ZSIDÓ VILÁGHÍRADÓ

ZSIDÓ VILÁGHÍRADÓ

Kinek szabad fegyvert fogni szombaton?

Ez a kérdés izgatta a múlt héten az amúgy is felborzolt idegzetű izraeli közvéleményt. A válasz – amilyen egyszerű ugyanannyira komplikált. Ugyanis a zsidó vallás – Háláchá szerint – ha erre katonai, illetve életmentési okokból szükség van – akkor mindenkinek szabad, sőt mindenki köteles fegyvert fogni és harcolni, az egyén, a család illetve a haza védelmében. Ha pedig nem – akkor senkinek nem szabad, sem vallásosnak, de még annak sem, aki a vallásból semmit nem tart.

A kérdés – melynek immár hosszú szakálla van – most úgy merült fel, hogy a tizenkettedik női kiképzőtáborban, a tábori rabbi előadást tartott az újoncoknak jogaikról és kötelességeikről. Többek között elmondta, hogy a vallásos újonc-lányok fel vannak mentve a szombati fegyveres őrség alól, mivel ennek itt, ebben a táborban – semmi operatív, gyakorlati jelentősége nincs. Nem katonai objektumokat őriznek és nem ellenséges támadás ellen, hanem – a kiképzés szerves részeként, oktatási illetve kiképzési jelleggel tussolókat és mellékhelységeket őriznek töltény nélküli fegyverrel olyan újoncok, akik még nem sajátították el a fegyver használatát. Ez a Háláchá értelmében tilos szombaton és ünnepnapon.

A tábori rabbi nagy meglepetésére néhány vallásos lány kijelentette, hogy ők bizony nem kérnek a felmentésből, hanem társnőikkel együtt fognak fegyveres őrséget állni szombaton, mivel nem akarnak kivételezettek lenni. Ebből nagy kalamajka keletkezett; a kiképzőtábor (női) parancsnoka – egy feminista alezredes-hölgy – nyilvánosan megrótta a rabbit, aki pedig a vezérkari utasításokra hivatkozott – és meghívták őt egy beszélgetésre a tábori főrabbihoz, Gád Návon tábornokhoz, aki szintén letolta az „okvetetlenkedő” rabbit: ha a lányok nem kérnek a felmentésből – miért nem hagyja őket őrt állni szombaton?

A dolog további pikantériája: miután az izraeli hivatalos országos főrabbinátus már az Állam első éveiben szigorúan megtiltotta a lányok katonai szolgálatát – vallási, halachikus okokból – azt szigorúan elítélte és erkölcstelennek nevezte – kik azok a „vallásos lányok”, akik most a hadseregben szolgálnak? Hiszen a vallásos lányok egy része – miután akik deklarálják vallásos voltukat és így automatikus felmentést nyernek a szolgálat alól – önkéntes Nemzeti Szolgálatot (Sérut Leumi) teljesítenek, kórházakban, iskolákban, stb. Csak az egyik vallásos kibuci hálózat lányai azok, akik fütyülnek a rabbinátus döntésére és szolgálnak a hadseregben a felmentés ellenére. Úgy látszik ezek közé tartoznak azok a lányok is, akik most megkontrázták a tábori rabbi döntését.

Szívhez szóló üzenetrögzítő

Reuvén Szirotkin banktisztviselő – a Mizráchi bank egyik főtisztviselője. Ez azonban csak a megélhetése, vagy ha úgy tetszik – szakmája. A hobbija, ami üres óráit betölti és lelki kielégülést okoz neki – az chászid dalok és dallamok komponálása. Az évek során több száz chászid dallamot szerzett, amiket a chászid dallamok kedvelői megkülönböztetett szeretettel és lelkesedéssel fogadtak. Ezek között is a legsikeresebb az a dal, ami úgy kezdődik: „Amikor a lélek világít” (Kösehánesámá méirá).

Most a Petách Tikván lakó Szirotkin család ezt a dalt választotta, mint az üzenetrögzítő ideiglenes dallamát, amíg a beszélgetés „bejön”. Akik hallják a fülbemászó dallamot, megfeledkeznek az időről és már nem kár nekik a várakozási időért.

Az ukránok beadták a derekukat, zarándokok érkeznek Ummanba

Az idén veszély fenyegette a hagyományos Ros Hásánái zarándoklatot az ukrajnai Ummanba, a breszlavi reb Náchmán sírjához. Közel 200 éve zarándokolnak a nagy rebbe hívei – akik halála után nem választottak maguknak új rebbét – Ummanba, gyakran életveszély közepette, hogy sírján imádkozzanak. A breszlavi hagyomány szerint reb Náchmán halála előtt megígérte: „aki síromon imádkozik, annak megígérem, hogy nem hagyja el ezt a világot, anélkül hogy megtérne”.

Izraelből évente több ezren utaznak a Kijev melletti Ummanba – mióta megszűnt a szovjet diktatúra és Ukrajna szabad ország lett. (Azelőtt, a Sztálini korszakban, illegálisan, hamis útlevelekkel utaztak egyesek, a bátrak, a rettenthetetlenek.) Az idén úgy volt, hogy a csoport itthon marad, mivel az ukránok egyre több pénzt akartak kicsikarni a többnyire sokgyerekes, szegénysorsú chászidokból. Kezdték azzal, hogy egy vízum 20 dollár helyett 100 dollárba kerül, majd különböző illetékekkel és bürökratikus vegzeturával folytatták.

A chászidok tiltakoztak; nemzetközi képviseletük bojkottal fenyegetett, majd diplomáciai kapcsolatokat is latba vetett. A héten ez eredménnyel járt; az ukránok „leszálltak a lóról”, visszaállították az eddigi viszonyokat és a hét végén több mint 6000 breszlavi chászid, illetve szimpatizáns „útitárs” száll fel a charter repülőgépekre és repül Kijevbe, majd onnan – Ummanba. A világ többi részéről kb. még 4000 chászid csatlakozik hozzájuk a magyar-ukrán határon. A kóser kosztot otthonról hozzák magukkal. Mikve van a helyszínen.