1933 májusában Joseph Göbbels náci propagandaminiszter hatalmas könyvégetést rendezett Berlinben, ahol a „zsidó kulturális befolyást” megtestesítő kötetek ezreit vetették a lángok közé. Két lap valahogy túlélte a pusztítást és a jeruzsálemi Izraeli Nemzeti Könyvtár tulajdonába került. A lapok eredetét évtizedekig homály fedte, most azonban úgy tűnik, hogy megtalálták a megoldást – tudósít a könyvtár blogja.
A németországi könyvégetések szimbolikus események voltak és előrevetítették, hogy mi vár az országra az elkövetkezendő tizenkét évben. Beigazolódott Heinrich Heine több mint száz évvel korábban megfogalmazott jóslata:
„Ahol könyveket égetnek, ott végül embereket is égetni fognak”.
Bár a berlini Opernplatzon megrendezett könyvégetés nem volt egyedüli eset a hitleri Németországban, a húszezer lángoló könyv látványa a főváros központjában sokakban tudatosította az új rend jellegét. Köztük volt Rubin Mass is, a neves berlini könyvkiadó, akinek a vállalata napjainkig is működik – igaz, ma már Izraelben. Mass 1927-ben alapította cégét, mely nagy hangsúlyt helyezett az újjászülető héber nyelven megjelenő folyóiratokra és könyvekre. Sok héber kiadványt hozott be az új szentföldi zsidó kiadóktól, továbbá az Egyesült Államokból és Lengyelországból, ahol szintén felvirágzott a héber nyelvű könyvkiadás.
Mass megvárta míg kialszanak a lángok és megpróbálta menteni a menthetőt. Mindössze két, félig megégett lapot talált, melyeket elvitt magával. A könyves szakember értett a célzásból és még 1933-ban az akkor brit felügyelet alatt álló Palesztinába vándorolt, német zsidók ezreivel együtt. Tudta, hogy a zsidó könyvek után a zsidó emberekre is sor kerül majd. Jeruzsálemben telepedett le, méghozzá az akkor még főleg arabok lakta Tálbije negyedben, melynek első zsidó lakosai közé tartozott. Fia, Dániel csatlakozott a zsidó településeket védő sereghez, a Hágánához. Egyike volt annak a 35 harcosnak, akik 1948-ban az ostrom alatt álló Gus Ecion kibucai felmentésére indultak Jeruzsálemből, ám sohasem érték el céljukat. Egy arab rajtaütés során mindannyiukat lemészárolták. A tragédia után Rubin Mass szolgált az elesett izraeli katonák emlékét őrző Jád Lebánim szervezet elnökeként és sokat tett a hősök emlékezetének fenntartásáért.
Mivel Mass életét a könyvek töltötték ki, nagy becsben tartotta a berlini máglya hamvaiból kimentett lapokat és Izraelbe vándorlása után a Nemzeti Könyvárban helyezte azokat letétbe. A lapokat rejtő borítékra a következőt írta Ávráhám Jáári, a könyvtár levéltárának igazgatója:
„Rubin Masstól, aki a saját kezével húzta ki a tűzből”.
Az ezt követő hosszú évtizedekben a boríték a levéltár raktárában pihent, és az „egyéb iratok” között katalogizálták, mert nem fért be a könyvtár egyik gyűjteményébe sem. Az intézmény szakértői később kezdtek el foglalkozni a lapokkal és megpróbálták kideríteni, hogy melyik könyvből származik a német nyelvű szöveg. Nem jártak sikerrel, csupán annyit tudtak megállapítani, hogy az eredeti mű pszichoanalízissel vagy szexuális neveléssel foglalkozott. E témákat a nácik automatikusan a zsidó kategóriába sorolták, függetlenül a szerző származásától.
A könyv címét azonban nem sikerült kideríteni, ezért a könyvtár a nagyközönséghez fordult, hátha valaki képes lesz azonosítani a kötetet. A beérkező vélemények alapján azt feltételezik, hogy a lapok nagy valószínűséggel a német-zsidó orvos és szexológus, Magnus Hirschfeld Sexualpathologie című művéből származnak. Hirschfeld a szexualitás tudományos kutatásának úttörője volt és ő alapította a Berlini Szexológiai Intézetet, melynek könyvtára a berlini könyvégetés során semmisült meg.
Fotó: Freddy Kearney on Unsplash