a Chábád mozgalom vezetőjét. A Rebbe válasza egyértelmű volt: Sir Jonathan Sacks 1991. szeptember 1-jén elfoglalta a mindenkori brit birodalmi főrabbit megillető széket.

 

A zsidóság új útja

Sacks rabbi a hivatalban töltött 22 éve alatt gyökeresen új elképzeléseket honosított meg a brit zsidóság életében. Amikor átvette a megbízólevelét, az angliai közösség már negyven éve folyamatosan zsugorodott. Számos beszámoló született a nagy múltú zsidóság lassú, de elkerülhetetlen hanyatlásáról. A vegyes házasságok aránya folyamatosan nőtt, a jövő nem sok jóval kecsegtetett. Alig több mint húsz évvel később több zsidó iskola található a szigetországban, mint valaha a történelem során. Zsidó Kulturális Központ és Zsidó Közösségi Központ nyílt Londonban. A zsinagógák ismét a közösségi élet fellegváraivá váltak, a spirituális élet vonzereje megnőtt, a fiatalok valósággal ellepik a vallási intézményeket.

Legalább ennyire érdekes, hogy a volt főrabbi legfontosabb üzenete, amelynek értelmében a zsidóknak a modernitásra korábban általuk adott, egyaránt kudarcos reakciók, egyfelől az asszimiláció, másrészt a legszigorúbb ortodoxia világtól való teljes elzárkózása helyett a 21. században egy harmadik utat, a hagyományokra alapozott bátor, nyitott és pozitív identitást szükséges kialakítaniuk, a többségi társadalmakban is komoly visszhangra talált. Ennek az oka Lord Sacks szerint az, hogy a nem zsidók azokat a zsidókat tisztelik, akik tisztelik a zsidóságot és zavarba jönnek azokat a zsidókat látva, akik zavarba jönnek saját zsidóságuktól. Ebből következően a rabbi minden fórumot megragad annak érdekében, hogy tudatosítsa: a zsidóknak tevékeny és példamutató részt kell vállalniuk a világ formálásában, és valamennyi általuk véghez vitt kiemelkedő tett, világjobbító cselekedet valójában Isten nevének a megszentelése.

A legkisebb közös többszörös

Valóban, a főrabbi gondolatai, amelyek az általa írt számos, jelentős sikert elért könyv lapjain, valamint az olyan meghatározó orgánumok, mint a Times vagy a The Daily Telegraph hasábjain rendszeresen közölt véleménycikkeken keresztül széles körben elérhetőek, számos nem zsidó vallásos közösségre is megtermékenyítőleg hatottak. A vallásközötti párbeszéd híveként a rabbi több kerekasztal állandó résztvevője és tagja az Elijah Interfaith Institute vallási vezetőket tömörítő nemzetközi tanácsának. Ezeken az eszmecseréken és azokon a beszélgetéseken, amelyeket az ateizmus legismertebb képviselőivel, például a szintén brit etológus, evolúciós biológus Richard Dawkins-szal folytatott, lépésről-lépésre finomította a nyugati kultúra jelenlegi válságára reflektáló és a krízisből kivezető utat felfestő nézeteit.

Látlelete szerint a vallást a felvilágosodás megjelenésével párhuzamosan három alapvető kihívás érte. Az első a tudományok felől érkezett, hiszen, ahogy Laplace fogalmazott: Isten csak egy feltevés, melyre nincs szükség többé. A második kihívást a megmagyarázhatatlan gonosz intézte a vallásos hit felé. E megmérettetés esszenciája a leginkább szembetűnő módon a holokausztban mutatkozott meg. A harmadik probléma egzisztenciális jellegű, amit legegyszerűbben talán így fogalmazhatunk meg: mi szükség van egyáltalán a vallásra, ha például a lelki problémáinkkal pszichoterapeutához, az anyagi sikereink érdekében pedig befektetési tanácsadóhoz fordulhatunk? Lord Sacks válasza röviden a következő: napjaink tudományos felfedezései elsősorban az ateistákat állítják kihívások elé, nem a hívő embert. Minél többet ismerünk meg ugyanis a világ működéséből, annál inkább rádöbbenünk, milyen csodálatos is a Teremtő műve, amelyet mérhetetlen bölcsességével alkotott. Ezért a főrabbi maga is állandó figyelemmel kíséri a legújabb tudományos eredményeket és könyveiben, előadásaiban gyakran idézi is azokat. A második kihívásra azt feleli, hogy a holokauszt a végső cáfolata annak az elképzelésnek, hogy lehetséges civilizációt építeni istenfélelem és az élet szentségébe vetett szilárd hit nélkül. Ezért azt javasolja, hogy mindenki induljon el a saját vallása által kijelölt úton, találja meg a szentség helyét a mindennapjaiban és a szabad akaratával élve cselekedjék az elsajátított szellemi alapelvekkel összhangban.

 

Ideje a változásnak

Ennek hiányában a társadalmat fenntartó intézményekre pusztulás vár. Magyarországon – a főrabbi által megjelölt angliai adatokhoz hasonlóan – a gyermekek több mint 45 százaléka születik házasságon kívül. Emellett a házasságkötések nagyjából 65 százaléka végződik válással. Ezzel összefüggésben rohamosan emelkedik a gyermekszegénység, terjed a függőséget okozó szerek használata, valamint gyakoribbá válnak a különböző stresszbetegségek és étkezési zavarok a fiatalok körében. Az élet értelmébe fektetett bizalom nélkül a társadalom tagjai közötti bizalom is csökkenni kezd. Márpedig a bizalom, az emberi méltóság, a magántulajdon és a teremtő munka tisztelete alapvető fontosságú Európa és a zsidó-keresztény kultúra fennmaradásához. Ha egy civilizáció elveszti a hitét, elveszti a jövőjét is. Szerencse, hogy néhány utolsóként megmaradt mohikán, mint amilyen Sir Jonathan Sacks, volt brit főrabbi is, mindent megtesznek azért, hogy ez soha ne következzen be. Érdemes követni a példájukat.

Réti János írása

A cikk az Egység magazin 98. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.