Az eseményekre való felkészülés jellege sokat elárul magáról az eseményről, kezdi elemzését a chabad.org. Az egész hónapon át tartó önvizsgálat és megtérés alkalmas az őszi nagyünnepekre való felkészülés céljaira, hiszen ezen ünnepek során Isten megvizsgálja a tetteinket és ítéletet hoz a következő évvel kapcsolatban. A kitartó takarítás, a chámec, vagyis kovászos legutolsó morzsáitól való megszabadulás peszách jövetelének biztos jele – ezen az ünnepen tilos, hogy bármiféle kovászos legyen a tulajdonunkban. Sávuotkor azt ünnepeljük, hogy Isten átadta a Tórát a zsidó népnek. E monumentális naphoz szintén felkészülés vezet – ez a hét héten át tartó ómerszámlálás. Sávuot ünnepére számolással készülünk.
A Tóra Bámidbár című, Mózes negyedik könyvét nyitó hetiszakaszát nem sokkal sávuot ünnepe előtt olvassuk. Ez a hetiszakasz teli van számokkal: népszámlálás tartanak, és a Tóra közli minden egyes zsidó törzs lélekszámát. Aztán kétszer is megszámolják a lévi törzs tagjait, és az elsőszülöttek is megkapják a maguk számolását. Miért számolunk sávuotig? Mi a kapcsolat a számok és a számolás, valamint a különleges ajándék, a Tóra között? A számolás egységesít. Minden egyes megszámolt egység egyet ér. Nem többet, nem kevesebbet – egyet. Nézzük az ómerszámlálást és a népszámlálást.
Az ómerszámlálás során különféle napokkal találkozunk: vannak köztük izgalmas ünnepnapok ugyanúgy, mint szürke és unalmas hétköznapok. Az egyik oldalon peszách hét (a száműzetés országaiban nyolc) napja, hét szombat, ros chodes (újhold) és lág báomer misztikus napja áll, a másik oldalon a dolgos, de egyhangú hétköznapok. Ám az ómerszámlálás felé vezető úton minden egyes nap egynek számít, attól függetlenül, hogy különleges, spirituális napról van-e szó vagy átlagos hétköznapról. Minden nap egy számot ér, hiszen minden egyes nap az Örökkévaló ajándéka, és nekünk mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető legjobb módon használjuk fel az adott napot Isten szolgálatában. Az istenszolgálat mikéntje sokféle lehet, attól függően, hogy mely napról van szó. Egyes napokon munkával szolgáljuk Őt, más napokon éppen a munkától való tartózkodással. Egyes napokon azzal, ha eszünk, más napokon pedig azzal, ha böjtölünk – nem eszünk és nem iszunk. A napok számlálása lehetőséget biztosít számunkra arra, hogy arra koncentráljunk, ami mindeme napokat egyesíti. Mi a közös bennünk, mi a céljuk.
Ugyanez igaz a zsidók megszámolásával kapcsolatban is. Nemzetként egyáltalán nem lehet minket homogén csoportnak tekinteni. Ez az élet minden területére igaz, és ez alól az istenszolgálat sem kivétel. Különleges, csak ránk jellemző tulajdonságainktól és képességeinktől függően van köztünk, aki elkötelezett tóratanulással szolgálja Istent, mások önkénteskedéssel, anyagi támogatással vagy mélyen átélt zsoltárolvasással. Vannak köztünk vezetők és követők. Idősek és fiatalok. Férfiak és nők. Tudósok és tanulatlan emberek. Népünk minden egyes szegmense és azon belül minden egyes személy a saját különleges módján szolgálja az Örökkévalót.
A zsidók megszámolása arra tanít, hogy az egyes ember istenszolgálata semmivel sem fontosabb vagy lejjebb való, mint mások istenszolgálata. Lehet, hogy az egyik jobban felhívja magára a figyelmet, mint a másik, ám mindketten ugyanazon cél érdekében tevékenykednek: a számukra elérhető képességekkel és forrásokkal akarják szolgálni Istent.
Mindez a sok számlálás elvezet minket sávuothoz, a tóraadás ünnepéhez. A teremtés célja az, hogy fizikai otthont teremtsen Isten számára a világban. Az isteni tervet, a micvákat, vagyis a cél megvalósításához szükséges eszközök listáját, illetve a teremtett világ egyes elemei közti harmóniát és egyenlőséget a Tóra hordozza magában, mivel megmutatja, hogy valójában minden ugyanolyan, mivel ugyanaz a célja.
Sávuot ünnepének közeledtével érdemes átgondolni ezt az üzenetet. Mindenki számít. Minden nap számít. A teremtés minden egyes összetevője számít. És számít a Tóra, ami nélkül igazán semmi sem számít.