Tu beávról (idén: augusztus 2.) ezt mondja a Misna a Táánit traktátus végén, Rábán Simon ben Gámliélt idézve: „Nem voltak jobb napok Izrael számára, mint áv hó 15. és jom kipur, mert akkor Jeruzsálem lányai kölcsönkért, fehér ruhákban jöttek elő, hogy ne szégyenítsék meg azokat, akiknek nincsen. És kijöttek a szőlőligetekbe táncolni, és azt mondták: Emeld fel tekintetedet és lásd meg, hogy mit találsz magadnak”.
A zsidó filozófiára jellemző az a szemlélet, hogy az emberi élet célja a parancsolatok teljesítése, de az embernek két lábával a földön kell állnia. Nem foglalkozhat csak a spiritualitással, a materiális ugyanolyan mértékben része az életének. Tu beáv üzenete pedig igencsak materiális: éljük át a szerelem és a házasság csodáját, lássuk meg a házasságban való egyesülés szépségét, ami által a legmagasabb fokú szentség érhető el. A zsidóság nem kíván önmegtartóztatást, csupán annyit, hogy emberi igényeinket az isteni parancsolatok által megteremtett keretek között elégítsük ki. Így érhetjük el a tökéletes szentség állapotát.
Tu beávkor a lányok egyszerű, fehér lenruhában táncoltak. A nőtlen fiatalemberek nem választhattak külsőségek: gazdagság vagy várható örökség szerint, mélyebb kapcsolatot kellett találniuk.
Áv hó 15. napja a hónap közepe, vagyis holdtölte, ami után a hold fogyni kezd. Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi érdekes kapcsolatra mutatott rá a hold és áv hónap 15. között. Mit tanulhatunk éppen a hónap közepén a holdtól, amikor csökkenni kezd? A hónap első felében, amikor a hold növekszik, azt látjuk, hogy valami még nem teljes, még dolgozni kell magunkon, hogy a lehető legtöbb fényt áraszthassuk a világba. Teliholdnál érjük el a lehető legnagyobb fényességet mind az istenszolgálatban, mind pedig abban a tekintetben, hogy mennyi fényt hozunk a világba. Természetünktől fogva olyanok vagyunk azonban, hogy minél nagyobb és csillogóbb az ember, annál inkább növekszik az egója is, márpedig a valódi spiritualitást csak azok érhetik el, akik szerények és alázatosak a lelkükben. Így hát a hónap közepének elérésével elérkezik az idő arra, hogy az egónkon dolgozzunk: hogyan hozhatunk továbbra is fényt a világba úgy, hogy közben nem gondoljuk magunkat spirituálisan feljebbvalónak. Ezt az alázatosságot szimbolizálja az éppen csökkenni, fogyni kezdő égitest.
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 45. szám – 2023. augusztus 3.