ZSIDÓ VILÁGHÍRADÓ

Ki Técé

 

Ki kapja az 1.25 milliárd dollárt?

    Alig száradt meg a tinta a new-yorki bíróság határozatán, ami törvényerőre emelte a kompromisszumot a zsidó szervezetek és a svájci bankok között – máris megkezdődött a közelharc: ki kapja a pénzt? Kik és mik között lesz ez az óriási összeg felosztva?

    A svájci bankok, ezzel a kompromisszummal aránylag olcsón úszták meg a Holocaust alatt tett törvénytelenségeiket, a halálra ítélt zsidók kisemmizését. Nyilvánvaló – mondják az illetékesek – hogy elsősorban a még élő, túlélő rászorultak megsegítésére kell fordítani a pénzt. Ez így igaz. Azonban vallásos zsidó szervezetek követelik, hogy a pénz oroszlánrésze ne olyan szervezetek kezén tűnjön el szőrén-szálán, akik azt eladminisztrálnák, vagy felduzzadt és fölösleges tisztviselőik fizetésére költenék – hanem a zsidó túlélés legbiztosabb zálogának bizonyuló vallásos nevelés, vallási élet, könyvkiadás, Tóramásolás, valamint sokgyerekes családok támogatásának finanszírozására. Ez egy soha vissza nem térő alkalom – mondják – bekapcsolni a kárpótlás segítségével a zsidóság vérkeringésébe olyan elszakadt csoportokat, amelyeket a kihalás veszélye fenyeget.

Repülő mezuzák Budapestre

    Ismeretes, hogy van a zsidó ajtóknak egy titokzatos védelmi – riasztó – berendezése, amit úgy hívnak héberül, hogy mezuzá, vagyis szó szerint „ajtófélfa”. Egy kis plasztik tokban egy kis pergamentekercs, amire a Tóra két fejezete van kézzel – lúdtollal – írva. A szöveg úgy kezdődik, hogy Smá Jiszráél (Halljad Izrael), ami nem tévesztendő össze a jelenleg Pesten lábatlankodó misszionárius szervezet jelszavával.

    Ezt a kis mezuzát évezredek óta szögezik fel (vagy ragasztják) a zsidó ajtókra. Egyfajta házőrző szerepét tölti be. Kívül a tokra rá van írva egy hárombetűs héber szó – Sádáj – ami Isten egyik elnevezése héberül. Azonban a három betű S. D. J. a Somér Dáltot Jiszráél (Izrael ajtainak Őrzője) kezdőbetűit is adja.

    A Talmud elmondja, hogy Onkelosz, a prozelita, aki a Tórát arameusra fordította, betérésével nagyon magára haragította nagybátyját, Hadriánusz római császárt, aki minden erővel le akarta beszélni őt elhamarkodott tettéről, amivel „a barbárokhoz csatlakozik”. Egyszer katonákat küldött érte, akik elmondták a császárnak, látták, hogy Onkelosz megcsókolta az ajtófélfát, mielőtt elvitték. Hadriánusz kérdésére az unokaöcs elmondta, hogy a zsidók Istene nem olyan mint a földi királyok, akiket erődítmények vastag falai mögött fegyveresek őriznek. Azoknál a király bent, az őrök kint vannak. A zsidóknál pedig Isten – akit az ajtófélfán lévő mezuzá jelenít meg – kívülről őrzi hívei lépteit. (Ávodá Zárá 11a.)

    Az elmúlt héten 200 ilyen mezuzá repült Pestre a most megnyíló, Scheiber Sándor nevét viselő zsidó iskola számára. A Zoltai Gusztáv hitközségi igazgató által igényelt kegyszereket, amelyek piaci értéke minimum 6-7000 dollár (1.5 millió forint) – Züssman Izidor Bné-Brákban élő, munkácsi zsidó gyűjtötte össze a pesti zsidóság részére, izraeli vallásos zsidóktól. A mezuzák a diplomáciai postán, mint „gyorssegély” kerültek Budapestre, az ottani lubavicsi chászid kirendeltség közreműködésével.

A gibraltári zsinagógák őrei

    Gibraltárban mindössze 600 zsidó van, akiknek 4 zsinagóga áll rendelkezésükre. Bár van rabbijuk, óvodájuk és iskolájuk (70 diákkal) – nem könnyű mind a négy templomban a szükséges tizet (minján, vagyis ima-quorum) összehozni.

    Ezt úgy oldják meg, hogy bizonyos sorrendben a négy zsinagóga egyike több hónapra bezár és akkor könnyebb a többieknek a minján fenntartása.

    Igen ám, de egy régi törvény alapján egy nem működő zsinagóga az állam tulajdonába megy át bizonyos idő után. Ezt kivédendő tevékenykednek most a legnagyobb templom – Tfucot Jehudá – mellett működő Kolel (felnőttoktatást végző Talmudiskola) növendékei. Ezek mindössze négyen vannak – ketten Angliából, egy izraeli és egy bennszülött, tősgyökeres gibraltári fiatalember.

    Ezek – a helyi rabbi, Jiszráél Chászid, vezetésével – őrzik a templomokat, szervezik a tizeket, nem egyszer mozgósítva a szigetre látogató zsidó turistákat is – és most már nincs minján probléma. A Kolel tanítványainak hála – akik Gibraltárban a mini-zsidó élet minden területén jeleskednek – hogy még magas színvonalú kóser éttermek is vannak. Példaként szolgálhat az apró gibraltári zsidó közösség sokkal nagyobb hitközségeknek is hogyan lehet intenzív zsidó vallási életet élni, olyan helyen ahol mindössze írdd és mondd – 600 zsidó él.

Minchá ima a tengerparton

    Tel-Aviv tengerpartja két részre van osztva. Van egy általános, vagyis profán, illetve közös part, ahol férfiak és nők együtt fürödnek. És van egy nagy, elkerített rész, amely külön vagyis nem koedukált fürdést biztosít azoknak, akik erre igényt tartanak. Érdekes módon a nem közös részen gyakran fiatal, modern és egyáltalán nem vallásos nőket lehet észlelni, akik kihasználják a „vallásos partot” arra, hogy nyugodtan, az ifjú titánok molesztálása nélkül napozhatnak.

    Nos a hetente három napon, amikor a külön part férfiak használatában van, most óriási zsúfoltság észlelhető, mivel a jesivák szabadságon vannak és ilyenkor a bócherok szabad idejüket a parton töltik. Úsznak (a Talmud szerint a zsidó vallás kötelezi az apát, hogy úszni tanítsa gyerekeit), napoznak, ping-pongoznak, de délután egy bizonyos órában, mintegy varázsütésre, megáll az élet, a bócherok felöltöznek és az életmentő standjáról harsány megafon hang hív mindenkit részt venni a délutáni Minchá imán. Ilyenkor a part egy röpke negyed órára egy hatalmas zsinagóga képét mutatja, amikor sok száz bócher hajlong – néhol még kissé vizesen – és ájtatoskodik. Sokan mezítláb, de kalapban, ami a jesiva növendékek „egyenruhájához” tartozik.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 46. szám – 2014. augusztus 25.

 

Megszakítás