Mindig jól esik a családdal közösen sütni-főzni, lehet együtt készíteni például egy jó kis pizzát. Valaki meggyúrja a tésztát, a másik rákeni a fűszerezett paradicsomszószt, a harmadik ráreszeli a sajtot, majd megszórják egy kis olívabogyóval is. A pizza megsül, nagyon finom, jó ízűen elfogyasztják, de a családnak azokat a tagjait, akik Tórát tanultak, egy kis lelkiismeretfurdalás gyötri utána.
Miért? Mert halványan feldereng bennük a Gemárá vonatkozó része, amely szerint az olívabogyó miatt az ember elfelejtheti a tóratanulmányait – mondja Yair Hoffmann rabbi, az internet népszerű háláchá-tudósa.
De mi is áll a Gemárában pontosan?
„A bölcseink egy brájátában tanították: öt tényező van, ami miatt az ember elfelejtheti a Tórában tanultakat: aki eszik olyan ételből, melyet egér vagy macska fogyaszt, aki megeszi egy állat szívét, aki rendszeresen olívabogyót eszik, aki mosásból maradt vizet iszik és aki egyik lábát a másikra mossa. Némelyek még azt is mondják, hogy az is elfejti tudását, aki ruháit a feje alá helyezi.” (Horájot 13b.)
Nos, a felsoroltak többsége nem mondható hétköznapi eseménynek, de az olívabogyó evés említése mégiscsak aggasztó. Ráadásul a Mogén Ávrahám (170:19.) is fontos intelemnek tekinti ezt, amit az Áruch háSulchán (2:5.) és számos további mérvadó könyv is megerősít.
Azonban szerencsére a bölcsek a felsorolás után rögtön megoldást is adtak arra, hogyan lehet az emlékeket visszanyerni, vagyis mégsem elveszíteni:
„Az előzőeknek megfelelően öt tényező állítja helyre az elfeledett tóratudást: olyan kenyér evése, amelyet parázson sütöttek, de még inkább, ha a szén melegével sült meg, aki só nélküli kemény tojást fogyaszt, aki szokott enni olívaolajat, aki szokott bort inni és fűszereket szagolni és aki a dagasztásból megmaradt vizet issza. És némelyek mondják, hogy az is segít, ha az ujját sóba mártja, majd lenyalja róla.”
Rabbi Jochánán véleménye szerint míg az olívabogyó elfogyasztása miatt az ember elfelejt 70 évnek megfelelő tóratudást, addig az olívaolaj visszaállítja azt.
Rendben, a megoldás is megvan, de akárhogyan is, senki sem szeretné egyetlen perce sem elfelejteni a megszerzett tóratudását. Akkor hogy lehet az, hogy olyan sok ember eszik olívabogyót? Vannak olyan okok, amelyek mégis megengedik ezt? Van különbség a fekete és a zöld olívabogyó között? És mi a helyzet az olívabogyókrémmel, amely hétről-hétre a legtöbb család sábeszi asztalának népszerű csemegéje?
A bűntudat arra kényszerít minket, hogy válaszokat keressünk. A legelső felmentést a „JÁVeC” vagyis Jákov Emden (1697–1776) altonai rabbi adta meg, amikor azt írja, hogy a Talmud kitétele kizárólag a nyers olívabogyóra vonatkozik, ha az olívabogyót pácolják – márpedig mi úgy fogyasztjuk –, akkor nincsen semmi probléma.
Ez első közelítésre még inkább megnyugtató, de ha tovább gondolkozunk, akkor felmerül a kérdés: mégis mire alapozta a „JÁVeC” a döntését? Ha tényleg így van, akkor a Talmud miért nem említi ezt egy szóval sem? Botanikusok kimutatták, hogy a Szentföldön található olajfák közül egyes fák 1500–2000 évesek, a terméseiket pedig már a kezdetektől fogva pácolva fogyasztották. Miért nem beszél erről a Gemárá?
A „JÁVeC” az egyik könyvében, a Mor uKecijában több esetet is idéz, amikor rabbik sózott olívabogyót ettek, mint például Rabbi Jochánán a Bráchot 38b-ben. Lehetséges, hogy ez lenne az ő forrása, és a Gemárá nem tesz különbséget az olívabogyó két különböző formája között, mert az annyira nyilvánvaló? Természetesen, nem nyilvánvaló. Mindenesetre a híres katalán rabbi, Menáchem ben Slomó Meiri (1249–1315) azt mondja, hogy a sózott olívabogyótól is el lehet felejteni a tóratanulmányokat.
Vagyis a „JÁVeC” döntése önmagában nem elegendő. A híres jeruzsálemi rabbi, Joszef Chájim Sonnenfeld (1848–1932) azt mondja, amit a Gemárá, hogy ha valaki olívaolajjal fogyaszt olívabogyót, akkor nincs gond. Ez azonban újabb kérdést vet fel: mennyi olívaolajat kell fogyasztani és hány olívabogyó után? A salátaöntetekben lévő olívaolaj például elegendőnek számít? Esetleg más növényi olaj is kiváltja a felejtést, vagy csak az olívából sajtolt?
Az sem utolsó kérdés, hogy a Gemárá valamiféle természettudományi törvényt akart megosztani, vagy valami olyat, ami a Tórának a rituális tisztasághoz és tisztátlansághoz van köze. Háláchának számít ez, vagy inkább egy jó tanács? Vajon figyelmeztetni kellene az egyetemistákat és tanáraikat is?
A fentebb idézett Mágén Ávrahám különbséget tesz a között, hogy valaki szándékosan, céltudatosan fogyaszt olívabogyót, vagy inkább csak alkalomszerűen, amiből arra következtethetünk, hogy a problémakör sokkal inkább a rituális tisztasághoz, mintsem egy tudományos tényhez van köze, hiszen eddig még senki sem jegyzett fel olyat, hogy az olívabogyó felejtéshez vezet. Így aztán az egyetemisták és tanáraik nincsenek veszélyben.
Ráv Slomó Zálmán Auerbach (1910–1995), 20. századi döntéshozó szerint ebben a Gemárában foglaltak nem tekinthetők abszolút háláchának, inkább csak amolyan jó tanácsok, ezáltal nem alkalmazható rájuk az az elv sem, hogy a „veszély szigorúbb, mint a tilalom”. De ettől még egy jó tanács marad.
Auerbach rabbi arra is választ ad, hogy mennyi az az olívaolaj mennyiség, amely ellensúlyozni képes az olívabogyók fogyasztását: szerinte bármilyen kis mennyiség is megteszi, így akár a salátára öntött olívaolajos dressing is. Azonban nincs arra mutató jel, hogy az olajbogyóból készült olajon kívül bármely más olaj alkalmas lenne erre.
És még egy utolsó részlet: a Gemárá úgy fogalmaz, hogy a „rendszeres” olívabogyó fogyasztás vezet a tóratudás elvesztéséhez. Ez pedig egy újabb enyhítést jelent, s már csupán az a kérdés, hogy mi számít rendszeresnek? Ráv Chájim Kanievsky slitá a Bráchot 40a kapcsán, ahol az szerepel, hogy valaki harminc naponként eszik lencsét, rendszeresnek nevezi. Azaz Kanievsky rabbit idézve, ha harminc napon túl fogyasztunk valamiből, akkor az már nem számít rendszeresnek.
Összefoglalva, a jó tanácsok olívabogyó fogyasztásához:
- Ha valaki olívaolajat, akár csak kis mennyiségben hozzáadott öntetként is fogyaszt, akkor már nem kell számolnia a Gemárá figyelmeztetésével.
- Egyes vélemények szerint, ha az olívabogyó pácolva volt, akkor nem érvényes a figyelmeztetés.
- Ha nem tesszük szokássá, hogy például minden egyes pizza evéskor fogyasztunk olívabogyót, akkor szintén nem valószínű, hogy negatív hatással kell számolni.
Az Örökkévaló adja, hogy ne csupán múltbéli tóratudásunkat tarthassuk meg, de a jövőben is minél több ismerettel gyarapíthassuk szellemünket!
Nyitókép: Pexels