A Vasvári Pál utcai zsinagóga közössége Közgyűlésén a Budapesti Zsidó Hitközségből (BZSH) való kiválásra, önálló hitközség létrehozására és a Budapesti Talmud Egylet újjáalakítására szavazott január 8-án.

A döntés hátterében az áll, hogy a BZSH korábbi ülésén egyértelművé vált: a hitközség vezetősége, a MAZSIHISZ-szel egyetértésben – nem kívánja tagjai között a zsinagógát, bár a szükséges többséget nem tudták megszerezni a körzet kizárásához. A fő érv a zsinagóga ellen az, hogy nem a neológ hagyományok alapján működik, a közösség pl. nem fogadja el a neológ betérést vagy kósersági pecsétet. Végül hosszas vezetőségi egyeztetések után a zsinagóga közössége zártkörű gyűlésen tárgyalta a helyzetet, melynek eredménye a hitközség kiválása lett.

A közgyűlésen Oberlander Báruch rabbi, aki 1992. márciusa óta látja el a rabbinikus teendőket a zsinagógában, emlékeztetett: bő két évtizeddel ezelőtt a BZSH és a MAZSIHISZ vezetősége kérte fel őt rabbinak, és ekkor még úgy vélték, az ortodox hagyományok követése nem hogy kevesebb, de több, mint a neológiáé.  „Örömmel vállaltam a rabbiságot, annak ellenére, hogy mindig egyértelmű volt, ez jelenleg a neológ hitközség zsinagógája” – mondta el lapunknak Oberlander rabbi. – „A lubavicsi filozófiában fontos, hogy minden zsidó zsidó, és mindenkivel tartani kell a kapcsolatot. Egy kitétel van, nem szabad a háláchát megszegni – éppen ezért az egyetlen feltételem az volt, hogy vallási kérdésekben csak én döntök. A MAZSIHISZ, a BZSH és a körzet vezetősége és ügyvezetőigazgatója is elfogadta ezt. Egészen a közelmúltig ez mindenkinek jó volt így, és sok fiatal és nem fiatal zsidó jár ide, de a legnagyobb sajnálatomra a Síp utcában megváltozott a szemlélet. Próbálják ellehetetleníteni a működést. Rettenetesen sajnálom, hogy idáig fajul a helyzet. Szívügyem, hogy megmentsük a zsinagógát és a működését.”

A Budapesti Talmud Egylet 1842-ben alakult, Fleishman Ede (Mojse) és Taub Gusztáv (Gedáljá) vezetésével, azzal a céllal, hogy „talmudi és bibliai előadások tartásával a hagyományokat, elhunyt tagok és alapítványozók emlékét kaddis-ima mondásával ápolja.”

A belügyminiszter 1852-ben elfogadta az egylet alapszabályát, melyben rögzítik, hogy „A szentírás tanulmányozása képezi az izraelita-vallás alapját; tehát minden egyes izraelitának szent kötelessége az, hogy a Talmud-tanulmányt nemcsak az iskolákban, hanem a felnőttek közt is lehetőleg elősegítse.” Az egylet feladatai között szerepelt egy imaház fenntartása, előadásokat tartó rabbik alkalmazása, az elhaltak lelki üdvéért való imádkozás, a szegény talmudisták, és a rászoruló családok gyermekeinek segítése.

A Vasvári Pál utcai épületet 1886-ban emelték Felnner Sándor tervei alapján, az egylet számára. Itt kapott otthont a tanház mellett az ekkor már 2000 kötetet számláló könyvtár is. A zsinagóga összeköttetésben állt az udvart U alakban körbefogó lakóházzal, ahol a Talmud Egylet néhány tagja, és a zsinagóga rabbijai éltek. Naponta kétszer Talmud, egyszer pedig Tóra előadások hangzottak el, ezeket a ’20-as évek végén átlag százan látogatták. Húsz-harminc fiatal talmudista kapott az Egylettől ösztöndíjat.
A Budapesti Talmud Egyletet, mint minden más, önálló zsidó szervezetet, egy központi egységbe, a Budapesti Zsidó Hitközségbe olvasztatták be 1950-ben. Ennek előzményeként 1949. december 27-én a tagok közgyűlésen szavazták meg a kikényszerített megszűnést. Ezt 1950. január 20. egyetlen szóval –„jóváhagyom” – fogadta el a miniszteri tanácsos.

A zsinagóga közössége tehát ennek a kényszerű beolvadásnak a megszüntetését döntötte el. Az önálló hitközség megalakulása kapcsán felmerülő kérdésekre a BZSH-val hamarosan megkezdődnek a tárgyalások.