A Lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi közismert volt arról, hogy különböző kampányokat indított, amivel a zsidóság fényét terjeszthették hívei és segíthettek visszatalálni gyökereikhez azoknak, akiknek sajnos nem volt kapcsolatuk már a zsidósággal. Ezeknek a kampányoknak egy része mára már mélyen beépült a zsidó köztudatba. A Rebbe kezdeményezésére terjedt el például az a szokás, hogy a lányok hároméves koruktól gyertyát gyújtanak péntekenként. És ki ne ismerné a jellegzetes tiflin-standokat, ahol arra biztatják az embereket, hogy kössék fel az imaszíjakat? Ezeket szintén a Rebbe hívta életre a tfilin-kampánya meghirdetésével.
Vannak kevésbé ismert kérései, kampányai is a Rebbének, melyek azonban szintén erős hatással vannak a mai zsidó életre. Az egyik ilyen felhívása 1980-ban arra irányult, hogy vonjuk be a közterületeket (resut hárábim) a micvák megtartásába, és ezáltal teremtsünk szent magánterületeket az Örökkévaló számára. Hogy lehet ezt megtenni? Ha valaki egy közterületen, nyilvánosan hajt végre egy micvát, vagy például szent dalokat énekel egy ünnep örömére, azzal mintegy az Örökkévaló fennhatósága alá helyezi a területet és egyfajta szent magánterületté formálja azt. Ennek talán legismertebb formája a köztéri chanukai gyertyagyújtás, ami nélkül már alig-alig tudjuk elképzelni az ünnepet.
Ez a kérés jutott eszébe a budavári zsinagóga rabbijának, Faith Asernek, miközben egy nagy csoport fiatallal – köztük sok olyannal, akik életükben először látogattak el a közösségbe – üldögélt a szukkoti sátorban és együtt beszélgetve, énekelve élvezték az ünnepi vacsorát. A gondolatot tett követte, és hamarosan 25-30 fős társaság kerekedett fel, hogy a Várnegyed utcáira hozzák a szentséget. A Halászbástyára érve, összefogódzkodva énekeltek és táncoltak az Örökkévaló tiszteletére (és az esti városképben gyönyörködő turisták legnagyobb megdöbbenésére).
Szukkot ünnepén érdemes nyitott szemmel járni a várost, hiszen nem csak a Halászbástyán botolhatunk bele szent magánterületekbe. Ha jól figyelünk, erkélyeken, éttermi teraszokon, lakóházak udvarán is megpillanthatjuk a szukkoti sátrakat. Sőt, érdemes külön sétát tenni és ellátogatni a lakóhelyünk környékén, vagy akár távolabb levő zsinagógákba, hogy megnézhessük, hol milyen sátorral készült a közösség az ünnepre. Ha pedig le is ülünk és pár falatot fogyasztunk is a szukkákban, akkor még egy-egy áldással is gazdagíthatjuk az ünnep fényét.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 3. szám – 2021. szeptember 24.