S mondá az Isten: legyen kőolaj
Ez leed: Egy lubavicsi chászid, „civilben” geológus nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy a Biblia útmutatása alapján jusson el egy állítólagos szentföldi, sokmilliárd hordós olajlelőhelyhez. Csak drukkolhatunk neki.
Luszkin úr 46 éves, szakálla jóval idősebbnek mutatja. Megjelenése nem annyira egy olajkutatóhoz illik, de ez nem csoda, mert Luszkin úr chászid. Két évtizede távozott Moszkvából, vaskos orosz akcentusát azóta sem vetette le. Meggyőződése, hogy Izraelben igenis megvan az, amiben nem egy arab ország dúskál: a kőolaj, a fekete arany, ami után az izraeli geológusok idestova ötven év óta kutatnak – egyre reménytelenebbül.
Az olajvadászat olykor eredményesnek tűnt – de mindig kiderült, hogy csak minimális mennyiségről van szó. Az olaj kísérteties bújócskát játszik Izraellel annak földjén. S most Luszkin úr, a néhai Menáchem Mendel Schneerson, lubavicsi rebbe követője azt állítja: a küszöbén áll annak a felfedezésnek, amely gyökeresen megváltoztathatja az izraeli gazdaságot, társadalmat. Ennek érdekében a chászid nemcsak a geológiai szakkönyveket bújta – hanem a Teremtés könyvét is.
A „Kezdetben…” kezdetű, máig hátborzongató hatású műből – vallja meggyőződéssel Luszkin – ugyanis az derül ki, hogy a Teremtő ellátta bőségesen a népének szánt földet kőolajjal.
Az energiaügyi minisztérium az 1990-es évek elején adott Luszkin Givát Olámolajkutató cégének kizárólagos, de nem korlátlan idejű koncessziót a Tel-Avivtól északkeletre, Ros Háájinnál végzendő kutatásokra. Luszkin azt állítja, hogy a Givát Olám első kútja, az 1993-ban fúrt Meged Kettes a bizonyság arra, hogy Izrael igenis része a közel-keleti nagy olajmedencének.
Tuviá (akkor még Anatolij) Luszkin a matematika és a fizika szerelmese volt, de a moszkvai és a leningrádi egyetemekre származása miatt nem vették fel e szakokra. Apja akkor azt javasolta, próbálkozzék a geofizikával, „mert az legalább úgy hangzik, hogy fizika”. Ebből le is diplomázott Moszkvában 1975-ben, rá egy évre nagy szerencséje volt, mert – ki tudja miért – teljesen legálisan hagyták kivándorolni. Olaszországba ment, ott találkozott jövendőbelijével, a szintén orosz-zsidó Nyinával s Kanadába költöztek. Két hétre rá már volt is állása Calgaryban a Shell Oilnál, ahol négy évet töltött a gyakorlati olajkutatás megtanulásával – azelőtt ugyanis csak elméleti szakember volt, igaz, annak első rangú.
A következő állomás Indonézia volt, Luszkin Szumátra szigetén felügyelt egy nagy olajkutatási projektet. Innét Ausztráliába küldték, mikor legidősebb gyermeke (ma hat van neki) elérte az iskolaköteles kort. Sydneyben véletlenül olyan negyedbe kerültek, ahol csupa Dél-Afrikából kivándorolt zsidó élt, Tuviá itt kezdett érdeklődni a vallás iránt (Moszkvában világi életet élt, maximum Peszáchkor evett maceszt).
Rási és a geológia
Egy lubavicsi rabbinál kezdett tanulni. S tíz évvel ezelőtt – épp mikor élete elsőszukkáját állította fel – Mózes ötödik könyvének bizonyos versei (33:15.) ragadták meg figyelmét. A szöveg, a József leszármazottjainak címzett áldás így szólt: „az ősi magaslatoktól az örökkévaló hegyek kincseiig”.
Rási egy kommentárjának fordítása szerint a legősibb hegyek teremtése megelőzte a többi, „közönséges” hegy teremtését. „Márpedig ez geológiai tény – szögezi le Luszkin – ha a hegyek egymáshoz kapcsolódnak, vagy párhuzamosak egyazon korúak. De ha különbség van köztük, akkor különböző eredetűek. Az alacsonyabb rétegek sok évvel öregebbek, vagyis olyan korúak, hogy olajtartalmúk valószínűsíthető.”
A lubavicsi rebbe folytatásra bíztatta
Luszkin mind gyorsabban magyarázza kedvenc témáját, kezdve a fekete agyagpalától, az olaj forrásától, folytatva azzal, hogy a víznél könnyebb olaj miként vándorol át a porózus sziklákon olyan helyekre, ahol az áthatolhatatlan rétegek végül csapdába ejtik.
A geológia tele van olyan koncepciókkal, amelyek a régi és új képződmények viszonyát taglalják, de a 900 évvel ezelőtt élt Rásinak honnét volt fogalma a geológiáról? Luszkin egy lubavicsi rabbihoz fordult, aki azt felelte, Isten Tórája előbb volt, mint a világ, így nincs ezzel probléma.
Geológusként Luszkin új igazságra bukkant: az ősi hegyek leírása olajat tételez fel, még a paleolitikus korból. Az észak-afrikai és szír olaj legnagyobb része paleolitikus eredetű. A vers pedig pontos helymeghatározással szolgál: „a területen, amelyet József fiai, Menásze és Efrájim kaptak Ros Háájin mellett.” Innét kezdve már kétség sem férhet hozzá, mivel fogja Luszkin eltölteni hátralevő éveit.
Követte Joseph Gutnick, az ausztrál aranybánya-milliárdos példáját, s útmutatásért írt az akkor még élő Schneerson rebbéhez Brooklynba. A rebbe kézírásos levelében gratulált a felfedezéshez, s további munkára serkentette.
Az olajmező szélén jár
Luszkin és családja egy éven belül alijázott Ausztráliából, Máálé Mikmásban, egy nyugati parti településen éltek lakókocsiban. Spóroltak, s Tuviá végül talált két befektetőt Noga Ben-David jeruzsálemi üzletember és Smuél Becker ügyvéd személyében. Vállalták, hogy új olékat foglalkoztatnak, s Luszkin egy-egy exszovjet geofizikust, illetve geológust állított csatasorba. Újragondolták Izrael egész eddig ismert geológiáját, ami nagyon kellett, mert a szakma szempontjából az ország a mai napig – fehér folt.
Luszkin rámutat arra a tényre, hogy az eddig fúrt mintegy 400 kút mindegyike az új hegyek közelében van, azért is volt a hozamuk csekély vagy nulla. 1993-ban a nagy gazdasági fellendülés idején Luszkin cége, a Givát Olám – lásd Mózes ötödik Könyvét: „Örökkévaló hegyek” – megkapta a Ros Háájin melletti koncessziót, s megfúrta a Meged Kettőt. A kút kereskedelmi mennyisséget ugyan nem termelt, az viszont bebizonyosodott, hogy több az olaj, mint más kutaknál, s ami előbukkant, kétségkívül paleolitikus eredetű.
Luszkin azóta is a pénzt gyűjti a Meged Háromra, amit néhány kilométerrel arrébb fúrnának. „Az olajmező szélén jártunk most először” – bizonygatja. Eddig több, mint félmillió dollár jött össze a Hármasra, de ennek sokszorosa kell még. A koncesszió pedig egy év múlva lejár.
Az olajkutatás a legkockázatosabb üzletágak egyike, de Luszkinnak nincs kétsége afelől, hogy koncessziója épp azon olajmedence délnyugati szélén fekszik, amely a szíriai Palmiráig nyúlik a föld méhében. Hordómilliárdokról van szó, ami ugyan nem nagy mennyiség a szaúdi, még érintetlen olajkincshez képest, ahhoz viszont elég, hogy Izrael örökre maga mögött hagyja gazdasági gondjait.
Ha bejön az idea, Luszkin megvalósítja régi vágyát mint gazdag ember: „Jesivába megyek tanulni.”
Megjelent: Egység Magazin 8. évfolyam 33. szám – 2014. július 30.