Nemkóser cukorkák az autonómiából

Autonómia alatt itt nem a pesti autonóm ortodox hitközséget értjük, természetesen, hanem a palesztin autonómiát, ami most már Schemtől Jerikóig és Betlehemtől Ramalláig terjed. Ez az autonómia nemcsak arról nevezetes, hogy benne találnak “otthonra” az Izraelből százszámra ellopott gépkocsik, hanem az onnan “importált cukorkák, nyalánkságok, szárított gyümölcsök is megkeserítik a vallásosok életét, mivel nincs “hechser”-jük (kósersági bizonylat): a gyümölcsök kukacosak és az édesség pedig nem kóser alapanyagokat tartalmaz. Az országos főrabbinátus kósersági osztálya figyelmeztette a publikumot, ne vásárolják a kétes eredetű árút, de mivel az olcsóbb, mint a kóser izraeli – a figyelmeztetés pusztába kiáltott szó, vagy talán inkább falrahányt cukorka marad. Az illegális behozatal ellen az állami hatóságok próbálnak így-úgy védekezni, de azokat csak a vám érdekli, nem a “hechser”…

A kamat, a bankok és a zsidók

Shylock, illetve szülőatyja, Skakespeare elcsodálkozna, ha hallaná, hogy a zsidók országában a címben említett hármas valahogy “nem megy együtt”. Illetve menni megy, de zökkenőkkel.

Ilyen zökkenőről értesült az izraeli közvélemény nemrégiben, amikor kiderült, hogy egy Bné Brák-i vallási bíróság döntése nyomán több ezer ortodox zsidó szakította meg sokéves kapcsolatát egyes izraeli bankokkal, és az ügy hátterében egy megoldhatatlannak látszó halachikus probléma áll.

A zsidó vallás, a Tóra tiltja a kamatszedést. Ez szigorú tilalom. A sors iróniája, hogy a középkorban az elnyomás, a diszkrimináció éppen azokat a zsidókat kényszerítette az uzsorakamattal való foglalkozásra, akik a háláchá szerint éltek, hiszen ez tiltotta számukra a kamatszedést — zsidóktól.

A háláchá azonban a tilalom mellett talált egy lehetőséget, amely módot nyújtott arra, hogy a zsidó befektető kamatot kapjon a bankjától, illetve kamatot fizessen az általa felvett kölcsönért vagy hitelért.

Ezt nevezi a háláchá hetér iszkának, vagyis “megengedett ügyletnek”. Az ügylet úgy jön létre, hogy a bank és a befektető, illetve kölcsönfelvevő társas viszonyba lépnek, és így a kialkudott százalék már nem kamat, hanem haszonrészesedés. Ezt megengedi a háláchá.

* * *

Mióta a modern izraeli bankrendszer létezik, minden bankban ott van díszhelyen kifüggesztve egy ilyen hetér iszká dokumentum, amelyben a bank kijelenti, hogy nem szed kamatot, csak részesedést kap, illetve fizet. Ezzel a merőben formális aktussal az ügy el volt intézve, a probléma meg volt oldva. Egészen addig, amíg néhány vallásos zsidó, aki kölcsönt vett fel a bankjától, elvesztette pénzét, és kérte, hogy üzlettársa, a bank is vegye ki részét a veszteségből a hetér iszká alapján. Erre persze egy bank sem volt hajlandó, hiszen rutinszerűen puszta formalitásnak tekintették a vallási dokumentumnak nevezett társasviszony-szerződést.

Erre a nevezetes Bné Brák-i ortodox rabbitörvényszék, amely Niszim Kárelic rabbi elnöklete alatt működik, azt a határozatot hozta, hogy minden bank, amely nem veszi komolyan a hetér iszkát, és nem fogadja el azt magára kötelezőnek, vét a kamatszedés tilalma ellen, és vallásos zsidónak nem szabad dolgoznia vele. Most vallásos körök egy nem zsidó bank felállítását szorgalmazzák, mert azt nem kötelezi a kamatszedés tilalma…

Vita az öngyilkosság tilalmáról

Néhány hónapja főbe lőtte magát Mordecháj Gur izraeli honvédelmi miniszterhelyettes és volt vezérkari főnök, miután tudta, hogy rákbetegsége halálos. Több rabbi bejelentette: kampányba kezd a közvélemény meggyőzésére annak tudatosítása érdekében, hogy a zsidó vallás tiltja az öngyilkosságot. Az előírások szerint az öngyilkosokat a temető kerítésén kívül kell eltemetni. Manapság nem nagyon tartják be ezt a halachikus utasítást, és ebben egy magyar rabbitekintélyre, a Chátám Szofér néven ismert pozsonyi Mose Szoférra hivatkoznak, aki arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az öngyilkos élete utolsó pillanatában megbánja tettét, úgymond, “megtér”. Így aztán semmi akadálya, hogy jó zsidóként temessék el…

Gur öngyilkossága nyomán kiújult Izraelben a vita arról, jogos-e, ha a menthetetlen betegek véget vetnek életüknek, vagy az orvosok teszik meg ezt kegyelemből. A háláchá — a zsidó vallási törvény — szigorúan tiltja ezt.

A tóramásolók betegsége

 

Titokzatos betegség támadja meg az utóbbi időben Izrael többszáz tóramásolóját, azokat, akik a szent szövegeket írják a pergamentekercsekre. Mint most egy tudományos kutatás kimutatta, ebben az a speciális tinta a ludas, amit a tóramásolók munkájukhoz használnak. Mint kiderült, ez a tinta ólmot tartalmaz, és így a tóramásolók az idők folyamán ólommérgezést kapnak.

A Háláchá pontosan előírja, milyen összetételű tintát kell használni, a tóratekercsek, a mezuza és a tfilin írásához. Ennek bizonyos vegyi anyagokat, így ólmot is kell tartalmaznia, hogy az írás ne kopjon el hamar és ne halványuljon el. A kutatás az egyik jeruzsálemi tóramásoló panasza alapján kezdődött, aki fejfájásra és általános gyengeségre panaszkodott. Most az egyik vallásos szervezet – “Az orvostudomány a Háláchá szerint” – felhívással fordult a tóramásolókhoz, jöjjenek felülvizsgálatra, nehogy a mérgezés elfajuljon.

Mit tud egy mezuza-korrektor?

 

Tudvalévő, hogy a zsidó vallás előírásai szerint a vallásos iratokat, mint a tóratekercs, mezuza (amit az ajtófélfára erősítenek), a tfilenben lévő pergamen, amire Írás-verseket írnak – mind-mind kézzel (lúdtollal) pergamenre íratnak. Íróik, az ú.n. szoférok (tóramásolók) maguk korrigálják egymás munkáját, ami igen nehéz és aprólékos tevékenység, mert rengeteg vallási előírás vonatkozik arra, hogy ne legyen elírás, ne hiányozzon szó vagy akár betű, ne legyen semmiféle “sajtóhiba”, amit elérni – tudjuk – majdnem lehetetlen. Még a betűk formáját is szigorúan ellenőrzik és nagyon kevés hiányzik ahhoz, hogy egy mezuza, vagy akár tóratekercs érvénytelennek (Pászul) nyilváníttassék.

Maga a korrekció is sok kívánnivalót hagy maga után. Nem egyszer kiderül, hogy akik jönnek ellenőrizni az ajtókon függő mezuzák érvényességét, azt találják, hogy néhány betű lekopott, elhalványult, vagy azt, hogy egy-egy szó eleve hiányzott és ezt a korrektor nem vette észre.

Újabban már komputert is igénybe vesznek a szent szövegek korrektúrájára, de ez, természetszerűleg csak a hiányzó, vagy fölösleges szavakat képes kigyomlálni, de azt nem, ha egy betű rosszul van írva, fel van cserélve, vagy két szó egybemosódott, stb. Marad tehát a manuális, hagyományos korrektúra.

Most azonban egy lélekgyógyász, aki a téma alapos ismerője, kiderítette, hogy egy korrektor nem képes egyszerre a korrektúra többrétű munkáját elvégezni. Az emberi agy képtelen egyszerre arra is figyelni, hogy ne hiányozzon egy betű vagy egy szó a túlontúl ismert szövegből és arra is, hogy a betűk formája, “tipográfiája” és helye megfelelő legyen. Egy ismert lélekgyógyász, Dr. Ábrahám Levkovker, a Shiba kórház pszichiátriai osztályának vezetője, akihez több neves rabbi fordult – és aki maga is hagyományhű zsidó – azt a szaktanácsot adta, hogy ezentúl osszák fel a korrektúra munkáját két korrektor között, akik egymástól függetlenül fogják a szövegek “kóserságát” tanulmányozni. Az egyik azt, nem hiányzik-e valami, míg a másik a betűk formáját (nincs-e egy b betű helyett ch, ami a héberben nagyon hasonlít), stb. Ez biztosítja majd egyrészt a szövegek pontosságát, másrészt … a mezuzák és tfilinek árának további emelkedését.

Megjelent: Egység Magazin 6. évfolyam 24. szám – 2014. július 29.