Amikor két hete szombaton a zsinagógákban elkezdték Mózes második könyvének a felolvasását, azzal beléptünk a „sovávim” időszakba.

A szó maga rövidítése a Smot könyv első hat fejezetének: Smot, Váérá, Bo, Besálách, Jitró, Mispátim, és egyben azt is jelenti: csínytevő.

Térjetek meg, csínytevő gyermekek – mondja Jirmijáhu (Jeremiás) könyve (3:22)

Ebben az évben, ami szökőév, vagyis 13 hónapos, a hathetes időszak nyolchetessé bővül, és a Trumá, valamint a Tecáve hetiszakasszal kiegészülve a „sovávim tát” nevet viseli. E szakaszokat chanuka és purim ünnepe között, tévét és svát hónapban, nagyjából a polgári időszámítás január-feburárjában olvassák fel. Ezek a szakaszok a zsidók Egyiptomban töltött évszázadait írják le, Egyiptomot pedig abban a korszakban erkölcstelenség és szexuális kihágások jellemezték.

Kabalista tanítások alapján sokan azt mondják, hogy ez az időszak, részben a neve, részben a felolvasott szakaszok miatt, különösen alkalmas arra, hogy megtérjünk a bűneink, eltévelyedéseink, és ezek közül is a szexualitással kapcsolatos kihágások miatt. Vannak, akik ilyenkor elsődlegesen az e témához kapcsolódó törvényekkel, a házassági tisztaság előírásaival foglalkoznak, illetve komoly hangsúlyt fektetnek az ezzel kapcsolatos előírások lehető legszigorúbb betartására. Böjtölnek, több cedákát (adomány) adnak, és speciálisan erre az időszakra íródott imákat (tikunim, a.m. kijavítások) mondanak el. Vannak olyanok is, akik ebben az időszakban „táánit dibur”-t tartanak, vagyis (általában) szombatonként az imádkozáson és a tóratanuláson kívül tartózkodnak minden beszédtől. Ez – kabalista gyökerei miatt – elsősorban szfárádi és hászid körökben ismert szokás, nem-hászid askenázi zsidók ritkábban gyakorolják.

Korábban szokás volt csütörtökönként, más közösségekben hétfőnként és csütörtökönként böjtölni ebben az időszakban (pirkadattól besötétedésig), és szlichot – bűnbánó – imákat mondani, hogy a téli időszakban különös gyakorisággal fenyegető betegségek veszélyét elhárítsák a közösség feje fölül.

zsido.com