Segítőkutyás program indult Izraelben a poszttraumák csökkentésére és megelőzésére, számolt be róla a JP.
A projekt neve „Dogs on Order 8″. A 8-as szám egy parancs, az IDF hivatalos parancsa, amellyel a tartalékosokat hívja be szolgálatra. A parancsot például október 7-e után azonnal kiküldték több százezer tartalékosnak. Most már megvan a kutyák saját frontvonala is. A projektben vannak vakvezető, terápiás és szolgálati kutyák, meg olyanok is, amelyek egyszerűen csak társaságkedvelőek és rendkívül aranyosak.
Ennek a fontos projektnek a felelőse, amely jókedvre deríti a sebesülteket, az orvosi csapatokat, az áldozatok családjait, sőt azokat a családokat is, akiknek szeretteit azon a szörnyű szombaton rabolták el, a 33 éves Meitar Sela.
„Én magam is háborús veterán vagyok, a 2014-es Erős Szikla hadművelet egyik túlélője. Nekem Ranger nevű kutyám segít feldolgozni a borzalmakat, amiket átéltem
– mondta Meitar. Elmondása szerint Rangert a háború áldozatai számára létrehozott „Dogs for Warriors” (kutyák a harcosokért) nevű projektben képezték ki a szolgálati kutyakiképző központban, és a kutya jobban megváltoztatta az életét, mint azt valaha is gondolta volna. Ez a mostani projekt – talán nem meglepő módon – Meitar személyes szorongásából indult ki.
Meitar szerint a projekt célja a poszttraumák csökkentése és megelőzése.
„Egy kutya simogatása endorfint szabadít fel az agyban, így még egy ilyen egyszerű dolog is segít tudatosan és tudat alatt is”- magyarázta.
„Kutyákat vinni olyan helyekre, ahol rossz fizikai és mentális állapotú emberek vannak, fényt ad. És minden alkalommal, amikor kórházakba megyünk, olyan varázslat történik, amit nehéz megmagyarázni”.”
Ma, körülbelül hat héttel a projekt kezdete után, kétszáz önkéntes viszi a kutyákat a sérültekhez. Van vakvezető és terápiás kutyánk, de a legtöbbük kiképzett segítőkutya. Kutyáink többsége labrador, mert ez a legelterjedtebb fajta az egész világon a vakvezetésre és a hűséges szolgálatra.
„Ők a szeretet kutyái. Szeretik az embereket, és nagyon érzékenyek a rezdüléseikre”
– mondta Meitar.
„Volt egyszer egy katona, aki 2,5 hétig lélegeztetőgépre volt kötve. Amikor felébredt, megkeresett minket, hogy szüksége lenne egy kutyára. Meglátta a kutyát, akit küldtünk neki és ő csak ült és mosolygott és nem tudta abbahagyni a mosolygást. Ez a munkám legszebb része és egyben a rehabilitáció egy formája is számomra.”
„Ambíciót ad, hogy másokon segítsek és minél több emberhez szeretném eljuttatni a projektet. A poszttrauma nagyon sok esetben megelőzhető terápiával, de ahhoz az kell, hogy időben el lehessen kezdeni. Célom, hogy még ebben az időszakban elérjem azokat, akiknek szüksége van a segítségünkre.”