Chol hámoéd
Hápe seászár hu hápe sehitir
Chol hámoéd – Egy ünnep közbenső napjai, „félünnep”. A Peszách és a Szukkot első és utolsó napja közötti napok. Nem tekintendők teljes ünnepnek, de nem is szokványos hétköznapok; chol hámoéd-on bizonyos kivételektől eltekintve tilos dolgozni. E kivételek közé tartozik a dávár háávéd, az olyan feladat, amely el nem végzése esetén jóvátehetetlen veszteséget okoz, és az olyan feladat, amelynek elvégzése az ünnepet szolgálja. Chol hámoéd-on tilos az esküvő is, hogy a menyegzővel kapcsolatos örvendezés ne vegyüljön az ünnep örömével. A Moéd Kátán traktátus részletesen foglalkozik a chol hámoéd-dal kapcsolatos törvényekkel.
Hápe seászár hu hápe sehitir – Szó szerint: a száj, amely megtiltotta, az a száj, amely megengedte. A Háláchá minden területén alkalmazott elv, miszerint az olyan embernek, aki olyasmit mond nekünk, amit az ő közlése nélkül nem tudtunk volna, szabad hinni, még akkor is, ha ezután olyasmit is mond, ami közömbösíti közlése első részének következményeit. Például ha egy nő idegen földről jön egy közösségbe, és azt állítja, hogy férjnél volt, de megözvegyült, kijelentése teljes egészében elfogadható, és szabadon férjhez mehet. Mivel addig nem ismerték a helyzetét, szava elfogadható. Az ő kijelentése (“szája”), hozta létre férjezett státusát, így hát kijelentése el is törölheti azt.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 38. szám – 2014. július 30.