Fia tragikus halála után két hónappal megszületett hetedik gyermeke, aki erőt adott a folytatáshoz.
Már nyolcadik hónapban járt, amikor legidősebb fia, a 19 éves Joszef Chájim Cvi Szerlin életét vesztette egy izraeli katonai kiképzés során bekövetkezett balesetben. Két hónappal később megszületett hetedik gyermeke. Jáel Szerlin jeruzsálemi művész megrendítő története.
A 42 éves Jáel Szerlin képzőművész és művészettörténet-oktató férjével és hét gyermekével él Jeruzsálem Bét Jiszráel negyedében. Hatodik gyermeke után úgy gondolta, már nem lesz több kisbabájuk, ezért különös meglepetésként érte, amikor 41. születésnapján kiderült, hogy ismét gyermeket vár.
Fia tudta meg először a hírt
A családban elsőként legidősebb fiának, Joszefnek árulta el az örömhírt. A fiatal katona azonnal megértette, mi történt, és őszinte lelkesedéssel fogadta a hírt. A következő hónapokban rendszeresen érdeklődött édesanyja és a kisbaba felől.
Joszef Chájim Cvi vallásos családban nőtt fel, jesivában tanult, majd az izraeli hadsereg egyik elit alakulatánál kezdte meg szolgálatát. A család szerint érzékeny, szeretetteljes fiatalember volt, aki különösen közel állt testvéreihez.
Édesanyja művészetében már hónapokkal korábban megjelent a háború okozta veszteség. Egy „Altatódal” című alkotásában 26 asszony fehér halotti leplekkel borít be egy felszántott mezőt, mintha gyermeket takarna be éjszakára. Amikor drónfelvételen viszontlátta a művet, a jeruzsálemi Herzl-hegy katonai temetőjének látványa jutott eszébe. Akkor még nem sejtette, milyen személyes jelentőséget kap majd ez a kép.
Nem sokkal később, hajnalban kopogtak az ajtajukon. Három katona közölte velük a felfoghatatlan hírt, hogy Joszef egy közelharc-kiképzés során életét vesztette. A család szerint a gyakorlat eltért a hadsereg előírásaitól, az ügyben katonai nyomozás indult. Jáel ekkor már nyolcadik hónapban volt.
„Nem is tudtam, hogy ekkora fájdalom létezhet. Ugyanakkor tudtam, hogy életet hordozok magamban, akire vigyáznom kell”
– emlékezett vissza.
A temetés után a várandósság heteit egyszerre hatotta át a gyász és a közelgő szülés. Jáel számára különösen fontos volt, hogy második fiát ne nevezze el elhunyt testvéréről.
„Már van egy Joszef nevű gyermekem. Ma is az ő édesanyja vagyok. Attól, hogy egy gyermek már nincs ezen a világon, az édesanyja örökre az marad.”
A szülés napján férjével először Joszef sírjához látogattak a Herzl-hegyre, ahová a család minden héten elment. A fájások ott erősödtek fel, így egyenesen a szülészetre indultak. Május 26-án, pontosan két hónappal Joszef halála után, megszületett Benjámin.
„Olyan volt, mintha egyszerre tartanám a kezemben az élet két végét”
– fogalmazott az édesanya.
Benjámint ugyanabba a babaruhába öltöztette, amelyet egykor Joszef viselt csecsemőként. A brit milán, a zsidó hagyomány szerinti nyolcadik napi körülmetélésen Joszef barátai is jelen voltak, és az öröm mellett könnyek is bőven hullottak.
A következő hetek különösen nehezek voltak.
„Éjszakánként szoptattam a kisbabámat, miközben sírtam. Ugyanakkor ő adott erőt ahhoz, hogy felkeljek és folytassam az életet.”
Élet és halál
Szerlin fájdalmasnak tartja, amikor környezete azt mondja neki, hogy „Legalább itt van a kisbaba” vagy „Most már újra boldog lehetsz.” Szerinte a gyász és az öröm nem kioltják egymást, hanem egyszerre vannak jelen.
Ma is a művészet jelenti számára a legfontosabb kapaszkodót.
„Soha nem hittem volna, hogy az élet és a halál egyszerre elférhet bennem. Ma már tudom, hogy ez lehetséges.”
Joszef Chájim Cvi Szerlin emléke legyen áldott.
Forrás: netnews.com
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.