Az ember két lényeges, egymással ellentmondásban álló összetevővel rendelkezik, az anyagival és a szellemivel, amelyek éppúgy összeférhetetlenek, mint az anyag és az energia. Más szóval ez az isteni lélek és az ösztönös lélek, egyszerűbben a jécer tov és a jécer hárá – a jó ösztön és a rossz ösztön – kettőssége. – Oberlander Báruch rabbi írása
Az anyag és a szellem egysége is Purim egyik fo vonása. Hámán eleinte a zsidók szellemi szabadsága ellen intézett támadást. Bölcseink értelmezik így ezt a szakaszt (Eszter 3:2.): „De Mordecháj nem hajtott térdet, és nem borult le” Hámán elott, aki megkövetelte, hogy bálványként imádják, s ezt mindenki teljesítette is, kivéve Mordechájt. Késobb azonban kiterjesztette törekvéseit az összes zsidó – fiatalok és öregek, gyermekek és asszonyok – fizikai megsemmisítésére is. Purim csodájára ezért kell egyszerre szellemi és anyagi szemlélettel tekintenünk: „fénnyel és örömmel, vígsággal és dicsoítéssel” (uo. 8:16.) – ami bölcseink magyarázata szerint szellemi értelmu, vagyis a „fény” a Tóra -, ugyanakkor lakomával, borral ünnepelnünk.
Valójában az egység alapelve a zsidóság lényege, amióta Ábrahám eloször kinyilvánította az egyistenhitet.
Érdemes megjegyezni, hogy a fizikai tudományok fejlodésük elorehaladtával egyre közelebb kerülnek az egység alapelvéhez az anyagi világban is. Az utóbbi években a tudomány fejlodése folytán rájöttek, hogy maguk az alapelemek is az atom alkotórészeibol – elektronokból, protonokból, neutronokból – állnak. Megszületett a felfedezés, hogy az anyag és az energia között kölcsönhatás áll fenn, és egyik a másikba átalakulhat.
A lubavicsi rebbe tanítása szerint ez az embernek Isten szolgálatában való elorehaladására is érvényes. Az ember két lényeges, egymással ellentmondásban álló összetevovel rendelkezik, az anyagival és a szellemivel, amelyek éppúgy összeférhetetlenek, mint az anyag és az energia. Más szóval ez az isteni lélek és az ösztönös lélek, egyszerubben a jécer tov és a jécer hárá – a jó ösztön és a rossz ösztön – kettossége. Ez az összeférhetetlenség azonban csak az Isten szolgálatához vezeto út kezdeti szakaszán jelentkezik, ahogyan az elemek és erok sokféleségének feltételezése is akadályt jelentett eleinte a fizikai világ feltárásában. De ahogyan a tudomány fejlodésével elotérbe került a természet egységessége, ugyanúgy vezet az Isten tökéletes szolgálatára való törekvés az emberi természet lényegi egységének felismeréséhez, a ponthoz, ahol az isteni és az ösztönös lélek egyesül: a jó ösztön átalakítja a rossz ösztönt, és magába olvasztja. Másként nem lehetne egység és harmónia, hiszen a magasztos, pozitív és alkotó erok állandóan harcban állnának a szennyes, negatív, romboló erokkel. Ezért az áhított egységért hirdetik a zsidók: „Halljad, Izrael, Örök Istenünk, az Örökkévaló egyetlen!”
Valójában az egység alapelve a zsidóság lényege, amióta Ábrahám eloször kinyilvánította az egyistenhitet.
Érdemes megjegyezni, hogy a fizikai tudományok fejlodésük elorehaladtával egyre közelebb kerülnek az egység alapelvéhez az anyagi világban is. Az utóbbi években a tudomány fejlodése folytán rájöttek, hogy maguk az alapelemek is az atom alkotórészeibol – elektronokból, protonokból, neutronokból – állnak. Megszületett a felfedezés, hogy az anyag és az energia között kölcsönhatás áll fenn, és egyik a másikba átalakulhat.
A lubavicsi rebbe tanítása szerint ez az embernek Isten szolgálatában való elorehaladására is érvényes. Az ember két lényeges, egymással ellentmondásban álló összetevovel rendelkezik, az anyagival és a szellemivel, amelyek éppúgy összeférhetetlenek, mint az anyag és az energia. Más szóval ez az isteni lélek és az ösztönös lélek, egyszerubben a jécer tov és a jécer hárá – a jó ösztön és a rossz ösztön – kettossége. Ez az összeférhetetlenség azonban csak az Isten szolgálatához vezeto út kezdeti szakaszán jelentkezik, ahogyan az elemek és erok sokféleségének feltételezése is akadályt jelentett eleinte a fizikai világ feltárásában. De ahogyan a tudomány fejlodésével elotérbe került a természet egységessége, ugyanúgy vezet az Isten tökéletes szolgálatára való törekvés az emberi természet lényegi egységének felismeréséhez, a ponthoz, ahol az isteni és az ösztönös lélek egyesül: a jó ösztön átalakítja a rossz ösztönt, és magába olvasztja. Másként nem lehetne egység és harmónia, hiszen a magasztos, pozitív és alkotó erok állandóan harcban állnának a szennyes, negatív, romboló erokkel. Ezért az áhított egységért hirdetik a zsidók: „Halljad, Izrael, Örök Istenünk, az Örökkévaló egyetlen!”