Néhány évszázaddal ezelőtt a társadalom merev osztályokba rendeződött. Aztán megjelent egy ember, aki arról beszélt, hogy minden ember egyenlő és elidegeníthetetlen, Istentől származó jogokkal rendelkezik. Forradalmi gondolkodása örökre megváltoztatta a zsidó világot. 1734-ben járunk, a forradalmár pedig nem más, mint Jiszráel ben Eliézer rabbi, a Báál Sém Tov. Az előző évszázadban az askenáz zsidóság fele a Chemlnyickij-pogromoknak esett áldozatul, spirituálisan pedig az álmessiás, Sábtáj Cvi törte össze őket. Ezen események tragikus hatásaként a stetlben egyre nehezebbé váltak a körülmények. Nem sokan engedhették meg maguknak, hogy Tórára tanítsák a gyermekeiket, és az akadémiai elit, illetve az iskolázatlan munkások közt áthidalhatatlan szakadék alakult ki. Külön zsinagógákat látogattak, tilos volt a „vegyesházasság” és a zsidó közösségeken belül is elharapódzott a diszkrimináció. A Báál Sém Tov a spirituálisan kába világban élő zsidó közösségbe hozott új életet a kabala és a misztika segítségével. Követői, a hászidok ma a világ zsidóságának jelentős részét teszik ki. A chabad.org tíz hászid bölcsességet gyűjtött össze, melyek segítségével jobb emberré válhatunk.
1. Fordulj szeretettel az emberek felé
A Báál Sém Tov ötéves volt, amikor halálos ágyán fekvő apja a következőket mondta neki:
„Jiszrolik, semmit ne félj, csak Istent. Szeress minden egyes zsidót, kivétel nélkül, teljes szívedből és lelked egész tüzével, akárki is ő és akárhogyan is viselkedik.”
Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, vallotta a Báál Sém Tov, és elképzelhető, hogy egy lélek kizárólag annak érdekében jön le a Földre, hogy valaki másnak egyetlenegyszer segíthessen.
A kárlini Slomó rabbi mondta ezzel kapcsolatban: „Szeretném annyira szeretni az igaz embereket, mint az Egyetlen Szent a vétkezőket”. Azt mesélik, hogy egyszer egy apa arról panaszkodott a Báál Sém Tovnak, hogy a fia letért az Örökkévaló útjáról. „Mit tegyek?” – kérdezte.
„Szeresd őt még jobban”
– volt a mester válasza.
2. Minden tőled függ
„Tudd, hogy mi van fölötted” – idézte a mezricsi mágid a Talmudot, és így magyarázta:
„tudd, hogy minden, ami a spirituális rétegekben történik, tőled ered”.
Mindannyiunknak lehetősége van arra, hogy viselkedésével befolyásolja a legmagasabb spirituális szférákat.
A korici Pinchász rabbi azt tanította, hogy minden embernek van olyan értékes tulajdonsága, melyet senki másban nem lehet megtalálni.
„Nem attól félek, hogy az Égi Bíróság azt kérdezi tőlem, hogy miért nem voltam Mózes. Attól félek, hogy azt kérdezik tőlem, Zusa, miért nem voltál Zusa”
– szól az anipoli Zusa rabbi híres mondása.
3. Semmi vagy
A kabalisztikus gondolkodásban szerepel a „semmiből valamit” elv, mely a teremtés menetére utal. Ennek ellentéte a semmiből valamit, az egyén semmissé tételének elve.
A pesiszchai reb Szimcha Bunim azt tanította, hogy minden embernek két zsebe van, melyekben egy-egy cédulát tart. Az egyiken az szerepel: „miattam teremtetett az egész világ”, a másikon pedig: „csak por és hamu vagyok”. Amikor másokra figyelünk, önmagunkat semmissé tesszük.
Amikor az Álter Rebbe egy tanítványa anyagi gondokról panaszkodott, azt mondta neki: „Csak arról beszélsz, hogy mire van szükséged, de arról egy szót sem ejtettel, hogy hol van rád szükség”. A lublini Látó egyszer azt mondta: „Két jámbor ember egy városban túl sok. Egy túl kevés. Legjobb, ha másfél jámbor ember van. Hogyan? Mindenkinek fél jámbor emberként kell tekintenie önmagára, szomszédját pedig teljes jámbor embernek kell látnia.”
4. Az öröm ereje
Azt mondta egyszer a Báál Sém Tov:
„A szomorúság forrása a büszkeség, mert a büszke ember úgy véli, hogy neki minden jár”.
Azt tanította, hogy örömmel, dallal és tánccal még a legegyszerűbb lélek is képes a végtelen Teremtőhöz kapcsolódni.
A zlocsovi Jechiel Michel rabbi pedig azt mondta:
„Két dolog miatt nem szabad aggódni: amiatt, amit meg lehet javítani, és amiatt, amit nem. Amit meg lehet javítani, javítsd meg, és ne aggódj miatta. Amit pedig nem lehet megjavítani, azon hogyan segíthetne az aggodalom?”
A pozitív gondolkodás a hászid filozófia gyakran idézett eleme. „Gondolj jóra és jó történik” – mondta a harmadik lubavicsi rebbe, a Cemách Cedek.
5. Belső munka
A hászid gondolkodás szerint az embernek folyamatosan bensője tökéletesítésére kell törekednie. Az ember belső küzdelme valós, és lehetséges, hogy ez a teremtés célja. Erre mondta a berdicsevi Lévi Jicchák rabbi egy csúfolkodónak: „abban az istenségben, amiben te hiszel, én sem hiszek”.
„Az egyszerű zsidó tökéletes egyszerűsége megérinti az Örökkévaló legegyszerűbb lényegét” – tanította a Báál Sém Tov.
A belső munkát gyakran meditáció vagy önvizsgálatra késztető imádság jelenti. Egy jól ismert hászid történet szerint egy fiú, aki nem tudta az imákat, kukorékolt imádkozás helyett, és ezt olyan őszinteséggel tette, hogy az Örökkévaló azonnal elfogadta az imáját.
6. A szavak teremtő ereje
Az Örökkévaló elrendelte, hogy Noách (Noé) építse meg a bárkát (tévá) és tegyen rá világítót (cohár). A Báál Sém Tov azt tanította, hogy a „tévá” jelentheti azt is, hogy „szó”, vagyis az isteni parancs azt is jelentheti, hogy „minden kiejtett szavad világítson”. Amikor pedig Isten beküldte Noáchot a bárkába, akkor azt úgy is érthetjük, hogy az ember lépjen be és ragaszkodjon a Tórához és az imádságokhoz, megvédve ezzel önmagát és egész családját és lehetővé téve, hogy Isten gondoskodjon minden szükségletéről.
7. Az önmérséklet önkifejezés is egyben
„Ami tilos, az tilos és ami megengedett, az sem feltétlenül szükséges”
– mondta az Álter Rebbe.
Egy alkalommal az Álter Rebbe és a berdicsevi rebbe együtt sétált. Egy keskeny átjárónál mindketten ragaszkodtak ahhoz, hogy a másik lépjen be előbb. Mivel egyikük sem volt hajlandó tiszteletlenséget elkövetni a másikkal szemben és előremenni, a hászidok lebontották a falat, így egyszerre tudtak átmenni az ajtón.
„Minek lebontani a falat, ha egyszerűen át is sétálhatunk rajta?”
– kérdezte a berdicsevi rebbe. „Nem kell mindent megtenni, amire képesek vagyunk” – felelte az Álter Rebbe.
8. A tett szentsége
A Rebbe gyakran mondta, hogy a lényeg, vagyis a legnagyobb szentség a tett. A Báál Sém Tov hangsúlyozta, hogy az embernek nem kell megtörnie a testét, hanem a testével együttműködve kell tennie az isteni szentség eléréséhez.
A kárlini Slomó rabbi mondta:
„Ha ki akarunk húzni valakit a mocsárból, nem elegendő kinyújtott kézzel állni fölötte. Bele kell másznunk a kulimászba, meg kell mártóznunk a sárban, hogy két kézzel megragadhassuk és kiránthassuk az illetőt”.
9. Az isteni jelen van a természetben
A kabala a természetes világban rekedt isteni szikrákról beszél. „Minden, amit az ember lát vagy hall, utasítás számára az istenszolgálatára vonatkozóan” – mondta a Báál Sém Tov. A hászidizmus egyik alapelve, hogy a világban semmi sincs, amiben ne lenne megtalálható az Örökkévaló. Isten mindenhol ott van.
A kocki Menáchem Mendel rabbi mondta: „Aki nem látja Istent mindenhol, az nem látja Őt sehol”.
10. Az isteni bölcsesség rendezi a világ folyását
A Báál Sém Tov tanította: „A Világ Ura pontosan tudja, hogy hányszor pördül meg a lehulló levél a szélben, mielőtt földet ér”. Isten azért helyezett minden egyes embert az ő speciális körülményei közé, mert egyedül ő az, aki egy adott feladatot képes elvégezni.
Címlapkép: Rivka Korf Studio