Szfirát háomer – Omerszámlálás

És számláljatok magatoknak az ünnep másnapjától, ama naptól, midőn hozzátok a lengetés omerjét, hét teljes hét legyen. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot; azután áldozzatok új ételáldozatot az Örökkévalónak. (3Mózes 23:15.)

Peszách és Sávuot, a tóraadás ünnepe között ötven nap telik el. Ez az omerszámlálás ideje: Peszách második estéjétől fogva hét hetet számolunk, minden nap eggyel közelebb kerülvén a tóraadáshoz, és az ötvenedik nap Sávuot ünnepe. Az Örökkévaló az égő csipkebokorból megparancsolta Mózesnek, hogy miután kivezette a népet Egyiptomból, a Szináj-hegyen szolgálják Őt. A hegyet a kivonulás után hét héttel érték el: niszán hó 15-én indultak útnak a szolgaság földjéről, és sziván hónap hatodikán gyűltek össze a Szináj-hegy lábánál, és ekkor kapták meg a Tórát. A kabalisták ezt a hét hetet az emberi szív 49 tulajdonságának feleltetik meg, és azt mondják, hogy az ember feladata az omerszámlálás során, hogy az adott napnak megfelelő szfirát jobbá tegye, egyre közelebb kerülve az Örökkévalóhoz. A haszid gondolkodás szerint ezt a belső, lelki utat évről évre bejárjuk. Az omerszámlálás időszaka ezenfelül félig gyász­időszak, egészen lág báomerig, a 33. napig nem tartanak esküvőt, nem nyiratkoznak és nem borotválkoznak. Peszáchkor tehát az Egyiptomból való fizikai megszabadulást ünnepeljük, és addig számláljuk a napokat, míg el nem érkezünk a spirituális-szellemi megszabadulás, illetve felemelkedés időpontjához, a tóraadáshoz.

Az omer a tórai idők mértékegysége volt. A Szentélyben omerrel kimért árpaáldozatot hoztak Peszách és Sávout között. Mivel ma nem áll a Szentély, áldozatok sincsenek, így kizárólag szóban teljesítjük a számolás micváját. Nézzük meg tehát, hogyan tehetjük ezt meg hét héten keresztül:

Peszách második estéjétől a Sávuotot megelőző nap estéjéig számolunk. Legjobb, ha rögtön az est beálltával (az esti ima végeztével) számolunk, de az éjszaka bármely pontján sort keríthetünk rá. Elmondjuk a megfelelő áldást, majd kijelentjük, hogy az adott nap az omer melyik számú napja. Ezután még egy rövid áldásformulát is elmondunk. Ezen a ponton fontos megemlíteni, hogy ameddig nem mondtuk el az áldást, és nem számoltunk, nem mondhatjuk ki az adott nap sorszámát. Így ha megkérdezi valaki tőlünk, hogy hányadik nap van, csupán azt az információt adhatjuk át neki, hogy az előző napon hányat számoltunk.

Ha valaki este vagy éjszaka véletlenül megfeledkezik a számolásról, a rá következő napon áldásmondás nélkül számolhat, majd a további estéken áldás elmondása után számolhat. Ha azonban nem pótolta be a számolást a nap során, a továbbiakban folytatnia kell azt, de áldásmondás nélkül. Az omerszámláláshoz felállunk, és állva mondjuk el az áldást, valamint az adott nap számát.

Az áldás szövege:

Áldott vagy te, Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki megszenteltél

parancsolataiddal, és megparancsoltad az omer számlálását.

Ezután következik a számolás maga: ma van az omer X. napja – a hetedik naptól kezdve hozzátesszük, hogy ez hány hetet és hány napot jelent.

Egy példával:

Ma van a nyolcadik nap, ami egy hét és egy nap az omerben.

Majd egy lezáró áldás-könyörgés hangzik el a Szentély felépüléséért és a szentélybeli szolgálat (áldozatok) visszaállításáért.

Bár maga a micva egy perc alatt teljesíthető, ezért első látásra könnyen betarthatónak tűnik, mégsem ennyire egyszerű, hiszen heteken keresztül minden este emlékeznünk kell a számolás szükségességére. Manapság ez igazán nem okozhat nehézséget, hiszen számos telefonos applikáció, valamint e-mailes figyelmeztető szolgáltatás áll rendelkezésünkre.

Egészen néhány évvel ezelőttig erre a célra omerszámláló táblázatokat használtak: könyveket, továbbtekerhető számlálókat vagy közszemlére tehető táblákat. E táblák kiváló lehetőséget szolgáltattak a zsidó művészeknek a művészi önkifejezésre, és ezzel egészen a huszadik század elejéig nagy kedvteléssel éltek a művészi vénával megáldott zsidók. Rajzolt, festett, papírkivá­gás­sal díszített omerszámláló táblák maradtak ránk nagy számban. Ezek készülhettek magukban vagy összekapcsolhatták a zsinagó­gák­ban felakasztott siviti táblákkal vagy a jeruzsálemi irányt mutató mizrách-táblákkal is, esetleg egy egye­sület emléktáblájával. Díszítés­nek legtöbbször jellegzetes zsidó mo­tívumo­kat, illetve virág- vagy geometrikus ornamentikát használnak. A számok megjelenhetnek sorban vagy kör­körösen, és többnyire valami módon jelezni lehet rajtuk, hogy éppen melyik napnál tartunk.