Világszínvonalú Judaisztika Tanszék indul a Milton Friedman Egyetemen

„Ha Isten nem épít házat, hiába fáradnak az építők”

 

Michael Chighel (Kigel) professzor feleségével és családjával nemrég költözött Budapestre, hogy kiépítse a Milton Friedman Egyetem zsidó tudományok szakát. Chighel professzorral életútjáról, az új egyetemi képzésről és a Budapestre költözésről beszélgettünk. 

 

– Kalandos életútja volt. Hogy került Budapestre?

– Budapestet jól ismertem, hiszen majdnem nyolc évet Bécsben dolgoztam a Lauder Business School munkatársaként. Ott is a zsidó tantárgyak programjának voltam a vezetője, tulajdonképpen ottani barátomnak, az iskola chábád sliáchjának [küldött] ajánlására kerültem összeköttetésbe Köves Slomó rabbival, aki a Milton Friedman Egyetemre keresett olyan szakembert, aki össze tudja állítani a zsidó tantárgyak programját.

 

– Bécs után jött tehát Budapestre?

– Nem pont. Bécset már jó hat éve el­hagytam, megbízatásom lejárt ugyanis. Az elmúlt öt évben Jeruzsálemben éltünk, és a chabad.org internetes oldalnak készítettem oktató videókat a zsidóság különböző témáiról, szórakoztató jelleggel.

 

– Ezek azok a vicces, de közben komoly mondanivalóval bíró videók, amelyekből több tucat található a chabad.org-on?

– Pontosan. Ugyan végzettségemet és talán érdeklődésemet tekintve is filozófus vagyok, mégis otthonosan mozgok a média világában – Kanadában 11 évig dolgoztam egy televíziós társaságnál.

 

– Úgy érzem, néhány lépést érdemes visszalépnünk. Ön tehát kanadai?

– Izraelben, Beer Sevá városában születtem, de egészen fiatal koromtól Kanadában, Torontóban éltem. A torontói egyetemen végeztem és doktoráltam filozófiából.

 

– Zsidó filozófia?

– Nem. Nem-vallásos családban nőttem fel, a vallással csak fiatalemberként találkoztam és ismerkedtem meg mélyrehatóan. Egyébként pont akkor, amikor a már említett televíziós társaságnál dolgoztam.

 

– Elnézést, hogy előreszaladtam.

– Dehogyis. Ellenkezőleg. Tehát a torontói egyetemen filozófia szakon végeztem, ott szereztem a PhD fokozatot is. Vagyis, ha úgy tetszik, hivatásos filozófus vagyok. Szakterületem főként az európai filozófusok voltak, azon belül is Martin Heidegger és Emmanuel Levinas.

– Levinas zsidó származású ugyan, de Heidegger filozófiájának követője, ha jól tudom. Heidegger pedig a legnagyobb jóindulattal sem mondható zsidó gondolkodásúnak.

– Heidegger természetesen katolikus volt, az egzisztenciális filozófia megalapítója, szubjektív idealista. Vallásos szemmel azt is mondhatnám, hogy vallása a pogányság volt, a szó eredeti értelmében. Élete ellentmondásokkal teli, talán éppen ezért rendkívül érdekes. Levinas a heideggeri filozófia egyik követője, a modern filozófia egyik legnagyobbja. Zsidó volt ugyan, Litvániában született, azonban az üldöztetés miatt Franciaországba menekült, családja Auschwitzban pusztult el. Írtam egy könyvet Levinasról, egészen magával ragadó gondolkodó volt.

 

– Mihez kezdett miután doktorált?

– Négy különböző egyetemen tanítottam óraadó tanárként, de hosszabb távon nem maradtam a katedra mögött. Mivel számos dolog érdekelt, egy barátom ajánlására egy kanadai televíziós társaságnál egy zsidó témájú műsort készítettünk. Itt ismerkedtem meg chábád rabbikkal, akik gyakran voltak a műsor vendégei. Egyre jobban kezdett érdekelni a vallás. Szerencsém volt, mert kiváló emberektől tanultam.

 

– Mi vonzotta a Chábádhoz?

– A chábád filozófiáról elsőre éreztem, hogy valami igazival van dolgom. Szinte azonnal elmélyedtem a chábád filozófiában, a zsidó vallás mélységét is ezen a szemüvegen keresztül ismertem meg, hogy úgy mondjam. Ma elválaszthatatlannak tartom zsidóságomat a chábádtól, sőt a zsidóságot úgy egészében elképzelhetetlennek tartom a chábád filozófiája nélkül.

 

– Úgy érzem, szoros kapcsolata van a Rebbével.

– Valóban. Magamat leginkább úgy tudnám leírni, hogy a Rebbe hászidja vagyok. Bár személyesen nem találkoztam vele, úgy érzem, mintha behatóan ismerne engem. Rendkívüli kapcsolatot sikerült kialakítanom vele.

 

– A televíziótól került tehát Bécsbe a Lauder Business Schoolba?

– Igen. Majd’ nyolc évet éltünk Bécsben, nagyon szerettük. Lányom, Tzofia igazi európainak érzi magát ma is, ő például nagyon örült, amikor öt Izraelben töltött év után ismét visszatértünk Európába.

 

– Meséljen a chabad.org-nak készített videókról.

– Az úgy történt, hogy Bécs után Izraelben kerestem megélhetést, a chabad.org-ba pedig egy ismerősöm révén kerültem. Ahogy említettem, sok éves műsorkészítői tapasztalatom van, itt azonban szinte mindent, elejétől a végéig egyedül kellett csinálnom. A kis stúdiót is az otthonomban alakítottuk ki. Nem volt könnyű, de nagyon élveztem ezt a munkát. Izraelben élni csodálatos dolog, és így, hogy a vallással foglalkozhattam, ráadásul a chábád keretein belül, sok vágyam teljesült.

 

– Most mégis visszatér az egyetemi élethez?

– A koronavírus nagyon sok mindent megváltoztatott. A chabad.org-nál is komoly büdzsé-vágások voltak, a Teremtő azonban mindig nyit egy ajtót, amikor bezáródik egy másik. A bécsi egyetem rabbija, Shaya Boaz egy alkalommal beszélt Köves Slomóval, és ő ajánlott neki a Milton Friedman Egyetemre. Többször beszéltünk Slomóval, nagyon tetszett az elhivatottsága, a céltudatos építkezés, amit Magyaror­szágon, a magyarországi zsidók és zsidóság érdekében végez. Rögtön megtaláltuk a közös hangot, büszkén jelentem, hogy már több mint két hónapja Budapesten élünk feleségemmel és lányommal.

 

– Szeretnek itt lenni?

– Sajnos a Covid-19 járvány miatt úgy érzem, nem tudtuk még megtapasztalni a város, az ország igazi arcát, de nagyon jól érezzük magunkat. Csodálatos közösség van itt Budapesten, mindenki nagyon barátságos, azonnal befogadtak ben­nünket, számos barátságot kötöttünk ez alatt a rövid idő alatt.

 

– Gondolom, a Covid-19 járvány ellenére is elkezdődött már a munka.

– Természetesen. A Milton Friedman Egyetem zsidó tanulmányok szakát kezdtük el felépíteni. Teljesen az alapoktól ugyan, de az itteni vezetőknek komoly vízióik vannak és rendkívül elhivatottak, így biztos vagyok benne, hogy sikerrel járunk majd.

 

– Mit jelent a zsidó tanulmányok szak?

– Tulajdonképpen egy egyetem az egyetemen belül. Azt tervezzük, hogy különböző, a zsidó tudományokkal foglalkozó képzést nyújtsunk magyar és külföldi diákoknak egyaránt. Tehát egyfajta nemzetközi kart kell elképzelni, ahová a világ minden tájáról várjuk a tanulókat.

 

– Milyen programot terveznek?

– A kar alapvetően az áskenázi zsidóság történelme és kultúrája köré épül, úgy is hívjuk: Áskenázium. Elsőként az alapképzést indítjuk el, mely BA képesítést ad majd. Négy fő szakirányt kínálunk: áskenázi zsidó történelem, amely az európai zsidóság történetét mutatja be, lényegében az elmúlt ezer évet; az áskenázi rabbinikus történelem hallgatói Európa rabbijait és rabbinikus műveit ismerhetik meg szintén az elmúlt ezer évből; áskenázi irodalom, mely kifejezetten a nem-rabbinikus irodalomra koncentrál, legyen szó jiddis írókról vagy Kafkáról, Heine­ről vagy Kertészről; áskenázi gondolkodók, ahol olyan személyek munkáival foglalkozunk majd, mint Spinoza, Freud vagy Marx. Mondanom sem kell, hogy nagyon izgalmas mindegyik szakirány.

 

– A jövőben mindez tovább bővül?

– Igen. Második lépésben mesterképzést, MA programot és PhD programot is indítunk. Ezt követően, harmadik lépésben egy jesiva elindítása is tervben van, mely a Yeshiva University, a Bar Ilan vagy a Touro College ilyen jellegű programjához hasonlóan a klasszikus jesivatanulmányok mellett főiskolai il­letve egyetemi diplomát is nyújt, hiszen a tananyag kiegészül a témához kapcsolódó, de világi tárgyakkal is.

 

– Kik fognak az egyetemen tanítani?

– Óriási örömömre az akadémiai világ bátran mondhatom legnagyobbjait sikerült megnyernünk ügyünknek. Neveket még nem szeretnék említeni, de professzorok érkeznek majd a Harvard-ról, a Yale-ről, a Bar Ilan-ról és más neves intézményekből. Ha szabad úgy fogalmaznom all-star „csapatot” sikerül összeállítanunk, Isten segítségével. A képzések angol nyelven folynak elsősorban, de tervezünk magyar előadókat és professzorokat is megnyerni, az ezzel kapcsolatos egyeztetések még folyamatban vannak. Ami a rabbinikus képzést illeti a későbbiekben, beszéltünk már neves rabbikkal, bár, ahogy mondtam, ez a képzés csak második vagy harmadik lépésben indul. Ugyanakkor rendkívüli szerencsének tartom, hogy olyan nem­zetközileg ismert és elismert rab­binikus szaktekintély él Budapesten, mint Oberlander Báruch rabbi, akit persze igyekszünk majd az egyetemhez csábítani.

 

– Elsősorban külföldi tanulókra számítanak?

– Nem feltétlenül, bár kétségtelen, hogy külföldi diákok számára is igyekszünk kellően attraktívvá tenni az intézményt. Magyar és külföldi diákokat egy­aránt várunk. Értelemszerűen a rabbinikus képzés kifejezetten zsidók számára indul, ezt érthető, de a másik képzések minden érdeklődőt várnak a világ minden tájáról.

 

– Miért éppen Budapestre jönnének a tanulni vágyók?

– Ennek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy kiváló képzést fogunk nyújtani, nemzetközileg ismert és elismert tanárokkal és professzorokkal a világ minden tájáról. De hogy miért éppen Budapest? Itt élőként talán el sem tudja képzelni, mennyire egzotikus város ez egy külföldi szemével, gazdag történelemmel, gazdag zsidó történelemmel. Az olyan típusú tárgyak elsajátításához, melyeket mi készülünk tanítani, nem is tudnék jobb helyet elképzelni Budapestnél, ahol karnyújtásnyira van az egész áskenázi, azaz európai zsidóság minden fontosabb helyszíne. Tudós ember számára ez egy valóságos paradicsom.

 

– Hogy állnak a szak elindításával?

– Az ilyen típusú munka sok időbe telik ugyan, de reményeink és terveink szerint jövő szeptemberben el fo­gunk tudni indulni. Természetesen tudjuk, hogy az ilyen képzésekhez, ahhoz, hogy kellő ismertséget ér­jünk el, sok időre van szükség, de kor­látozott létszámban szerintem be fogunk tudni vonzani tanulókat, akik­kel együtt el tudjuk kezdeni a kép­zést és meg tudjuk teremteni az ala­pokat a jövőre nézve. Persze a koronavírus-járvány, aminek részben kö­szönhetem, hogy itt vagyok, még köz­beszólhat, de hívő emberként tud­juk, hogy a döntéseket nem mi emberek, hanem Isten hozza. Mi csak abban bízhatunk, hogy valami olyasmit csinálunk majd, ami elnyeri nemcsak a nemzetközi közösség, a tu­dományos társadalom, az egyetemi világ, de Isten tetszését is. Ahogy írva van ugyanis: „Ha Isten nem épít házat, hiába fáradnak az építők.” (Zsoltárok 127:1.)

 

Megyeri A. Jonatán írása