A jobboldali-populista Alternatíva Németországért (AfD) párt üstökösszerű felemelkedése miatt aggódik a németországi zsidó közösség. A csak három éve alapított bevándorlásellenes pártot a közelmúltban komoly antiszemita botrány rázta meg.

Berlin volt a tízedik: a vasárnapi helyhatósági választáson elért sikerével az Alternative für Deutschland (AfD) bekerült a főváros önkormányzatába, úgyhogy képviselői immár tíz tartományi parlament munkájában vehetnek részt. A párt ugyan csak ötödik helyen végzett, de 14 százalékos helyezését így is nagy sikerként könyvelheti el. Előtte, szeptember elején, a teljes német politikai elit sokként élte meg, hogy a keletnémet Mecklenburg-Előpomeránia tartományban 21 százalékkal második helyet ért el a párt, megelőzve ezzel a merkeli menekültpolitika kudarcait hordozó CDU-t is.

Josef Schuster, a németországi zsidók központi tanácsának vezetője “aggasztónak” nevezte a párt sikerét, és kétségesnek tartotta, hogy a párt el tud-e határolódni a soraik közt megbúvó szélsőjobbosoktól. A tanács volt elnöke, Charlotte Knobloch pedig egyenesen “náci reneszánsz” bekövetkezésétől tart, ha a demokratikus pártok ezt nem akadályozzák meg a 2017-es Bundestag-választásokig. A holokauszttúlélő Knobloch úgy látja, az AfD “undorító módon gyűlöletet kelt kisebbségek ellen, újra elfogadhatóvá akarja tenni a nemzeti-szocialista terminológiát, és képtelen hiteles módon elhatárolódni neonáciktól és holokauszt-tagadóktól.” Knobloch “rémálomnak” nevezte az AfD térnyerését, és elmondta, ha a demokratikus pártok a jövő évi választásokig nem szereznek nagyobb támogatást, akkor ő “országunk jó és békés jövőjéért” aggódik.

A 2013-ban euroszkeptikus közgazdászok közreműködésével megalapított AfD számos belső konfliktus után a konzervatív-populista Frauke Petry és körének befolyása alá került, aki menekültellenességével és Putyin-barátságával keltett hamar feltűnést. Az önmagát “modern konzervatív, szabadságelvű és hazafias politikai erőként” meghatározó párt óriási vihart kavart azzal, hogy májusi kongresszusán programjába iktatta, hogy “az iszlám nem tartozik Németországhoz”, ezért be kell tiltani a test egészét takaró muzulmán női öltözékek nyilvános viselését, a minaretek építését és a müezzinek tevékenységét, és nem szabad muzulmán intézményeknek megadni az egyházakat megillető közjogi testületi jogállást.

Az euro-ellenes konzervatív közgazdászok távozásával az AfD környékén egyre-másra felbukkantak a szélsőséges körökhöz kapcsolható figurák, ilyen például a most berlini mandátumhoz jutott Kay Nerstheimer is, aki korábban a German Defence League nevű szélsőjobboldali, radikálisan iszlámellenes szervezet tagja volt. Az AfD berlini vezetői most azzal védekeznek, hogy tudtak ugyan a férfi előéletéről, de megelégednek azzal, hogy évekkel ezelőtt kilépett a GDL-ből.

Petry – pedig tőle távol áll bármiféle náci szimpátia – úgy nyilatkozott a közelmúltban, hogy vállalja magára nézve a “völkisch” (kb.: népi) jelzőt. Eme 19. században született kifejezés eredeti, nemzeti értelmezését a náciké szorította ki, hiszen a náci párt vallotta magát később biológiailag is “völkisch”-nek.

Az AfD köreihez többször kötődtek antiszemita posztok, Izrael- vagy zsidóellenes karikatúrák, ezek az ügyek többnyire kizárással, vagy az érintettek önkéntes kilépésével végződtek. A párt legkomolyabb antiszemita botránya idén májusban a Baden-Württemberg tartománybeli Gedeon-ügy volt: a volt maoista Wolfgang Gedeon tartományi AfD-képviselő “szabadkőműves és cionista klikkekről” értekezett, a zsidókat “belső ellenségnek”, a muszlimokat “külső ellenségnek” nevezte, és megvédte a hírhedt Cion bölcseinek jegyzőkönyveit. Frauke Petry ellenezte a képviselő azonnali kizárását és igyekezett bagatellizálni az ügyet, Alexander Gauland és más pártvezetők viszont tűrhetetlennek tartották annak megnyilvánulásait. A párt tartományi szervezete ezért kettészakadt, egy tucatnyi AfD-képviselő otthagyta a frakciót, Gedeon kilépett a pártból. A többi párt viszont az AfD szemére hányta, hogy nem elvi, csupán “taktikai” a viszonya az antiszemitizmushoz.

A tüntetéseiken nem egyszer izraeli zászlókat is loboztató AfD ugyanakkor – akárcsak a francia Nemzeti Front – hangsúlyosan küzd azért, hogy zsidó polgárok számára is választhatóvá váljon, épp a németországi szalafista vagy más iszlamista sejtek alig leplezett “anticionizmusa”, antiszemitizmusa okán. A németországi zsidó közösségek azonban egyöntetűen elvetették, hogy tagjaikat egy szélsőjobbos retorikájú párt meghódítsa. Reinhard Schramm, Türingia zsidó közösségének elnöke például azt írta: “Megnéztem a rendezvényeiket: ezek az emberek ma a muszlimokat gyűlölik, holnap minket fognak gyűlölni.”

Zsido.com, MTI

Kép: Frauke Petry, az AfD társelnöke (fotó: br.de)