Zsidó világhíradó

Ördögűzés Jeruzsálemben

Az izraeli vallásos közvélemény az utóbbi hetekben több részre oszlott: azokra akik szégyellik a történteket és főleg azt, hogy ez olyan széles nyilvánosságot kapott, valamint azokra, akik ebben Isten nevének megszentelését és a hit erősítését látják.
Mi történt?
Egy Asdodban élő, Indiából bevándorolt fiatal özvegyasszony, felkereste városa egyik rabbiját és elpanaszolta, hogy elhunyt férje, nem hagyja nyugodni; mintha a halott lelke belé költözött volna, állandóan zaklatja, kéri jöjjön vele és az elhunyt hangja szól a szájából. A rabbi először nem adott hitelt az asszony szavának; azt egyedüllétének és egzaltált mivoltának tudta be. Az asszony vallásos családból származott, de miután férjhez ment – nemrég elhunyt férjéhez – elhagyta a vallásos életmódot.
A rabbi végülis tanácskozott több neves kabbalistával, akik elhatározták, hogy „kiűzik az ördögöt” (héberül dibuk), miután az elhunyt lelke „beköltözött volt felesége testébe”. A nőt elvitték Jeruzsálembe, ahol Dávid Bácri, az egyik legnevesebb kabbalista rabbi, összehívott egy híres talmudistákból álló testületet, melynek feladata a „szellem” kiűzése volt.
Ez végül is megtörtént és a volt férj lelke az asszony ballábának kisujján keresztül távozott. Előzőleg a szellem, Dávid Bácri kabbalista rabbi kérdéseire válaszolva, elmondta hogy mióta meghalt nincs nyugta, mert nem fogadják be sem a pokolba sem a mennyországba, életében elkövetett vétkei miatt. Így lelke az éterben bolyong és most eljött és „megszállta” felesége testét, hogy ezáltal megnyugvást találjon. Az aktuson jelenlevők – köztük családtagok – esküvel erősítették meg, hogy felismerték az elhunyt férj hangját, amint az özvegy szájából beszél…
A kiűzés megtörténte után derült csak ki, hogy az egész aktust magnóra és video filmre vették és azt széltében-hosszában terjesztik. Ez igen nagy felháborodást keltett, mivel ha a vallásos irodalom ismer is a múlt századokban történt „ördögűzéseket”, ezt mindig a legnagyobb diszkréció mellett, a nyilvánosság kizárásával tették a kabbalisták. A család – és maga az özvegy! – tiltakoztak a széleskörű publicitás ellen, míg Bácri rabbi azt mondta, hogy az eset „megerősítette a hitet a túlvilági életben és megszentelte Isten nevét”.
A vallásos, hagyományhű, zsidóságban vannak akik hisznek a szelleműzés elméleti lehetőségében, mások viszont Maimonidészt idézik, aki a leghatározottabban tagadta az okkult „tudományok” állításait „szellemek” létezéséről. Modern pszichológusok szerint lelki zavarokról is lehet szó, amit a pszichoterápia eszközeivel lehet enyhíteni és esetleg gyógyítani. Abban mindenki megegyezik – kivéve az aktus kivitelezőit – hogy nem lett volna szabad ezt a nagy nyilvánosság elé vinni, mert nemcsak hogy nem erősíti a hitet – ahogy Bácri rabbi állítja – hanem éppen ellenkezőleg: azt gúny és nevetség tárgyává teszi.
Tudósítónk megjegyzi, hogy a Talmudban egyetlen ilyen esett van említve, amikor egy zsidó küldöttség Rómába tartott, hogy ott lobbizzon és megpróbáljon egy sorsdöntő antiszemita jellegű intézkedést annullálni. A küldöttség élén Simon Bár-Jocháj, a neves tanaita állott. Útközben megjelent előtte egy Ben-Tmáljon nevű „ismert” kisördög és felajánlotta „segítségét”: én majd előttetek megyek, megszállom a cézár lányának lelkét, ettől az megbolondul és amikor jöttök, majd szóltok és én akkor elmegyek és a királylány meggyógyul…
Így is lett (Babilóniai Talmud, Meilá 17b.).
Naftali Kraus

További keresztek Auschwitzban

Az elmúlt héten, Lengyelország nemzeti ünnepi, további 53 keresztet helyeztek el Auschwitzban, a náci koncentrációs tábor közvetlen közelében. Egyikük hat méteres.
A téma évek óta foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt. A zsidó szervezetek tiltakoznak a haláltábor kisajátítása ellen; a lengyel egyház hallgatólagosan támogatja a kereszteket elhelyező „magánszemélyeket”. Most állítólag olyan lengyel kormányhatározat született, amely lehetővé teszi a provokatív keresztek eltávolítását.

„A könyveket vissza kell vinni a könyvtárba”

Az egyik izraeli vallásos kibbucban jelentős könyvtár létesült, amely felöleli a judaisztika minden ágát. A kibbuc tagjai nagy örömmel fogadták az újítást, olyan nagy örömmel, hogy sokan vittek haza könyveket a könyvtárból, hogy otthon saját lakásukban is tanuljanak és elmélyedjenek Maimonidész, és a prágai Lőv rabbi tanaiban.
A siker oly nagy volt, hogy a könyvtár egyhamar kiürült és a könyvek elvándoroltak a tagok magánlakásaiba.
A könyvtáros a kibbuc rabbijához fordult – ilyen is van – és az egy háláchikus döntést – pszák háláchá – tett közzé, amely szerint vallási kötelesség a könyveket visszavinni a könyvtárba. Aki nem teszi ezt az megkárosítja társait.