A jeruzsálemi városháza veszélyeztetett épületekkel foglalkozó munkatársa mintegy pár héttel ezelőtt látogatott a Nyugati Falhoz, hogy megvizsgálja, vajon tényleges veszély fenyegeti-e a zsidóság eme szent helyét — azt követően, hogy az Izraeli televízió egyik híradásában arról számoltak be, hogy a Kótel déli felén ún. nevezett „has” alakult ki, amelynek következtében a Fal a legkisebb erősségű földmozgás esetén is leomlással fenyeget.
Az említett tévériportban elhangzott, hogy a Kótel felerészben egy az idők folyamán — a Templomhegyről folyó víz beszivárgása és fák gyökereinek nyomása miatt — hatalmas, állandóan növekvő kidudorodás keletkezett. Amennyiben térségünkben földrengés következne be — mint ahogy erre már néhány példa akadt a közelmúltban — fennáll annak a veszélye, hogy a több ezer tonnás Kótel összeomlik.
Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a problémát eddig egyetlen egy felelős személy vagy szervezet sem vizsgálta ki. „Nincs veszély arra nézve, hogy a Nyugati fal esetleg összeomlik — állítja magabiztosan Jákov Sefer, a Műemlékvédelmi hatóság fenntartási osztályának igazgatója –, az említett egyenetlenség évtizedek óta létezik, Semmiféle azonnali veszély nincs. Másrészt viszont igazság az, hogy senki nem felügyeli folyamatosan a helyzet változását.”
A Műemléki Felügyelőség munkatársai a problémával kapcsolatban egyetértenek abban, hogy azt a Wakf, az arab szent helyeket felügyelő szerv segítségével orvosolni lehet. „Meg kell keresni a vízszivárgás forrását, kiszállani, és a falat rekonstruálni — ajánlja Ámnon Larech ügyvéd, a Kelet-Jeruzsálemért Fejlesztési Vállalat igazgatója — sőt ajánlatos lenne lebontani a Falat és azt újjáépíteni; az egész művelet nem túl bonyolult.”
A Templomhegy tulajdonával kapcsolatban a Kótel problematikáját erősen átlengi a mindennapi politika is. Nem kevesen vádolják a Wakfot azzal, hogy ők azok, azok a Kótel felett található fákat szántszándékkal öntözik, éspediglen akkora mennyiségű vízzel, hogy az a Fal összeomlásához vezethet. Mindezt azért, hogy ezáltal is erősítsék a muzulmán tulajdonosok jelenlétét a Templomhegyen. „Képtelenség — utasítja vissza a feltételezést Larech ügyvéd, és hozzáfűzi: tudta szerint a Wakf emberei a szóban forgó fákat csak az azok életben tartásához szükséges mennyiségű vízzel öntözik.
A Műemléki Felügyelőség munkatársai szerint a Fal kövei elázásának oka csőrepedésben keresendő.
„Ez az első alkalom, hogy erről az egészről hallok — nyilatkozta az egyik vezető izraeli napilapnak Adnan Husszeini, a Wakf igazgatója. — Való igaz, hogy a múltban voltak már megbeszélések a Wakf illetékesei és a Műemlék Felügyelet munkatársai között, de azokon a Fal alatt végzett régészeti kutatásokról volt szó. Ugyanezen alkalmakkor kifejezést adtunk azon félelmünknek, hogy ezen ásatások esetleg kárt okoznak a Falban, amely egyszersmind a Templomban, legfőbb támaszaként szolgál. Az Izraeliek azt mondták nekünk, hogy nincs okunk a félelemre. Most meg ők vádolnak minket azzal, hogy a Fal összeomlását okozzuk.”
Husszein azt állítja, hogy a Wakf emberei egyáltalán nem öntözik a Fal közelében található fákat. „Csak ivóvíz-csapunk van a kérdéses területen — állítja, öntözésről egyáltalán nincs is szó. Az egész terület különben is kerítéssel van körülvéve, senki illetéktelen oda be nem teheti a lábát. Az viszont lehet, hogy az esővíz szivárog, és ez idézi elő a Fal beázását. Követelem, hogy először is tájékoztassanak minket pontosan a helyzet komolyságának fokát illetően. Ezt követően ki tudjuk vizsgálni az ügyet és lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy konzerváljuk a kérdéses térségben található összes falakat.”
A Kótel (Nyugati Fal, Siratófal) a Templom-hegy nyugati részének támasztófala. A rómaiak i.sz. 70-ben történt rombolása után a Szentély egyetlen megmaradt része, s mind ilyen, egy a zsidóság legszentebb helyei közül.
Fennállása során a Fal többször megsérült: részben földrengés, részben háborúk következtében. A Heródes korabeli utca feltárása érdekében végzett archeológiai ásatások során több tucat, a Falról levált követ találtak, a húsz méter magas Kótelt alkotó kövek legnagyobbjainak súlya helyenként meghaladja a száz tonnát. A rómaiak, a bizánciak, az arabok és a törökök egyaránt hozzáépítettek a Falhoz, többé-kevésbé az eredetinek megfelelő stílusban. Hogy a Siratófalhoz érkező imádkozókat nem fenyegeti veszély, a Falban levő repedéseknek köszönhető, amelyek mindegyike könnyít az alapokra nehezedő nyomáson.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 2. szám – 2014. július 21.