Veszélyes időszakban fokozzuk a jó cselekedeteket!

Napok óta növekszik a feszültség az iráni fenyegetés miatt: va­jon tényleg megindul-e Izrael (és ezzel a nyugati világ és a demokráciára épülő kultúra) el­len minden idők legnagyobb támadása? A fenyegetésnek különös színezetet ad, hogy éppen a zsidó év leggyászosabb időszakában vagyunk: a Jeruzsálem falainak lerombolására emlékeztető támuz 10-i és a Szentély pusztulásáért tartott áv hó 9-i böjt közötti három hétben. Ráadásul hétfőn beléptünk a gyászidőszak legszigorúbb szakaszába, a jiddisül najntegnek, kilenc napnak nevezett részbe, ami áv hó kezdetével lép életbe.

Vaknak kéne lennünk, hogy ne lássuk a párhuzamot a mindkét Szentély pusztulását megelőző időszak és a mostani fenyegetettség között. Talán nincs olyan, a történelmünkkel és a hagyományainkkal kicsit is tisztában levő zsidó, akinek ne fordulna meg a fejében ezekben a napokban, mit érezhettek az ostrom alatt álló Jeruzsálem lakói és hogy szenvedünk-e el újabb veszteséget tisa böáv napján – különös tekintettel arra, hogy a híradások szerint éppen aznapra tervezik az irániak a támadást.

A három hét, és ezen belül az utolsó kilenc nap megannyi előírása és gyászszokása között (nem hallgatunk zenét, nem tartunk esküvőt, nem fürdőzünk, nem veszünk új holmikat és a többi) van egy különösen érdekes kitétel: távol kell magunkat tartani a veszélytől. Ennek oka, hogy ezt az időszakot különösen baljóslatúnak és veszélyesnek tartják bölcseink, hiszen a Szentélyek pusztulásán kívül is számtalan tragikus esemény zajlott ebben az időszakban.

Ezért is hívják ezt a sebezhető időszakot Bén hámécárim­nak, a szorosok, szűk helyek idejének a Siralmak könyvére: „Elbujdosott Jehúda az inség és nagy szolgaság miatt; leült a nemzetek közt, nyugalmat nem talált; mind az üldözői utolérték őt a szorosok közepette.” (Jeremiás siralmai 1:3). Szokás, hogy ha el lehet halasztani, akkor nem végeztetünk el ilyenkor műtéteket, nem megyünk veszélyes helyre kirándulni, sőt ajánlott elkerülni, hogy kihalt városrészekben sétáljunk egyedül.

Ideje van tehát annak, hogy fokozzuk imáinkat és jócselekedeteinket Izrael védelmében, adakozzunk nemes célokra és micvákkal erősítsük meg a Szentföldön élők védelmét!

Ezzel siettethejtük a megváltás eljövetelét is, amiről tudjuk, hogy általa a gyásznapok örömnappá változnak. Adja az Örökkévaló, hogy mihamarabb eljöjjön a megváltás, hogy akár már az idei tisá böáv is örömünnep lehessen!