A zsidók ádár hónap 13. napján harcoltak meg ellenségeikkel Áchásvéros király birodalmában, a purimi történet idején. Ezért a következő napon, ádár hó 14-én tartottak örömünnepet, és ezt tartjuk meg ma is szerte a világban.
Susánban, ami Áchásvéros perzsa király birodalmának fővárosa volt, sokkal több ellenségük akadt, mint bárhol másutt, ezért ott két napig folyt a harc. Így a győzelmi ünnepségeket csak ádár 15-én tarthatták meg.
Amikor bölcseink elrendelték, hogy ádár 14-én kell megünnepelnünk purim napját, azt is kimondták, hogy a susáni zsidók – a város a mai Irán délnyugati részén fekszik -, a hónap 15. napját ünnepeljék, és velük együtt azon városok lakói, melyek fallal voltak körülkerítve abban az időben, amikor a zsidók Jehosua (Józsué) vezetésével megérkeztek Kánaán földjére. Ezen a napon tartják meg a purimi micvákat: a megilaolvasást, a misloách mánot küldését, a szegényeknek való adakozást és a purimi lakomát is.
Bár Izraelben számos ősi város létezik, csak egyről tudjuk bizonyosan, hogy ebben az időben már fallal volt körülkerítve, ez pedig a főváros, Jeruzsálem – itt susán purimot ünnepelnek. Azon városokban, ahol kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy voltak-e falai abban az időben (pl. Jáfo, Tverjá), két napon át ünneplik purimot.
Ádár hónap 14. napja, vagyis a „rendes” purim, soha nem eshet szombatra. Az azonban előfordulhat, hogy a következő nap, susán purim, szombat. Így a jeruzsálemi zsidók háromnapos purimot tarthatnak: csütörtök este és péntek délben olvassák a megilát, és adományokat küldenek a nélkülözőknek. Szombaton az imádkozás és az étkezés utáni áldás a purimi rend szerint folyik. A tóraolvasás is módosul, a szokásos hetiszakasz után felolvassák a purimi szakaszt, valamint az előző szombaton, sábát záchorkor felolvasott történetet is. Vasárnap következik végül a misloách mánot, a sláchmonesz, vagyis a purimi ételcsomagok küldése és a lakoma.
1981-ben így írt a Rebbe susán purimról: „… helyénvaló és jó, nagyon jó lenne, ha ezen a vasárnapon [amikor a jeruzsálemiek ’purim harmadik napját ünneplik’], a zsidók mindenhol máshol is örömteli tevékenységeket folytatnának: Tórát tanulnának (ami boldoggá teszi a szívet), megörvendeztetnének más zsidókat szeretetükkel, és – ha jónak látják, vagy szükséges -, misloách mánot küldésével, és a szegények megajándékozásával … És ezáltal egyesülnénk Jeruzsálemmel, mely felé naponta fordulunk minden egyes imádkozás közben. ’ …és majd imádkoznak az Örökkévalóhoz, a város felé, melyet választottál és a ház felé, melyet építettem nevednek’” (I. Kir. 8:44)