Az Egyesült Államokban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek az ebédlőkbe állított, elegáns komódokra szerelt csapok. Puszta divat lenne ez, vagy vajon van ennek háláchikus alapja is? Yair Hoffman rabbi, az internet népszerű zsidó jogi írója a VINnews oldalán körbejárta a kérést.
Az amerikai ortodox zsidó családok körében egyre többen építenek mosdóállomásokat az ebédlőjükbe, mely nagy könnyebbséget jelent a rituális kézmosások alkalmával az időseknek vagy a járási nehézségekkel bíróknak, és nem utolsó sorban jelentős kényelmi szempont ez a lustáknak is.
De vajon van-e ennek az új „hóbortnak” háláchikus alapja? Másképpen fogalmazva, késleltetésnek számít-e a konyhában mondott ál netilát jádájim és az ebédlőbe való visszasétálás közötti idő?
Nos, akár gondolta, akár nem, de nagyon is számíthat!
A Sulchán Áruch (Orech Chájim 166:1.) törvénykönyben a következőt találjuk: egyesek szerint nincs szükség óvatosságra, hogy kerüljük a megszakítást („hefszek”) a kézleöntés – vagyis az Ál netilát jádájim áldás elmondása – és a kenyérevés – a Hámóci áldás elmondása – között. Mások szerint viszont igen is óvatosnak kell lenni ezzel a megszakítással, a RáMáH pedig hozzáteszi, hogy egy 22 ámát tartó séta már hefszeknek számít.
A Misna Brurá elmagyarázza, hogy ez csak ideális esetben van így, de ha késlelkedés volt a kézleöntés és a Hámóci között, akkor sem kell újból leönteni a kezeinket. Ebből viszont azt is tanuljuk, hogy ideális esetben a 22 ámát – mintegy 33 lépést – nem haladhatja meg a kézleöntés és a Hámóci közötti idő.
A késleltetés egy másik megközelítését a Tur idézi a jeruzsálemi Talmudból, miszerint ha valaki a Hámóci áldást közvetlenül az Ál nátilát jádáim után mondja, akkor az étkezésből nem fog kárt szenvedni. Hogy pontosan mit is jelent ez, kissé homályos, és ennek a pontos forrását Ráv Yair Hoffman sem találta meg, helyette viszont rábukkant egy másik jeruzsálemi Talmud (Bráchot 1:30.) idézetre, melyben az áll, hogy aki a kézleöntés után rögtön elmondja az áldásokat, akkor a sátán el fogja kerülni. Vagyis jelentheti ez azt, hogy ilyen esetben az illető nem fog egy félrenyelés miatt fulladásos halált szenvedni, vagy talán még azt is, hogy az elfogyasztott étel nem fog szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezetni.
Visszatérve a 22 ámá távolságra, a TaZ elmagyarázza, hogy 22 ámá volt a távolság a Szentélyben a Sáár Nikanor vagyis a Nikanor kapu és a Bét háMitbáchim vagyis a konyhai részleg között. A Gemárá (Zváchim 33.) ezzel kapcsolatban a megszakítás problémájával foglalkozni, mely alapján ezt a távolságot más esetben, – mint itt is – a megszakítás idejének használják.
Az étkező és a mosogató közötti távolság sokak otthonában meghaladja ezt a 22 ámá távolságot. Persze mivel valójában ennek a távolságnak a megtételéhez szükséges idő a lényeges, a legtöbb ember vitába szállhat ezzel az előírással, hiszen a legtöbben ennél még több időt is várnak miután vendégként illendő megvárni a házigazdát, hogy ő mondja el a Hámóci áldást. Ugyanakkor, ha a házigazda utoljára mos kezet, akkor ő rögtön mondhatja a Hámóci áldást, így pedig eleget tehet a fentiekben leírt ideális esetnek.
Aki ezek után lemérné, hogy az ő étkező asztala és a mosogatója közötti távolság megfelel-e az ideálisnak, kiszámolhatja Ráv Mose Feinstein alapján, aki azt mondta, hogy egy ámá az 21,25 inch, ami így összesen mintegy 39 láb, azaz mintegy 11,8 méter. A Cházon Is szerint pedig 42 láb, vagyis körülbelül 12,8 méter.
Amennyiben Önnél ez a távolság nagyobb, viszont nem áll módjában egy mosogatót telepíteni az ebédlőjébe, de szeretné a háláchá ideális változatát tartani, akkor is van megoldás! A legtöbb döntéshozó szerint ez a távolság csökkenthető, ha a kézleöntés utáni „szárítórészleget”, vagyis a törölközőt közelebb hozza az asztalhoz, mert így a távolság számítása csak ott kezdődik.