Több, mint jiddise máme – Nők vezető szerepben

 

A zsidó vallás szerint három micva van, ami kifejezetten a nőkre vonatkozik: ők gyújtják meg a szombati gyertyákat, felügyelik otthonuk kóserságát és eljárnak a mikvébe. Ez a három feladat túlmutat önmagán: a zsidó nők teremtik meg az otthon melegét, gondoskodnak a családról, férjükről, gyerekeikről, önmagukról. Nem mellékesen dolgoznak is, szívvel-lélekkel, legjobb tudásuk szerint, ezerfelé figyelve, hogy azután otthon folytassák a pörgést… Az EMIH három, vezető beosztásban dolgozó munkatársát, nőket, anyákat, feleségeket kérdeztük a 21. század nagy dilemmájáról: összeegyeztethető a karrier és a család? 

 

„A sábesz erőt ad a hétköznapokhoz”

Steiner Zsófia egyszemélyes „sajtóosztályként” kezdte pá­lyafutását az EMIH-nél hét évvel ezelőtt. Ma négy gyermek – kilenc, hét, három évesek és egy újszülött – anyuká­ja. Emellett az Egység és a Gut Sábesz főszerkesztője. Anya, feleség és hivatását szenvedélyesen szerető dolgozó nő.

A zsidó vallás a szülést, a nevelést, az otthon megteremtését a nők szent küldetésének tekinti. A korai nevelés központi kérdés, ezt első körben otthon kapják meg a gyerekek – kezdi Zsófi. – Számomra mindig alapvető volt, hogy anya leszek. Sosem volt kérdés. Ahogy természetes volt, hogy családom lesz, természetes volt az is, hogy dolgozni fogok. A hivatásomat, az újságírást hosszas keresgélés után találtam meg.

 

Hogyan lettél főszerkesz­tő?

Főiskolára jártam, miközben otthon voltam két gyerekemmel, ami­kor rátaláltam az írásra. Akkor Kö­ves Slomóhoz fordultam, jelentkeztem nála, mint kezdő újságíró. Volt olyan pillanata a munkámnak, amikor én voltam az EMIH „sajtóosztálya”. Azután szépen lassan, ahogy én is sétálgattam felfelé a ranglétrán, kialakítottunk egy nagyon profi szerkesztőséget, amelyben megoszlanak a munkák és a feladatok. Ma már színvonalas, profi csapattal dolgozunk az Egység, a Gut Sábesz és a zsido.com kiadásán.

 

Hogyan viszonyul a családod a munkádhoz?

A gyerekeim nagyon lelkesek. Minden újságban megkeresik a nevemet, ha van, a fotómat is. Ez nem olyan munka, hogy négy órakor kiesik a toll a kezemből, nap mint nap látják, hogy dolgozom. Nagyon büszkék rám. A férjemmel mindketten hektikus beosztásban dolgozunk. Komoly szervező munkát és elfogadást igényelnek a mindennapok, hogy támogatni tudjuk egymás munkáját.

Van segítségetek?

Elképesztő család áll mögöttünk. Mindig támogatnak, akkor is így volt, amikor újszülött kisbabám mellől mentem vizsgázni, vagy amikor a lapzárta hajrájában azt sem tudom, hol áll a fejem. Bármikor számíthatunk a nagyszülőkre, nagynénikre.

Három gyerek és ennyi munka mellett hogyan szervezed meg a hétköznapokat?

Én vagyok a családban a hajcsár. Csak így tudom elérni, hogy mindenki mindig ott legyen, ahol lennie kell. Nem könnyű az állandó rutint tartani, de megvannak a főbb vonalak, amik kapaszkodót adnak.

Ad ehhez kapaszkodót a zsidóságod?

Egy zsidó ember életének ritmust adnak az ünnepek. Jelentős szervezést igényelnek, de hihetetlen lehetőséget is jelentenek. Ritkaság, hogy minden egyes héten a család kap huszonöt órát arra, hogy csak egymásra figyeljen. Nálunk minden sábesz ilyen. Kikapcsoljuk a külvilágot és egymás felé fordulunk. Ez sok erőt ad a hétköznapokhoz. Egy vallásos zsidó családnál több a gyerek, mint máshol általában, ez is meghatározza az életmódunkat. De nemcsak a gyerekek száma több, a figyelem is, ami rájuk irányul. Nálunk szerencsére nagy a család, nem csupán a testvérek, az unokatestvérek is nagyon közel állnak egymáshoz. Teljesen természetes, hogy a lányom felhívja az Izraelben élő unokatestvérét, hogy segítséget kérjen a héber leckében.

Mit szeretnél még elérni a munkádban és a családban?

A munkámmal most nagyon elégedett vagyok, pont annyi kihívás, öröm, nehézség van benne, amennyi jólesik. A család mindig dinamikusan változik, folyamatosan új helyzeteket kell megoldani. Egy új kisbaba születése, az iskolakezdés, ne adj Isten egy betegség megváltoztatja a család életét, ehhez kell alkalmazkodni. A nagy cél, hogy a gyerekeket „pályára” tudjuk állítani, hogy azon az úton menjenek, amin elindítottuk őket.

Rivka Ravitz, az izraeli elnök jobbkeze Rivka Ravitz tehetséges, magasan képzett és az izraeli politikai élet egyik legfonto­sabb pozícióját tölti be: ő vezeti az állam­elnök irodáját – ezzel az első ortodox nő, aki ilyen magas pozíciót tölt be. A 11 gyerekes Rivka Ravitz 16 éve vezeti Reuven Rivlin irodáját. Sokak szerint ő a hajtóerő, ami az elnöki székbe juttatta Rivlint. Ravitz számítástechnikából és politikatudományból diplomázott. Amellett, hogy az elnök stábját vezeti főállásban jelenleg a közrenddel foglalkozó Phd-jén dolgozik. Ravitz 39 éves, ortodox zsidó családban született, 20 éves korára feleség és édesanya volt. Tanítónői állását édesapja javaslatára cserélte fel a politikai életre, ám nem tett le róla, hogy egyszer még tanítson.

 

„Az én sikerem az ő sikerük is”

Szilánk Zsuzsa a Maimonidész Gimnázium operatív igazgatója az EMIH-nél, emellett hittanoktatást, ifjúsági programokat, sítábort és nyári tábort szervez. Otthon férje, 16 éves lánya és 13 éves fia várja.

 

Egy zsidó otthon megteremtése a nőn múlik – mondja Zsuzsa. – A kó­ser konyha, a gyereknevelés, az ünnepekre felkészülés és persze a sá­beszi gyertyák meggyújtása mind elsősorban női feladat. Egy tradicionális zsidó otthon tartópillére a nő, anya, feleség, tanácsadó, lelki társ. A zsidó történelemben az ősanyákon túl többször is főszerepet kaptak a nők, akik megmentették a zsidóságot, ilyen Eszter vagy Judit története.

 

Ezek szerint az életedben az anya-feleség szereped megelőzi a dolgozó női mivoltodat?

Inkább úgy mondanám, a kettő kiegészíti egymást. Ezt annak is köszönhetem, hogy az utóbbi öt-hat évben a munkám összeforrt a zsidóságommal. Ráadásul gyerekvonalon dolgozom. Egy zsidó vezetőnek nőként kiemelten fontosak a gyerekek, fiatalok.

Milyen tapasztalataid vannak a gyerekeken keresztül a zsidó családokról?

Sokszor a gyerekek segítenek abban, hogy egy család visszataláljon a zsidóságához. Csatlakoznak a hittantanuláshoz vagy a sítáborhoz és hazavisznek egy kis zsi­dó­ságot, ami a családjukra is hatással van.

Hogyan tudod egyeztetni a munkádat a családi szerepeiddel?

Ha az ember szívből csinálja a munkáját, építeni tudja magát általa, akkor a szerepek erősítik egymást. Ha egy nő rendben van magával, kiegészítik egymást a szerepek. Ráadásul olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a férjem és a gyerekeim maximálisan mellettem állnak. Az én sikerem az ő sikerük is. Még a munkámban is segítenek. Ha szervezek egy sítábort, a gyerekek segítenek a többi gyereknek, a férjem a közös tanulásokat szervezi.

Hogyan találtatok egymásra?

Az Óbudai zsinagóga újbóli megnyitása mérföldkő volt az életünkben. A férjemet harminc éve ismerem, de az iskola után elsodort minket az élet egymástól. Amikor megnyílt a zsinagóga, újra találkoztunk nemcsak egymással, hanem a vallással is, visszatértünk a vallásos zsidó életünkhöz, a kóser ételekhez, az ünnepek megtartásához.

Minden belefér az idődbe, amit szeretnél megvalósítani?

Annak ellenére, hogy sok dolgot csinálok egyszerre, be tudom osztani úgy az időmet, hogy jusson mindenre. Még sportolok is… Megtaláltam az utamat. Anyaként és nőként azt látom, hogy gyerek illetve ifjúság témában sosincs vége a teendőknek. Én ebben tudok kiteljesedni: segítek elindítani az ifjúságot a saját útján, a zsidóság útján.

Vera Schwarcz, a világhírű sinológus Vera Schwarcz a világ egyik legelismertebb Kína-kutatója: a távol-keleti kultúra, filozófia és tudomány egyik legismertebb nemzetközi tudósaként tisztelik. Kolozsváron született magyar holokauszt túlélők gyermekeként, 1956-ban Budapesten élte át a forradalmat. Később családjával az USA-ba emigrált, ahol a Stanford egyetemen szerzett PhD-t. Az ortodox professzorasszony tudományos írásai mellett verseket is publikál, 40 éve szolgálja a Wesleyan Egyetemet, kilenc nyelven beszél, és volt idő, amikor a CIA-nak is dolgozott. Felnőttként fordult zsidó gyökereihez, saját késztetése mellett erre bíztatta a dalai láma is. Nagy hatást gyakorolt rá a lubavicsi Rebbénél tett látogatása, melyen a Rebbe áldását kérte, hogy gyermeke szülessen. Először Kínában gyújtott sábeszi gyertyát, innen indult visszatérése a zsidóságba. Egyik gyermekét, Esztert egy magyarországi nevelőotthonból fogadta örökbe férjével 23 éve, ekkor választotta végérvényesen az ortodox életet. 2015 novemberében Budapesten, a Vasvári Pál utcai zsinagógában tartott nagysikerű előadást.

 

„Miért ne?”

Szilágyi Nóra, a CEDEK szeretetszolgálat vezetője, anyuka, feleség, gyerek, dolgozó nő. 2015 óta megálmodott és felépített egy olyan szeretetszolgálatot, ahová jó tartozni. Ezt bizonyítja az önkéntesek száma is: több mint 150 regisztrált önkéntes dolgozik a CEDEK-nek.

 

Milyen mindennapos feladataid vannak a szeretetszolgálat vezetőjeként?

Az ételosztás – amit a legtöbben látnak – csak a jéghegy csúcsa. Óriási szervezési munka van mögötte az étel­készítéstől kezdve a hely­szín lefoglalásáig, az önkéntesek koordinálásától a szállításig… Foglalkozunk nemzetközi adományozással, négy gyermek-

otthont támogatunk, sőt ha­marosan újabb két ott­honnal bővül a kör. A hoz­zánk érkező felajánlásokat eljuttatjuk azoknak, akiknek szükségük van rá. Mindig vannak új ötletek. Idén a különböző karitatív munkát végző szervezeteket hozzuk össze egy kerekasztal-beszélgetésre. Közben szervezzük az 1%-os kampányt. Az EMIH idén is a CEDEK munkájára fordítja majd az egy százalékokból befolyt összeget.

 

Hogyan kezdődött a jótékonykodás az életedben?

Már általános iskolában felemeltem a szavam egy zöldterület védelmében, kaptam is érte pofont a tanárnőmtől. Középiskolában aktív tagja voltam a csapatnak és amióta a közösségbe járok, segítek, ahol tudok és a szervezésben is otthon vagyok. Valószínűleg ezt látta meg bennem Köves Slomó és 2015 nyarán megkeresett egy szeretetszolgálat létrehozásának az ötletével, azonnal el is kezdtük a közös munkát.

A családod mennyire támogat a munkádban?

A kisfiam öt éves, ő lelkileg támogat. Mindig dob a cedaka perselybe pénzt, a Bét Menáchem oviban is arra szoktatják a gyerekeket, hogy a jótékonykodás milyen fontos. A férjem pedig nemcsak lélekben, tettekkel is támogat, mert szinte minden ételosztásnál segít valamiben. A legutóbbi ételosztáson egy jégpálya volt az Almássy tér, ő sózta fel szinte az egészet…

Hogyan tudod a mindennapokban egyeztetni a szerepeidet?

Anya, feleség, gyerek és dolgozó nő a rangsor. Minden anya első helyre sorolja a gyermekét, úgy ahogy én is, és mindent ennek rendelek alá. Feleségként a férjemmel élek, ő és a fiam a kis családunk. A szüleimet nagyon szeretem és tisztelem. Mindig az ő gyermekük maradok, a mai napig segítenek nekem, és amiben tudom én is segítem őket. És persze élni is kell valamiből, de ez számomra természetes, mindig szerettem dolgozni. Általában jut időm minden szerepemre. Nem a család, hanem inkább a magam idejét nehéz megtalálni, kicsit több időt szeretnék magamra fordítani. De ahogy mondtam, a fiam az első. Ő a Bét Menáchem óvodába jár, ezért nem kell kompromisszumokat kötnöm, hiszen a munkám és a gyerek élete párhuzamosan mozog a zsidó ünnepek miatt. Van segítségem is, a szüleim és a férjem szülei is segítenek. Nagyon szerencsés vagyok, mert minden összhangban van az életemben.

Milyen egy jó vezető, anyuka, feleség?

Nyitott. Nyitott a feladatokra, az emberekre. Talán ezt is édesanyám tuti receptjének köszönhetem: anyukám mindig azt mondta, kislányom, mindig egy dolgot kérdeztem magamtól, ha valamit kértél: Miért ne? Mindig bízott, bízik bennem és a döntéseimben. Például, mikor a kisfiam ki szeretne próbálni valamit: fára mászni, ollóval vágni, először mindig átfut rajtam a félelem: le fog esni, elvágja a kezét. De ilyenkor eszembe jut: miért ne? Ott vagyok mellette, segítek neki. Az életben is így van. Ha probléma előtt állunk, mindig a megoldás legyen a cél, ne kifogásokat keressünk. A célhoz vezető úton pedig mindig akad segítség. Ahogy Köves Dvorával most tanultuk a hetiszakasz kapcsán: ha más nem, Isten mindig velünk van.

Rachel Freier, a haszid bírónõ Rachel (Ruchie) Freier személyében bírónő a város 5. számú Kerületi Polgári Bíróságán foglalta el hivatalát 2017 januárjától, miután megválasztották New York városának első haszid bírónőjének. Freier alapító tagja az Ezras Nashim elnevezésű, kizárólag női önkéntesekből álló mentőcsapatnak, a Chasdei Devorah jótékonysági szervezetnek és a B’Derech, hátrányos helyzetű fiatalokon segítő alapítványnak. A bírónő 30 éves jogi gyakorlattal rendelkezik. Korábban elsősorban ingatlanügyekkel foglalkozott, szabadidejében pedig önkéntes ügyvédként segített családjogi esetekben. Ortodox zsidó családban született, fiatalon ment férjhez, hat gyermek édesanyja. 30 évesen kezdte meg főiskolai tanulmányait, ezt követően jogot tanult, egy ügyvédi irodában dolgozott titkárnőként, nyaranta pedig bírósági tárgyalásokon ült, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Egy interjúban elmondta, hogy felívelő karrierje ellenére mindig a családja az első és sokat köszönhet az őt mindenben támogató férjének és édesanyjának.

 

 

 

 

Lefkovics Zsófi írása

A cikk az Egység magazin 93. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.