Attribútum: málchut – az égi királyság megalapítása a földön
Dávid király a zsidó történelem egyik legismertebb alakja. Egyszerre volt kis pásztorfiú és nagy király, hódító és megtérő, zsoltáríró és csábító. Dávid háza a zsidó nép királyi háza, és az ő utódai közül kerül ki a Másiách, a megváltó.
Dávid király a Jehuda törzséhez tartozó Betlehemben született a polgári időszámítás kezdete előtti 907-ben. Apja Jisáj volt, a moábi népből a zsidóságba betért Rút leszármazottja. Ő követte a trónon Izrael első királyát, Sault, miután Isten felszólította Smuel prófétát, hogy kenje fel őt királynak.
Dávid hárfán játszott, és apja nyáját legeltette. Egyszer egy gonosz szellem szállta meg Saul királyt, és zenészeket vittek hozzá, hogy enyhítsenek a szenvedésein. Köztük volt Dávid is, ekkor találkoztak először, de Saul nem tudhatta, hogy a szépen zenélő ifjú egyszer az utóda lesz. Dávid legismertebb története a filiszteus Góliáttal való mérkőzése, amikor egy parittyából kilőtt kővel megölte a nála sokkal hatalmasabb és erősebb Góliátot. Dávid az óriás fejét elvitte Saulnak. A királyi palotában találkozott Saul fiával, Jonatánnal, akivel mély tiszteletet és szeretetet éreztek egymás iránt, olyannyira, hogy amikor Saul attól kezdet rettegni, hogy Dávid a trónját akarja, és ezért el akarta tétetni láb alól, Jonatán megvédte Dávidot.
Dávidnak végül mégis menekülnie kellett. Több helyen bujkált, és többször megmérkőzött Saullal. Egyik tartózkodási helye Ciklág volt, e helyről nemrégiben adtunk hírt. Innen ment Saul (és Jonatán) halálhíre után Hevronba, ahol királlyá kenték, és berendezte udvartartását. Dávid erős kezű és határozott uralkodó volt. Tudta, hogy le kell győznie ellenségeit ahhoz, hogy népe békében élhessen. Hatalmas, ütőképes hadsereget szervezett, és legyőzte országa szomszédait. Így lett korának egyik leghatalmasabb uralkodója.
Nagy hadseregen és udvartartáson kívül számos feleséget tartott. Közülük nyolcat név szerint is említ Sámuel próféta könyve. Némi fondorlattal szerzett feleségétől, Bátsevától született fia, Slomó (Salamon) lett Izrael harmadik királya.
Dávid király hetvenéves korában halt meg. A midrás azt meséli, hogy Dávid megkérdezte Istentől, mikor fog meghalni. Isten elárulta neki, hogy egy szombati napon. Ettől fogva Dávid minden szombatot tóratanulással töltött, hogy a hlál angyala ne tudja elvinni őt. Amikor azonban elérkezett az ideje, a halál angyala elvonta a figyelmét a tóratanulásról, és így végül visszaadta lelkét a teremtőnek. Ám a mai napig velünk van, hiszen az általa írt zsoltárokat nap mint nap olvassuk, részben a mindennapi imáink részeként, részben pedig menedékként, amikor igazán nagy segítségre van szükségünk Istentől.
Dávid király volt az, aki meghódította és fővárossá tette Jeruzsálemet. Ő szállíttatta új fővárosába a frigyládát és a Szentély többi kellékét is. Azonban a hódítások nyomán óhatatlanul vér tapadt a kezéhez, ezért a Szentélyt végül fia, Slomó építhette fel, részben azokból az anyagokból, melyeket apja e célból a rendelkezésére bocsátott. Dávid ilyen módon részese volt az első Szentély megépítésének, és részese lesz a harmadik, utolsó Szentély felépítésének is, hiszen azt Dávid király leszármazottja, a Messiás építi majd fel, minél hamarabb, még napjainkban!
zsido.com