A jeruzsálemi Szentély pusztulása után a zsidók rettenetes gyászban voltak. Életük és hitük középpontja hevert romokban, rengetegen haltak meg és váltak hontalanná, nem volt hova fordulniuk és mihez kezdeniük. Ebben a borzalmas hangulatban a gyász annyi módon fejeződött ki, ahány ember túlélte a pusztítást. Volt azonban valami, amihez sokan fordultak, ez pedig nem volt más, mint a gasztronómia. Az étel, mint mindennapi életünk jól körülírható, fizikai szükséglete, sokak számára jelentett kifejezési módot, nevezetesen abban, hogy felhagytak a húsevéssel és a borfogyasztással, mivel ezek túlságos mértékben emlékeztették őket a Szentélyben folyó áldozatokra és – ahogy fentebb említettük – a Tánáchban az örömhöz kapcsolódnak. A húsmentes életmódra való átállással nap mint nap emlékeztették önmagukat arra a szörnyűségre, ami történt. A korabeli rabbik közütt voltak azonban olyanok, akik nem értettek egyet ezzel a hozzáállással sem az első, sem a második Szentély pusztulását követően. Erről szól a következő talmudi történet (Bává Bátrá 60b):
Jehosua rabbi elment azokhoz, akik a húsról és borról való lemondással is kifejezték a gyászukat. Megkérdezte tőlük: „Miért nem esztek húst és nem isztok bort?” – Azt felelték neki: „Hogyan ehetnénk húst, amit az oltáron mutattak be áldozatként, amikor nincsenek többé állatáldozatok? Hogyan ihatnánk bort, amit az oltárra öntöttek, amikor nincsenek többé italáldozatok” – Így válaszolt erre Jehosua rabbi: „Ha ez így van, kenyeret se egyetek, mert gabonaáldozatok sincsenek már.” – Így feleltek: „Élhetünk egyszerűen csak gyümölcsökön.” – „Akkor gyümölcsöket se egyetek, hiszen megszűnt a bikurim, az első termés áldozata is”. – „Elélhetünk más gyümölcsökön is” – jött a felelet. Végül azt mondta Jehosua rabbi: „Azt is mondhatnátok: nem iszunk többé vizet, hiszen a vízöntési ünnepség is megszűnt.” – Erre mindannyian elhallgattak.
Azt mondta Jismáel ben Elisa rabbi: A Szentély pusztulásától fogva úgy kéne lennie, hogy tartózkodunk a hús és a bor fogyasztásától, ám nem tesszük nehézzé a közösség életét, hacsak nem képes a többség elviselni a nehézségeket.
Jehosua rabbi üzenete az volt, hogy az életnek a pusztulást követő gyászban is tovább kell folynia. Nincs szükség arra, hogy túlzásokba essünk. Elegendő megtartani a rabbik által előírt gyászidőszakot, azon belül azt a kilenc napot, amikor – a később kialakult hagyományok alapján- nem fogyasztunk se húst, se bort.
Gasztronómiai rovatunkban ez alkalommal bagelt kínálunk, melynek tésztája párve és kitűnően illik mind tejes krémekhez, mind – ahogy az amerikai zsidók fogyasztják – füstölt lazachoz és zöldségekhez.
16 darab bagelhez (párve)
- 2 és fél pohár langyos víz
- 4 kk. instant élesztő
- 8 kk. porcukor
- 7 pohár (800 g) liszt (könnyebb tésztához ne teljes kiőrlésű, hanem legfeljebb 80-90 százalékos lisztet használjunk)
- 3 kk. só
- a tetejére: tojássárgája és magok: szezámmag, lenmag, mák, nagy szemű só, napraforgómag, stb.
A vizet a cukorral és az élesztővel összekeverjük egy tálban. 8-10 perc alatt felfuttatjuk. Egy a lisztet egy másik, nagyobb tálba szitáljuk, hozzáadjuk a sót, közepébe mélyedést készítünk és ebbe töltjük az élesztős keveréket. Egy kicsit összekeverjük, hogy palacsintatészta sűrűségű tésztát kapjunk, és újabb 10 percen át pihentetjük, majd összekeverjük és alaposan meggyúrjuk a tésztát. Rugalmas, puha, jól kezelhető tésztát kell kapnunk, szükség esetén adjunk még hozzá egy kevés lisztet. Kiolajozott tálban, meleg helyen egy órán át kelesztjük, majd 16 darabra osztjuk. Minden darabból egy-egy gömböt formálunk, ezeket meglisztezett sütőlapra helyezzük. Nedves konyharuhával letakarva újabb 10 perc kelesztés után gyűrűket formálunk a gombócokból úgy, hogy mutatóujjunkat a gömb közepébe nyomjuk, majd ezt tágítjuk egy kissé, amíg bagel alakot nem kapunk. Ismét tízperces kelesztés következik, ezalatt nagy, széles lábosban vizet forralunk és a sütőt előmelegítjük 180 fokra. A bageleket a lábos méretétől függően kettesével-hármasával megfőzzük, mindkét oldalukon fél-egy percig főzve őket forró vízben. Sütőpapírral bélelt tepsire szedjük a bageleket, felvert tojással megkenjük, magokkal, nagy szemű sóval megszórjuk a tetejüket, majd kb. 25-30 perc alatt készre sütjük. A bagelekre hámoci áldást kell mondani. Amennyiben mezonot bageleket szeretnénk készíteni, úgy a víz felét helyettesítsük almalével, semleges ízű növényi tejjel vagy tejjel (utóbbi esetben tejes lesz a bagel és ezt külön, jól láthatóan jelezni kell – erről itt találnak további tudnivalókat).
Címlapkép: Patrick Perkins on Unsplash