A választ Yehuda Shurpin rabbi, a chabad.org népszerű szerzője adja meg.
Tórai parancsolat, hogy Istennek köszönetet kell mondani miután táplálékot vettünk magunkhoz: „És midőn eszel és jóllaksz, áldd az Örökkévalót” (5Mózes 8:10.) – ebből pedig Bölcseink azt vezették le, hogyha az Örökkévaló azt akarja, hogy áldjuk nevét az evés után, akkor köszönetet kell mondani Neki az étkezés előtt is. Így vezették be az étkezés elő- és utóáldásait.
Az áldásokkal felismerjük és elismerjük, hogy Isten minden létfenntartás forrása, s hogy a föld és annak minden gazdagsága Neki köszönhető. Naponta legalább 100 áldást mondunk el, viszont nem saját szavainkkal, hanem azokkal a mondatokkal, melyet Bölcseink szerkesztettek meg sok száz évvel ezelőtt.
Az áldások csak a hétköznapi célokra fogyasztott dolgokra vonatkoznak, melyek örömet és/vagy jóllakottságot okoznak. Ha viszont orvosi célból eszünk valamit, akkor nem mondunk áldást, kivéve ha az orvosi előny jó ízzel vagy jóllakottsággal párosulna.
Az általános irányelvek tehát a következők:
Ha a gyógyszer íztelen, mint a lenyelt tabletták többsége, akkor nem mondunk áldást. Viszont ha a gyógyszernek kellemes íze van, mint például az ízesített, gyermekeknek szánt rágótablettáknak, akkor el kell mondani a sehákol áldást. Ez az irányelv vonatkozik a nyelést segítő vízre is, azaz arra sem kell áldást mondani, viszont ha a gyógyszert valami jóízű folyadékkal vesszük be, akkor el kell mondani a sehákol áldást.
Jóllehet, az ember nem mond áldást a gyógyszer bevétele előtt, van egy különleges ima, mely kifejezi a kívánságunkat, hogy a szer hatékony legyen: jehi rácon seihje lirefuá – „legyen a Te akaratod, hogy ez a [gyógyszer] gyógyulást hozzon”. Ezt minden orvosi beavatkozás – így a védőoltások előtt is – el kell mondani, ezzel elismerjük, hogy végső soron minden gyógyulás az Örökkévalótól származik.