Azzal párhuzamosan, hogy szombaton megkezdtük Mózes második könyve, a Smot felolvasását, beléptünk a purimig tartó Sovávim időszakába. Maga a sovávim szó azt jelenti: csínytevők, ahogy olvassuk Jirmejáhu (Jeremiás) próféta könyvében (3:22): „Térjetek meg, csínytevők”. A név egyben Mózes második könyvének első hat hetiszakaszának akrosztichonja, vagyis a kezdőbetűkből álló betűszó.
Ezeket olvassuk fel ebben az időszakban, sorrendben: Smot, Váérá, Bo, Besálách, Jitro, Mispátim. Szökőévben ez a hat kiegészül még két hetiszakasszal (Trumá és Tecáve), így az időszak neve: sovávim tát lesz. A tórai szakaszok az Egyiptomból való kivonulást mesélik el, azt az időszakot, amikor megszabadultunk fizikai kötöttségeinktől (vagyis a rabszolgaságtól), és leráztuk magunkról az egyiptomiak által ránk kényszerített kulturális kötöttségeket, amit leginkább bálványimádás és az ezzel kapcsolatos erkölcstelenség, illetve szexuális kihágások jellemeztek. Bölcseink azt mondják, hogy ezért ez a 6, vagy 8 hetes időszak különösen alkalmas a bűnbánatra, azon belül is a szexualitással kapcsolatban elkövetett bűnök megbánására. Fontos, hogy ebben az periódusban különösen odafigyeljünk az ezzel kapcsolatos parancsolatok betartására, illetve tanulmányozására, elsősorban a házassági tisztaság törvényeire.
Ezek a hetek emellett az év leghidegebb szakaszát jelentik, amikor a betegségek különös erővel csaptak le régen, elsősorban kisgyermekekre. Ezért szokássá vált, hogy bűnbánó szlichot imádságokat mondanak a Sovávim időszakában csütörtökönként a zsinagógában, hogy ezzel a spirituális tettel vegyék elejét egy járványnak. Sok közösségben böjtölnek is ezeken a csütörtökökön (kivéve, ha az örömteli napként számon tartott ros chodes, vagyis újhold csütörtökre esik, mint például e hét csütörtökén, amikor svát hónap köszönt ránk) és van, ahol hármas böjtöt tartanak: az első hétfő, csütörtök és az azt követő hétfő böjtjeit. A kabalisták, például az Árizál (Jicchák Lurja rabbi) misztikus koncepciókat kapcsoltak a Sovávim heteihez.
Vannak, akik külön cedákát (adományt) is adnak, a megszokottnál több Tórát tanulnak és a már említett szlichot imákon kívül egyéb kabalisztikus szövegeket (tikun sovávim) is elmondanak, hogy elhárítsák az ártalmas erőket. Ezek mellett további elterjedt szokás – főleg hászid és szfárádi körökben – a táánit dibur, az imádságon és tóratanuláson kívül minden más beszédtől való tartózkodás bizonyos napokon, többnyire szombatonként ebben az időszakban. Azok, akik a közösségből részt vesznek a táánit diburban, sokszor összegyűlnek szombat délután, és háromszor elolvassák a Zsoltárok könyvét (ez összesen 450 zsoltárt jelent). Mindezek a szent cselekedetek azt fejezik ki, hogy – ahogyan a zsidóknak is el kellett hagyniuk Egyiptomot fizikai és spirituális szinten egyaránt ahhoz, hogy az Örökkévalót szolgálhassák – a szent és a tisztátalan nem létezhet egy helyen. A különleges vállalásokkal, a szokásosnál nagyobb odafigyeléssel az ember még magasabb szintre emeli az egyébként megengedett dolgokat (mint például a házasélet, vagy a hétköznapi beszélgetés). A fent idézett Jirmejáhu próféta ugyanis azt is mondja, ugyanezt a szót használva (3:14): „Térjetek meg, csínytevő gyermekek” – az embernek mindig van lehetősége arra, hogy az elkövetett bűnöket megbánja, megtérjen, sőt, imádkozással, adakozással és tóratanulással helyrehozza azokat.
zsido.com