Előtte fizetni kell, utána fizetni kell, csak akkor nem kell fizetni, amikor használja. Egy új szövetkezeti rendszerrel próbálják kikerülni a szombati utazási tilalmat Izraelben. Kérdés, hogy vajon kóser-e a megoldás.

A mai kor szellemének megfelelően az interneten, a „Headstart” közösségi oldalon gyűjti össze kezdéshez szükséges pénzt az a csoport, akik a vallási törvényi előírásokat megkerülve szeretnének tömegközlekedést szervezni szombatonként Izraelben.

Már a tizenkilencedik század végén, a cionista mozgalom kezdetén felmerült az a kérdés, hogy milyen szerepe legyen a zsidó hagyománynak a megújuló zsidó hazában. A két világháború között, az angol mandátum idején, a cionista mozgalom főiránya vallástalan és szocialista volt, de szerepet játszottak benne a vallásos cionisták is. A régi „Jisuv”, azaz az évszázadok óta ott élő, általában nagyon vallásos lakosok életfelfogását is figyelembe kellett venni.

Az egyik kérdés a szombat megtartása volt. Az angol mandátum idején kialakult egyfajta szokásrendszer a szombattal kapcsolatban. Az alapelv az volt, hogy a közterületen meg kell tartani a szombatot, míg otthon mindenki azt csinál, amit akar. Tehát a (zsidó vállalatok által működtetett) tömegközlekedés szombaton szünetelt. A vegyes, arab-zsidó lakosságú Haifán ennek ellenére jártak a buszok.

1947 májusától kezdődően a Zsidó Ügynökségben, mely akkor a még nem létező zsidó állam kormányaként működött, megértették, hogy Palesztina felosztása várható, amit a palesztinai arabok nem fognak annyiban hagyni. Szükség volt arra, hogy a Palesztinában élő zsidóság egységesen tudjon fellépni. Ennek a gondolatnak a jegyében született meg az úgynevezett „Status quo levél”. A levelet 1947 júniusában David Ben-Gurion, aki akkor a Zsidó Ügynökség vezetője volt, küldte az „Agudat Jiszrael”-nek, az ortodox zsidóságot képviselő szervezetnek.

A levél arról értekezett, hogy mi lesz a nemsokára megalakuló zsidó államban az állam és a zsidó vallás viszonya. Négy fő témáról volt szó: a vallásos iskolák autonómiájáról, az anyakönyvezés (házasság, válás) egységes rendszerének (a zsidó halacha szerinti) megtartásáról, az állami intézményekben tartandó kóserságról, valamint arról, hogy a szombat lesz a hivatalos pihenőnap (a zsidók számára). Ennek következtében Izraelben az állam és a vallás viszonyát a „Status Quo” határozza meg, azaz a brit mandátum utolsó éveiben meglévő körülmények fennmaradtak, változtatás nélkül.

A tömegközlekedésben tehát jelenleg is az a helyzet, hogy az autóbuszok és a vonatok nem járnak szombaton, azaz péntek délutántól a szombat kimeneteléig. Kivételt képez Haifa és környéke, illetve Eilat, valamint a kelet-jeruzsálemi arab autóbusztársaságok is járnak szombaton. Bizonyos távolsági buszjáratok pedig még jóval a szombat kimenetele előtt elindulnak, hogy normális időben célhoz érjenek. Aki mégse akar szombaton gyalog eljutni mindenhova, de nincs gépkocsija, annak a lehetőségei korlátozottak. A nagyobb városok között és néhol a városon belüli főbb útvonalakon járnak iránytaxik, az úgynevezett „Serut” járatok. Lehet taxit is hívni, ami persze jóval drágább.

Ezt a helyzetet már sokszor kritizálták, de eddig semmi sem változott. Idén, amikor a Pészach végén két napig szünetelt a tömegközlekedés, néhányan a közlekedési miniszter Facebook oldalán nyitottak egy „autóstopos listát”, tiltakozásul az ellen, hogy nem támogatja a szombati tömegközlekedést. Jiszrael Katz válaszában a hat éve ellenzékben levő baloldalra mutogatott, őket tette felelőssé. Ráadásul az ünnep napján lefényképezték, amint az adófizetők pénzén fenntartott szolgálati kocsijával kirándul. Ennek kapcsán Tamar Sandberg képviselőnő egy olyan törvénymódosítást kíván benyújtani, hogy addig, amíg nincs szombaton tömegközlekedés, addig a miniszterek szolgálati járművei se közlekedhessenek szombaton.

A fentebb említett másik kezdeményezés Jeruzsálemben indult el. A jelenlegi szabályozás szerint nem lehet szombaton, pénzért, tömegközlekedést működtetni. Ám egy csavaros ötlet alapján ezekre a buszokra nem kell pénzért jegyet venni, de azért nem lennének ingyenesek sem. Egy szövetkezet üzemeltetné a járműveket, ahova mindenki beléphet, ha befizeti a tagdíjat, és onnantól kezdve neki nem kerülne pénzbe a (szombati) utazás.

Megkérdeztük Köves Slomó rabbit arról vajon megoldás-e ez háláchikus szempontból? Véleménye szerint azonban ez a megoldás továbbra is aggályos, és célja nem egy vallási kérdés megoldása, hiszen az „az izraeli törvény betűjét megtartva, de szellemét megkerülve akar megoldást találni” egy technikai kérdésre.  „Háláchikus szempontból ez nem sokat segít, ugyanis eleve sokkal nagyobb probléma az utazás, ahol egy zsidó sofőr buszt vezet, és zsidó utasokat szállít, mint a pénz kezelése.”

Dan Diamant

Kép: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:PikiWiki_Israel_3690_Scanya_Bus.JPG