Makó és Jeruzsálem között…
Az izraeli vallásos lapok feltünő helyen közölték a hírt, mely szerint a makói városháza küldöttsége, élén Marósvári Attila alpolgármesterrel – látogatást tett Kirját Átán, ahol a Makóból elszármazott izraeli közösség jesivát és egyéb vallásos nevelő intézményeket tart fenn, és ahol székel a jesiva vezetője, a jelenlegi makói rabbi Simon Lemberger.
Mint kiderült, Izraelben, valamint világszerte sok ezer volt makói zsidó él, akik állandó jelleggel látogatják az ottani szent sírokat, főleg az utolsó makói ortodox főrabbi, Mose Forhand sírját, aki néhány nappal a deportálás előtt halt meg.
A küldöttség, melynek tagja volt Gilicze János, a várostervezés és külkapcsolatok felelőse is – abból az alkalomból jött Izraelbe, hogy bevégezték a temetőt körülvevő magas fal újjáépítését. Ebben az ősrégi temetőben 200 éve temetnek zsidókat és az utóbbi években a kerítés több helyen bedőlt. A makói rabbi áldását adta a vendégekre és sok sikert kívánt nekik munkájukban.
Júniusban szervezi a makói zsidók Izraelben székelő szervezete az évi zarándoklatot Forhand rabbi sírjához. A rabbi végrendeletében azt írta, hogy aki meglátogatja sírját, és ott könnyekkel a szemében kinyilvánítja megtérési szándékát – biztos, hogy közbenjárása segítségére lesz ebben.
Mindenkinek, akit illett: Monica Lewinsky nem zsidó!
A hosszadalmas, de nemrég happy enddel véget ért Clinton-Lewinsky affér egyik érdekes mozzanatáról közölt hírt a Háárec nevű tekintélyes izraeli napilap.
A lap cáfolja az antiszemiták által világszerte terjesztett hírt miszerint Monica Lewinsky zsidó lenne. A Háárec szerint Monica elvált szülei közül csupán az édesapja zsidó, de az édesanyja soha nem tért be és így a zsidóság kritériuma szerint gyermekei sem tekinthetők zsidónak.
Eszerint Monica viselkedése lehet, hogy kifogásolható, de amit tett semmi esetre sem mint zsidó tette.
Egyébként a Clinton elnöki ellen ez ügyben folyt bűnösségi bizonyítási eljáráson Joseph Lieberman, az egyedüli ortodox zsidó szenátor még szombaton is részt vett. Lieberman elmondása alapján a 10 éves szenátori mandátuma allatt kevesebbszer mint 25 alkalommal kellett dolgoznia ezen a napon. Szombati munkáját azzal indokolta a riportereknek: „hiszem, hogy felelősségem, mint döntnök, előbbre való vallási meggyőződésemnél, ezért gondolkodás nélkül elmentem az ülésre”.
Pesti zsidólány volt a Balfour-nyilatkozat szerzője anyja
A „zsidó nemzeti otthon” gondolata mellett 1917-ben hitet tevő lord Arthur Balfour külügyminiszter híres nyilatkozatának megfogalmazója, Leopold Maurice Amery titkolta zsidóságát, állítja egy walesi történész, aki most hozta nyilvánosságra kutatásai eredményeit a History Today című történelmi szaklap februári számában.
Maga Amery – aki 1917-ben külügyminiszter-helyettes volt – 1955-ös önéletrajzában azt írta, édesapja, Charles Frederick Amery ősi angol család sarja, míg édesanyja, Leitner Erzsébet Magyarországról vándorolt ki Konstantinápolyon – a mai Isztambulon – át Angliába.
Rubinstein kutatásai most arra derítettek fényt, hogy Leitner Erzsébet 1841-ben született egy Szapir nevű pesti zsidó család lányaként a későbbi Wesselényi és Dob utcák környékén, amely akkor még nem volt kimondott zsidónegyed. A kislány Erzsébet Johanna néven anyakönyvezték, zsidó neve – ha volt egyáltalán – nem ismeretes. Bár a mama származása önmagában is elég Amery halachikus zsidóságához, Rubinstein tovább ment, és utánanézett az apának is. Kiderült: ő is zsidó volt, fiát eredetileg Leopold Moritznak nevezte, s középső nevét később maga Amery változtatta meg Maurice-ra.
Amery nem csupán elkészítette a Balfour-nyilatkozatot, de tevékenyen közreműködött a Zsidó Légió felállításában is, mely az ókor óta az első zsidó harci alakulat volt, s amely előfutára lett a későbbi Cáhálnak.
Amerynek két fia született. Egyikük, Julian apja örökébe lépve a politikai pályát választotta, s a brit parlamentben képviselőként rendszeresen kiállt Izrael mellett. Két évvel ezelőtt hunyt el.
A másik fiú, John sorsa azonban igen szerencsétlenül alakult. A második világháború idején megadta magát a németeknek – a későbbi hadbírósági tárgyalás szerint azonban a hadi helyzet a megadást nem indokolta, vagyis John Amery gyávaságból árulást követett el. A világháború végeztével kötél általi halálra ítélték, és az ítéletet végrehajtották.
Rubinstein, aki minden bizonnyal az utóbbi idők legizgalmasabb magyar zsidó vonatkozású politikatörténeti csemegéjével szolgált, úgy véli, Amery azért titkolta minden erejével zsidóságát – nem riadva vissza a család történelmének kvázi meghamisításától sem –, mert el akarta kerülni, hogy az angliai zsidó közösség különféle kérésekkel forduljon hozzá mint befolyásos emberhez. Tény, hogy a híres Balfour-deklaráció megfogalmazását követően háttérbe vonult, és sohasem igyekezett a nevét összekapcsolni a dokumentummal, mely olyannyira az ő műve, hogy inkább nevezhetnénk Amery-nyilatkozatnak, még ha azt főnöke, Balfour látta is el kézjegyével.
Miután Balfourról minden városban van elnevezve utca, úgy véljük, Amery is megérdemelne egyet.
Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 24. szám – 2014. október 15.