2025. február 24-én, New Yorkban, 113 éves korában elhunyt Rose Girone holokauszttúlélő.
A holokauszttúlélő hosszú életének története a túlélés, a kitartás és az újrakezdés erejét példázza.
A holokauszttúlélő és az új élet kezdete
Rose Lengyelországban született, azonban a holokauszt idején Németországban élt. Férjét a buchenwaldi koncentrációs táborba hurcolták, de végül mindketten el tudtak menekülni Németországból, és Shanghai városában, Kínában telepedtek le.
Évekig éltek az ázsiai metropoliszban, amely a háború idején több ezer zsidó számára nyújtott védelmet. Miután a helyzet lehetővé tette, az Egyesült Államokba emigráltak, ahol új életet kezdtek.
Emlékét családja és a zsidó közösség viszi tovább
Rose hosszú élete során túlélte a világháborút, menekülést és újrakezdést, története pedig a kitartás és remény jelképe marad. 113 évet élt, generációkat hagyva maga után, és emléke örökké áldás lesz szerettei és az egész közösség számára.
Emléke legyen áldott!
Forrás: standwithus
Krausz Dezsőné Reichnitzer Rozália-Laura
Nem egészen két éve számoltunk be róla, hogy életének 99. évében elhunyt Krausz Dezsőné Reichnitzer Rozália-Laura, Magyarország harmadik legidősebb, Kiskunhalas utolsó holokauszttúlélője.
Krausz Dezsőné 1924. szeptember 28-án született a Zala vármegyei Hahóton, a polgári iskola után varrónőnek tanult. 1944. május elején családjával együtt a Zala megyei Pacsa közelében gettóba zárták, onnan pedig az Auschwitzi koncentrációs táborba vitték őket, ahol elválasztották a szüleitől és bátyjától, soha többé nem látta őket. Három hetet töltött a lágerben, ahonnan Buchenwald közelében lévő földalatti lőszergyárba vitték, 1945. február végéig ott dolgoztatták.
A németek négy héten át gyalogoltatták őket, mielőtt átadták volna őket az amerikaiaknak. Aki nem bírta az erőltetett menetet, lelőtték a német őrök. A fizikai megterhelés mellett a lelki terror része volt, hogy magyar nóták dallamára kellett rögtönzött dalokat énekelniük, ezekből születtek a lágernóták.
1945. július 9-én érkezett haza Magyarországra, 1946 májusában, a Kiskunhalason élő nagynénjéhez költözött. Később gyógynövényárusnak tanult és gyógynövény-felvásárlással foglalkozott. Az államosítás után újra nehéz helyzetbe került a vállalkozás. 1949. június 9-én kötött házasságot Krausz Dezső asztalosmesterrel, aki szintén holokauszttúlélő volt, ők azonban már Kiskunhalason ismerkedtek meg. A házasságukból két gyermek született, 1950-ben Éva, 1959-ben pedig Zoltán. 1952-ben az ÁFÉSZ dolgozója lett, ahol ismét gyógynövényekkel foglalkozott, 1979-ben ment nyugdíjba. Gyermekeik házasságaiból négy unoka és öt dédunoka született.