2019. október 13-án este kezdődik Szukkot. Egyike a három zarándok ünnepnek, melyen a Szentély idejében a zsidó nép Jeruzsálembe látogatott. Az ünnep az egyiptomi kivonulás utáni sivatagi vándorlásra emlékeztet, amikor a zsidók sátrakban éltek, illetve az őket kísérő felhők sátorként védték őket. —

Az ünnepi sátor, szukká építése

A szukkának legalább három fala legyen. A negyedik oldal nyitott maradhat. — A sátor oldalai bármilyen anyagból lehetnek. Szilárdan rögzíteni kell őket, nehogy a szél felborítsa a sátrat. — A sátor fedeléhez használt anyagot sz’cháchnak hívják. A fák vagy bokrok ágaiból, gabonaszárból, rőzséből, bam­busznádból és hasonlókból lehet kó­ser sz’cháchot készíteni, amit nem szabad a sátor falaihoz rögzíteni. — A fedelet vastagon, tömötten kell elrendezni, mert ha nem vet elég árnyékot, akkor nem kóser a sátor. Van ahol ügyelnek rá, hogy tiszta estéken mégis látni lehessen a csillagokat, de a sátor akkor is kóser, ha a fedél ennél tömöttebb. Arra is ügyelni kell, hogy ne legyen a fedélen sehol 24 cm-nél (három te­fách­nál) nagyobb rés. — Fa alá vagy tető alá, például fedett tornácra nem szabad a sátrat építeni, hanem csak a szabad ég alá. Ha nylonnal vagy hasonlóval betakarjuk a sátrat, hogy megvédjük az esőtől, azt feltétlenül el kell távolítani amikor a sátorban eszünk. — A sátrat szokás szépen feldíszíteni, hogy kellemes és szép micva legyen. Szoktak gyümölcsöt aggatni a mennyezetre, és képeket rakni a falakra. Bizonyos chászid közösségekben ez nem szokás, mert a micva szépsége díszíti saját magát. — A sátorra vonatkozó összetett előírások miatt javasolt a törvényeket ismerő rabbival konzultálni. —

Étkezés a sátorban

Az ünnep beálltától kezdve csak a sátorban étkezünk (sok helyen ott is alszanak). Kenyeret, süteményt és más tésztát, bort, és az Izrael földjén honos gyümölcsöket (szőlőt, fügét, gránátalmát, datolyát, olajbogyót) csak a sátorban szabad enni. Ezek fogyasztása előtt külön áldást is mondunk: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk, hogy sátorban lakjunk.” Báruch Átá Ádonáj Elohénu Melech Há­Olám, áser ki­dös­á­nu bömicvotáv vöcivánu lésév bászukká. — Esős időben nem muszáj a sátorban enni. — Chászid szokás, hogy az időjárástól függetlenül, csak a sátroban esznek, isznak. — Nőknek nem kötelező a sátorban enni, de legalább az ünnepi kidust ott szokták meg­hall­gatni és ott esznek a bárcheszből. —

Az ünnepi csokor előkészítése

Fontos micva a négyféle növény – citrusgyümölcs (etrog), pálmaág (luláv), mirtuszág (ha­dász) és fűzfaág (árává) – beszerzése, és a belőlük készített csokorral az Örökkévaló előtti örvendezés. — Fontos ügyelni arra, hogy a csokor tartozékai háláchikus szembontból megfelelőek legyenek. Elsősorban a következő dolgokat kell figyelni: a lulávnál – a pálma lombja legyen teljesen zárt, ne ágazannak szét a levelei, illetve a „gerince” ne legyen hasadt; az etrognál – legyen a külleme tökéletes, ne legyenek rajta repedések és fekete sebek, a pitemje (bügyke) ne hiányozzon; a hádászimnál és árávotnál – a hegye ne hiányozzon. — A lulávot, a hádászt és az árávát csokorba kell kötni, úgy hogy a lu­láv (gerincével felénk) jobb oldalán három hádász (bizonyos chászid közösségekben akár több mint hármat is tesznek rá), és a bal oldalán két árává legyen. Az etrogot nem tesszük közéjük. Chászid szokás szerint: a bal és jobb oldalon egy-egy árává (beljebb) és hádász (kijjebb), illetve középen még egy hádász. — A csokrot még ünnep előtt kell elkészíteni, lehetőleg a sátorban, ezzel is összekötve az ünnep két micváját. — Lehetőleg mindenkinek legyen saját csokra. Akinek nincs, az a zsinagógákban általában találhat csokrot használatra. — Szuk­kotról bővebben a www.zsido.com/szukkot hon­lap­on olvashatunk. —

A luláv lengetése

Még a reggeli ima előtt (sok helyen az ima közben, a hálél előtt) lehetőleg a sátorban (ezzel összekötve a szukká és a luláv micváját) meglengetjük a lulávot. — A lulávot a mirtusszal és a fűzfagallyakkal összekötve a jobb kézben kell tartani, az etrogot a bal kézben. Kezünkben a négy növénnyel, kelet felé fordulva, Szukkot minden napján (szombat kivételével) elmondjuk a következő áldást: „Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, ki megszentelt minket parancsolataival, és meghagyta nekünk a luláv használatát.” Báruch Átá Ádo­náj Elohénu Melech HáOlám, áser kidösánu bö­mic­vo­táv vö­ci­vá­nu ál nötilát luláv. — Az első alkalommal, amikor lulávot lengetünk a se­he­che­já­nu áldást is elmondjuk (328. old.). — Chászid szokás az etrogot csak az első áldás végén, csúccsal felfelé, szárral lefelé kézbe venni. Askenáz szokás már az áldás előtt kézbe venni az etrogot szárával felfelé, azonban az áldás után a len­ge­téshez az as­kenázok is megfordítják az etrogot, hogy a csúcsa legyen felfelé, és a szára lefelé. — A luláv mellett tartjuk az etrogot, ezeket pedig meglengetjük a négy világtáj felé, majd fölfelé és lefelé, minden irányba háromszor. Askenáz szokás szerint a lengetés iránya (kelet felé fordulva): előre, jobbra, hátra, balra, felfelé, lefelé. A chá­szid szokás (szintén kelet felé fordulva): srégen jobbra, srégen balra, előre, felfelé, lefelé és jobb kéz felől hátra. — A luláv csúcsa a lengetés közben mindvégig felfelé néz. — A csokrot úgy tartjuk, hogy a pálmaág gerince nézzen felénk. — A lulávot és az et­ro­got a Hálél alatt is kézben kell tartani. —