Jéhárég vöál jáávor – Szó szerint: „Ölessék meg (haljon meg) de ne vétkezzen.” Ez a kifejezés – aminek forrása Talmud, Pszáchim 25b. – arra utal, hogy kötelező a zsidó embernek, hogy akár élete feláldozása árán is megszentelje az Örökkévaló nevét, inkább mint hogy megszegjen bizonyos parancsolatokat. Amennyiben egy zsidót halálbüntetés terhe alatt kényszerítenek bizonyos vétek elkövetésére, akkor nem kell – sőt, bizonyos vélemények szerint nem is szabad – feláldoznia életét azért, hogy ne vétkezzen. Ugyanezen elv alapján megengedett, hogy valaki megszegje a Tóra törvényeit, amennyiben halálos betegségben szenved. Ez alól csak bizonyos kivételek vannak: 1. A bálványimádás (ávodá zárá), a gyilkosság (sfichut dámim) és a fajtalonság ahogy ezt a háláchá értelmezi (giluj árájot) vonatkozásában egy zsidónak készen kell állnia arra, hogy akár élete árán sem követi el ezeket a vétkeket. 2. Azok az esetek, amikor a vétkezést nagy nyilvánosság előtt kell elkövetni, és a halállal fenyegető személynek nem származik semmiféle személyes előnye abból, hogy a zsidót a törvények megszegésére kényszeríti, mivel célja az, hogy hitének megtagadására kényszerítse. 3. A tömeges üldöztetés idején, amikor a zsidókat arra akarják kényszeríteni, hogy hagyják el hitüket (lásd smád), a zsidóknak fel kell áldozniuk életüket, semmint hogy megszegjenek bármilyen parancsolatot vagy akár szokást.
Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 43. szám – 2014. november 17.