Szeretném, ha több ügyben dolgoznánk együtt

A magyarországi kóser hagyományok újjáélesztése, a kóser piac ellátása és a zsidó közéletben végzett munkája elismeréseként az idei Scheiber Sándor-díjat Győrfi László, az EMIH társ­elnöke kapta. A díjazottal Megyeri A. Jonatán beszélgetett.

 

– Régi barátság köt össze bennünket, így a tegezés még interjúban is megengedett. Elsősorban gratulálok a díjhoz! Bár kifejezetten proaktív személyiség vagy, munkád nagy része mégis a színfalak mögött zajlik. Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy idén te kaptad ezt a megtisztelő elismerést?

– Köszönöm szépen! Azt gondolom, hogy a díj annak elismerését tükrözi, amit a hazai kóser piac felvirágoztatása és a kóserság iránti kereslet növelése érdekében igyekszem tenni. A Semes kóser pékség, mely az egyetlen ilyen jellegű vállalkozás hazánkban, vagy a kósertej-gyártás és MeatPoint éttermünk is kettős célt szolgál: egyrészt a hazai kóser élelmiszer fogyasztói kereslet kielégítése, másrészt a kóserság mint a zsidó vallásgyakorlás kiemelkedően fontos eleme népszerűbbé és elérhetőbbé tétele azok számára, akik még nem feltétlenül követik ezt az ősi hagyományt.

 

– Ez több tehát, mint biznisz.

– Unalomig ismert közhely, hogy nem lehet valamit jól csak a pénzért csinálni. Amikor Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik sok éve megkerestek azzal az ötlettel, hogy indítsak kóser pékséget – mert akkoriban rendkívül nehezen volt megoldható a kóser pékáru beszerzése –, még nem tudtam, mire mondok igent. Istennek hála, sok támogatást kaptam nem csak Oberlander és Köves rabbik részéről, de a hazai hagyományőrző zsidóság egészében a projekt mögé állt, így a Semes pékség ma már jól beágyazott márka a hazai piacon.

 

– Miért éppen téged kértek meg, hogy segítsd megoldani a közösség pék­áruellátását?

– Évek óta sikerrel működő kiállításberendezés-fejlesztő és építő cégem van, otthonosan mozgok a nagy kihívásokkal bíró feladatok megoldásában. Talán ezért.

– Miként kerültél kapcsolatba a gyakorló vallásos élettel?

– Otthonról erős zsidó identitást hoztam, de a vallásgyakorlás valóban nem a szülői házból jön. Feleségemmel, Timivel sok-sok évvel ezelőtt kezdtük látogatni a Thököly úti zsinagógát, később az újbudai Bét Sálom neológ zsinagógát. Időközben kerültünk szoros kapcsolatba Oberlander rabbival, egy rövid időt Izraelben is töltöttem vallásunk alaposabb megismerésével, a többi, ahogy mondani szokták, már történelem.

 

– Otthonosan mozogsz a magyarországi zsidó irányzatokat képviselő szervezetekben, mikor vállaltál vezető szerepet?

– Igazság szerint mindig hajtott az a vágy, hogy – szerény eszközeimmel – segítsek a hazai zsidóság felvirágoztatásában. Még a Thököly úton, de Újbudán is hamar közösségi elöljáró lettem. A vallásgyakorlás iránti komolyabb elköteleződés, és Oberlander, illetve Köves rabbik – és az EMIH más rabbijainak és vezetőinek – személye a Chábád irányzathoz húzott. Főként emiatt ma már az Óbudai Zsinagóga közösségéhez tartozunk.

 

– Soltész Miklós vallásügyi államtitkár és Szabó György, a Mazsök elnöke is kiemelte laudációjában azt a tényt, hogy az EMIH társelnöke is vagy.

– Valóban. Éppen ezért úgy érzem, hogy ez a mostani díj nem egyedül az én, de a közösség más vezetőinek és a szervezet munkája egészének is elismerése.

 

– Mennyire tudod kamatoztatni a különböző közösségekben szerzett jártasságodat és ismertségedet a mindennapokban?

– Mind a pékáru, mind a kóser tej egyedülálló abban a tekintetben, hogy minden hazai zsidó irányzat ezt fogyasztja. Oberlander és Köves rabbikkal sokat tettünk azért, hogy a kóserság színvonala megfeleljen mindenki elvárásainak. Szeretném, ha még több olyan ügy lenne, akár praktikum szintjén, ahol a hazai irányzatok együtt dolgoznak.

– Talán nem tudja mindenki, de a Szukkothoz szükséges ünnepi sátrakat is te készíted.

– Természetesen kiállítás-kivitelezői tapasztalatunkat is kamatoztatom ebben a feladatban. A szukoti sátorépítés is egyike a szervezeteken és közösségeken átívelő gyakorlati feladatoknak.

 

– Egy szó erejéig beszélj légy szíves a családodról, akik szintén oszlopos tagjai a közösségnek.

– Feleségem, Tímea segítsége és támogatása nélkül nemcsak ezt a díjat nem kaphattam volna meg, de az idáig vezető utat sem tehettem volna meg.

Három csodálatos gyermekünk is, ki-ki a maga szintjén – hiszen már-már fiatal felnőttekről van szó – ezer szálon kötődnek a közösséghez. Jó érzés látni, hogy a következő generáció is felelősséget visel azért, hogy a hazai zsidóság egyre erősebb és büszkébb legyen.