Az izraeli főrabbi, Dávid Lau által szerkesztett, a túszok szabadulásáért és az egységért mondandó imádságot az Arutz7 közölte.
A fohászt szédereste, a hágádá Vehi seámdá szakasza előtt kell elmondani.
A rabbi a következőket írta egy levélben: „Néhány napon belül a széderasztal mellett ülünk majd, beszélünk az egyiptomi rabszolgaság keserűségéről, és hálát adunk a szabadulásunkért. Azonban nem minden asztalnál ül majd ott a család minden tagja. Vannak családok, ahol a hiány fájón kiált. A gonoszok által meggyilkoltak és az elraboltak széke üresen marad…”
„Mindnyájunk szent kötelessége átérezni szomszédaink fájdalmát, és a peszáchi hágádá felolvasásának nagyszerű pillanataiban különleges imát mondani, emlékezni és imádkozni a fogság fájdalmában sínylődő túszokért”
– írta a rabbi. A levélhez imát is csatolt, melyet az este során a Vehi seámdá szakasz előtt kell elmondani. A Vehi seámdá arról szól, hogy minden korban vannak olyanok, akik a zsidó nép elpusztítására törekednek, ám az Örökkévaló megmenti tőlük a népét.
Az ima szövege:
Legyen az az akarata Égi Atyánknak, aki kihozta népét, Izraelt az egyiptomi rabigából, áldja meg és mentse meg fivéreinket és nővéreinket, a túszokat, akiket vasláncon tartanak fogva, erősítse meg a lelküket és a hitüket, védje meg őket minden veszélytől és betegségtől, gyakoroljon kegyelmet fiaival és lányaival, akik megváltásért epedeznek, töröljön el minden ítéletet. Kegyességében küldje el a megváltást és hozza ki őket gyorsan a sötétségből a fényre, a fogság feneketlen mélységéből az örök szabadságba, és hozza haza őket biztonságban a családjaikhoz és otthonaikba.
Kérjük, plántálj testvériséget, békét és barátságot mindannyiunk szívébe. Szüntesd meg az irigységet és az alaptalan gyűlöletet, és terjeszd ki fölénk a béke sátrát, és hadd énekelhessünk hamarosan új dalt előtted.
„יְהִי רָצוֹן מִלִּפְנֵי אָבִינוּ שֶׁבַּשָּׁמַיִם אֲשֶׁר הוֹצִיא אֶת עַמּוֹ יִשְׂרָאֵל מִתַּחַת סִבְלוֹת מִצְרַיִם הוּא יְבָרֵךְ וְיִנְצֹר אֶת אַחֵינוּ וְאַחְיוֹתֵינוּ הַחֲטוּפִים הָאֲסוּרִים בְּכַבְלֵי בַּרְזֶל, יְחַזֵּק נַפְשָׁם וֶאֱמוּנָתָם, יִשְׁמְרֵם מִכָּל נֶגַע וּמַחֲלָה, יַחְמֹל עַל בָּנָיו וּבְנוֹתָיו הַמְּצַפִּים לִישׁוּעָתוֹ, יְבַטֵּל מֵעֲלֵיהֶם כָּל גְּזֵרוֹת אַכְזָרִיּוֹת. בְּחַסְדּוֹ הַגָּדוֹל יָחִישׁ פְּדוּתָם וְיֵצְאוּ מְהֵרָה מֵאֲפֵלָה לְאוֹרָה וּמִבּוֹר הַשְּׁבִי לְחֵרוּת עוֹלָם וְיָשׁוּבוּ לְשָׁלוֹם אֶל מִשְׁפְּחוֹתֵיהֶם וְאֶל בָּתֵּיהֶם”.
„אָנָּא, נֶטַע אַחֲוָה שָׁלוֹם וְרֵעוּת בְּלֵב כֻּלָּם, הָסֵר קִנְאָה וְשִׂנְאַת חִנָּם וּפְרֹס עָלֵינוּ סֻכַּת שְׁלוֹמֶךָ וְנִזְכֶּה בְּקָרוֹב לוֹמַר לְפָנֶיךָ שִׁירָה חֲדָשָׁה”.
Ámen!