Az egyik fivér Amerikába, a másik a Szovjetunióba került. 77 év nyomozás után találtak egymásra a családok.

Öt nő gyűlt egy konyhaasztal köré New Jersey-ben. Tekintetüket egy laptopra szegezték. Reggel hét óra volt, és egyikük sem aludt sokat a megelőző éjszaka. Mindannyian izgatottan várták ezt a percet. Jess Katz, három testvére és édesanyja beléptek a Skype-ba és nemsokára unokatestvérük jelent meg a képernyőn, akinek édesapjáról, azaz nagybátyjukról semmit sem tudtak a holokauszt óta.

A vonal másik végén Jevgenyij Belzicki ült, lányával, unokájával és egy tolmáccsal, az Oroszországhoz tartozó Szahalin-szigeten.

“Mit lehetne mondani valakinek, akit egész életedben kerestél?’- kérdezte Jess. Több, mint 70 év telt el azóta, hogy Jess nagyapja, Abram Belz elkezdte öccsét, Chaimot keresni. Abram 1939-ben látta utoljára őt, amikor több ezer társukkal együtt a Piotrków Trybunalski gettóba telepítették át őket. A két fivér úgy halt meg, hogy sohasem találkozott újra, de családjaik végül egymásra találtak.

Abram (balra) és Chaim, mindketten 32 éves korukban
Abram (balra) és Chaim, mindketten 32 éves korukban
A testvérek rögtön a gettósítás után elvesztették egymással a kapcsolatot. Édesanyjuk könyörgött nekik, hogy meneküljenek el. Abram erre nem volt hajlandó, mert legidősebb gyermekként úgy érezte, családjával kell maradnia, de öccsét rávette a távozásra. Chaimot édesanyja csempészte ki a gettóból, majd a fiú átszökött a közeli szovjet határon. A család tudta, hogy Chaim sikerrel járt, mert egy ideig levelek és csomagok érkeztek tőle. Egy idő után azonban már nem érkezett több küldemény.

Abram így számolt be a gettóbeli életükről Steven Spielberg filmarchívumának 1990-ben: “Kevesebb, mint egy évvel azután, hogy a gettóba költöztünk, nagyapám egyszer csak összeesett és meghalt. Két héttel később, a 24 éves nővéremmel végzett a tuberkolózis. A 26 éves nagybátyámat agyonlőtték, feleségét és kisgyermeküket Treblinkába vitték, ahol gázkamrában gyilkolták meg őket. A család többi tagja is elpusztult. A szüleimet is Treblinkában gázosították el.”

Abram Belz (balra) és Chaim Belzhitsky
Abram Belz (balra) és Chaim Belzhitsky
A több mint 60 fős rokonságból csupán Abram és egy unokatestvére maradt életben. Abram végül a Mauthausen-Gusen táborban szabadult fel 1945-ben, majd Brooklynban telepedett le. Élete során folyamatosan kutatott öccse után. Írt a lengyel kormánynak, a Jád Vásem múzeumnak, a Vöröskeresztnek és segítséget kért különböző nonprofit alapítványoktól is, de semmi sem hozott eredményt.

A múlt hónapban azonban a New Yorkban élő Jess otthonában lábadozott egy kisebb műtét után, és úgy döntött, hogy szabadidejét az elveszett rokon felkutatásának szenteli. Két hét intenzív internetes kutatómunka meg is hozta a gyümölcsét. Egy zsidó családkutató weboldal közreműködésével talált rá egy szakértőre, aki egy 1942-es szovjet katonai dokumentumban rálelt Chaim nevére. Ezután a Facebook és egy hasonló, orosz nyelvű portál segítségével jutottak el Jevgenyij Belzickihez. Jess rögtön e-mailt küldött a férfinak, aki a következő választ írta: “Nehéz most szavakba önteni az érzéseimet. Küldök Önnek egy fényképet az apámról. Emlékezteti valakire?” Amikor Jess édesanyja megpillantotta a képet, felsikoltott.  A férfi pont úgy nézett ki, mint az édesapja. “Sírtunk, nevettünk, szinte fel sem tudtuk fogni. Másnap két órán keresztül beszélgettünk a Skype-on.” – mesélte Jess.

Érdekes módon, a két különböző kontinensen élő fivér sorsa hasonlóan alakult. Mindketten sikeres szabómesterek lettek a háború után. Mindketten nyolc évvel fiatalabb feleséget választottak maguknak. Mindketten példás családapák lettek. Mindketten folyamatosan kutattak a másik után.

Sajnálatos módon egyikük sem érhette meg a nagy napot. Abram öt évvel ezelőtt halt meg, 95 éves korában. Chaim 51 évesen hunyt el agytumorban.

Jess édesanyját nagyon megrázta, hogy a kapcsolatfelvételre csak édesapja halála után kerülhetett sor, de fontos számára, hogy többé ne veszítsék el egymást. Az első hívás óta naponta beszélnek az internet segítségével. Fényképeket küldenek egymásnak, régi történeteket mesélnek el. Most igyekeznek mindazt bepótolni, amire az elmúlt évtizedekben nem volt lehetőségük. A közeljövőben személyesen is szeretnének találkozni.

Családegyesítés
Családegyesítés
A család azt szeretné, hogy senki se adja fel a reményt, aki rég elveszettnek hitt családtagját keresi. Mindig történhetnek csodák. Miután híre ment történetüknek, sok, hasonló cipőben járó ember kereste meg őket. “Igyekszem mindenkinek elmagyarázni, hogy a modern technológia, a Facebook csoportok, vagy a Google fordító programja miként segíthetnek rátalálni valakire. Szeretnénk reményt adni ezeknek az embereknek” – mondta Jess.

“Szimbolikus jelentősége van, hogy éppen idén történt meg velünk ez a csoda. A holokauszt emléknapja ebben az évben május 5-re esik. Abram is ezen a napon szabadult fel Mauthausenben, és ekkor kezdte el keresni Chaimot. Bárcsak itt lenne velünk, és látná mindezt. Milyen boldog lett volna, ha rátalál a testvérére.”

Forrás: Washington Post