Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását… (Mislé, Példabeszédek 1:8)
A tikotini Rivka bat Meir, aki megtestesítette a Példabeszédek e mondatának második részét. Ő volt az első ismert zsidó nő, aki könyvet publikált. Munkáját, mely a Meineket Rivka (Rivka szoptatós dajkája) címet viseli, 1608-ban adták ki posztumusz Prágában. A mű címe utal a szerző nevére és arra, hogy a könyv célja, hogy spirituális útmutatóul szolgáljon minden zsidó nő számára, írja a chabad.org.
Természetesen nem a Tórában, annak magyarázataiban, a midrásokban, a Talmudban és a zsidó irodalom más részeiben is jártas Rivka volt az első tanult és bölcs zsidó nő. Különlegességét az adja, hogy tudását nőtársai okulására bölcsességgel, humorral és érzékenységgel foglalta írásba, méghozzá jiddis nyelven. A könyv hét fejezete a menóra hét ágára utal. Ír a nők kettős szerepéről, a fizikai és a spirituális aspektusokról, a női micvákról, illetve a nők szociális és morális kötelezettségeiről. Arra ösztönzi az asszonyokat, hogy akár anyagi áldozatok árán is támogassák férjüket a tóratanulásban, és felhívja a figyelmüket arra, hogy a család fenntartása érdekében folytatott tevékenységüket őszintén és egyenesen kell végezniük. A leghosszabb fejezetet a gyereknevelésnek szentelte a szerző, kezdve a higiéniás követelményektől és a szoptatástól egészen addig, hogy az anyák hogyan nevelje gyermekeiket tóratanulásra és hogy formáljanak belőlük jó embert.
A könyvet 1608-ban, három évvel Rivka halála után adta ki egy nyomdász a saját költségén, ami arra utal, hogy biztos volt abban, hogy megéri számára a vállalkozás. Az asszonyt a címlap megtisztelő módon rábánitnak és dársánitnak (szónok) nevezi. A mű minden bizonnyal sikert aratott, mert már 1618-ban újranyomták. Bár a korban igen nagy népszerűségnek örvendett, mára összesen két nyomtatott példányt ismerünk belőle.
Rivka bát Meir egy másik, máig fennmaradt műve a szimchát Torára írt ének, mely a tóraadást, valamint a messiást köszöntő ünnepi lakomát írja le.
A régi prágai zsidó temetőben a város híres rabbijainak, kereskedőinek, nyomdászainak és kézműveseinek sírkövei között ott áll Rivka bát Meir sírköve is, rajta a felirat: Rivka, mesterünk, Meir lánya Tikotinból. E felirat arra utal, hogy vagy apja, vagy ő a lengyelországi Tykocinból érkezett Prágába. A sírkövön elhalálozásának dátuma is szerepel: 1605. niszán 25., majd egy akrosztikonos dicsőítő vers következik, melynek első betűi a Rivka nevet adják ki. Rivka emlékét őrzi a prágai Altneuschul Memorbuchja, vagyis emlékkönyve, melynek bejegyzése szerint:
„Emlékezzen meg az Örökkévaló az idős rábánit, Rivka asszony lelkéről”.
Ebből arra következtethetünk, hogy Rivka magas kort ért meg, és mivel a Memorbuch nem említi a gyermekeit, valószínű, hogy gyermektelenül halt meg, esetleg gyermekei korábban hunytak el, mint ő.
Részlet a Meineket Rivkából (5. fejezet):
Ha nagy fiai vannak, üljön otthon, hogy hallja, hogyan imádkoznak és hogyan mondják az áldásokat, nehogy a tanáruktól kelljen függeniük… emellett amikor a gyermek az anyjától tanul, az sokkal hatékonyabb, mintha a másoktól tanulna. Ez abból a mondatból ered, hogy „Halljad, fiam, atyád oktatását és el ne hagyjad anyád tanítását”. Ezt a Talmud így magyarázza: Miért van így írva? Mert az apa figyelmét eltéríti az üzlet, és csak időnként van otthon, és ha helytelen viselkedésen kapja a fiát, akkor megszidja és megbünteti. De a mindig otthon lévő anya feladata gyermekei felügyelete, és neki van lehetősége arra, hogy sok jó tettet vigyen véghez, hogy tanuljon velük és minden lépésükre vagy szavukra odafigyeljen. Ahogy a Tórában olvassuk „és tanítsd meg a gyermekeidet és beszélj hozzájuk, amikor házadban ülsz, stb.” Ez azt jelenti, hogy gyermekeidet akkor kell tanítanod és akkor kell beszélni velük, amikor ülsz, vagyis ülj gyermekeid mellett és beszélj nekik a Tóráról, ne csak üres szavakat mondj.
Címlapkép: Sefira Lightstone