Vagy legalábbis a zsidó államot.
Néhány évtizeddel ezelőtt ez még elképzelhetetlen volt. A „szélsőjobboldal” szótól máig összeugrik a legtöbb zsidó gyomra, ami a huszadik századi történelmi tapasztalatok alapján több mint érthető. Az „újhullámos” szélsőjobb pártok azonban, mivel az iszlám migrációtól és terrorizmustól tartanak leginkább, akarva-akaratlanul is megértővé váltak a terrorizmussal 1948-as megalakulása óta kérlelhetetlenül küzdő Izraellel.
Sőt, abból a kutatásból, ami 35 AfD-s képviselő válaszai alapján készült, egy kifejezetten Izrael-barát kép rajzolódik ki. Háromnegyedük szerint nem szabad Németországnak elismernie a független Palesztinát az Izraellel kötendő békemegállapodás megkötése előtt. 77 százalékuk úgy vélekedik, hogy anticionista jelszavakat csak antiszemiták hangoztatnak, 88 százalékuk szerint pedig a jövőre 70 éves Izrael államot Németországnak meg kell ünnepelnie. Ami talán a legmeglepőbb: kétharmaduk szerint nem igaz, hogy a ciszjordániai telepek képeznék a béke akadályát, pedig ezzel még a mérsékeltebbek is előszeretettel támadják Jeruzsálemet.
Az egyik AfD-s képviselő szerint a német-izraeli kapcsolatok nem elsősorban történelmi okokból fontosak, hanem egyszerűen azért, mert Izrael a Közel-Kelet „egyetlen igazán jól működő demokráciája, testvérállam”. Beatrix von Storch, a párt szóvivője pedig a két ország fegyverkereskedelmében sem lát kivetnivalót: „miért pont Izraellel, egy nyugati, demokratikus állammal ne működhetne, ha Törökországgal vagy Szaúd-Arábiával igen?”
A neuralgikus pont a holokauszt. A centrista pártok megkérdezettjei közül mindenki egyetért azzal, hogy a második világháború borzalmait oktatni kell az iskolákban, az AfD esetében viszont csak 38% az „inkább egyetértők” aránya.
Akárhogy is, Izrael egyelőre óvatos. A német választás éjszakáján a Miniszterelnöki Hivatal csak Angela Merkelnek gratulált, Izrael igaz barátjának nevezve az újrázó kancellárt – az AfD előretöréséről egy szót sem ejtett.
(Munkatársunktól)