Lejehoézer ben Hosájáhu – az első jeruzsálemi Szentély korából származó ritka, kőből készült pecsétnyomót találtak Jeruzsálemben – tudósít az Izraeli Régészeti Hatóság Facebook oldala.
A körülbelül 2700 éves, rendkívül ritka és szokatlan pecsétnyomót paleo-héber betűkkel írott felirat és szárnyas figura díszíti. A lelet a Davidson Régészeti Kertben, a Templom-hegy déli falának közeléből került elő. A feltárást vezető régészek, dr. Juvál Báruch és Návot Rom elmondták:
„A fekete kőből készített pecsétnyomó az egyik legszebb pecsét, melyet valaha feltártak az ősi Jeruzsálem ásatásain. Dísze a legmagasabb művészi színvonalat képviseli”.
A tárgyba tükörírással vésték a feliratot, és egyszerre szolgált amulettként, illetve hivatalos dokumentumokra szánt pecsétként. A közepébe fúrt lyuknak köszönhetően láncra fűzhető és nyakba akasztható volt. A minta szárnyas alakot, feltehetőleg egy királyt mutat profilból. Az alak hosszú, csíkos inget visel és jobbfelé lép. Tarkóját sörényszerűen takarják a hosszú fürtök, fejét kalap vagy korona ékesíti. Előretartott kezének nyitott tenyere talán arra utal, hogy a figura tart valamit. A figura két oldalán paleo-héber írással a következő szöveg található: Lejehoézer ben Hosájáhu – Jehoézer, Hosájáhu fiának tulajdona.
Az Izraeli Régészeti Hatóság régésze és asszirológusa, dr. Filip Vukosavović szerint
„Rendkívül ritka és szokatlan felfedezésről van szó. Ez az első eset, hogy szárnyas »géniuszt« – védelmező, mágikus figurát – találtunk izraeli ásatáson. A szárnyas védelmező démonok a neo-asszír művészet jól ismert szereplői a polgári időszámítás kezdete előtti IX-VII. századból”.
Az asszír hatást más tudósok is megerősítették, és kiemelték, hogy a tény, hogy a pecsétnyomó tulajdonosa asszír motívumot választott, arra utal, hogy szélesebb kulturális kontextusban látta magát, akárcsak napjaink izraeli lakosai, akik a nyugati kultúra részének tekintik magukat. Mindezzel együtt megtartotta zsidó identitását is, és héber nevét héber betűkkel véste a pecsétjére.
A kutatók úgy vélik, hogy a tárgyon kezdetben csak a démon képe szerepelt, és egy Hosájáhu nevű férfi hordta a nyakában. Hosájáhu magas pozíciót foglalt el Jehuda Királyságának adminisztrációjában.
„Úgy tűnik, hogy egy helyei mesterember készítette a pecsétet, egy júdeai mester, aki a tulajdonos kérésére készítette az amulettet. Nagyon magas művészi színvonalat képvisel”
– mondta Dr. Vukosavović. A feltételezés szerint Hosájáhu halála után fia, Jehoézer örökölte az értékes tárgyat, és ő írta rá saját és apja nevét a démon két oldalára, minden bizonnyal azzal a céllal, hogy a mágikus tárgyból származó haszon és áldás a továbbiakban az övé legyen.
Jehoézer nevét a Krónikák könyvéből ismerjük Joézer formában. Joézer Dávid király egyik harcosa volt. Emellett Jirmejáhu (Jeremiás) könyve említ ugyanabból a korból egy hasonló jelentésű nevet, mely így hangzik: Ázárjá ben Hosájá – a név első része két névből áll, felcserélt sorrendben, a második név (az apa neve) pedig ugyanaz, mint a pecsétnyomón olvasható név, csak rövidített formában. A Haifai Egyetem professzora, Roni Reich kiemelte, hogy a szépen megmunkált figurával ellentétben a nevet hanyagul vésték a pecsétbe, és az is elképzelhető, hogy maga Jehoézer készítette a feliratot. „Ez további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy milyen elterjedt volt a korszakban az írni-olvasni tudás” – mondta dr. Juvál Báruch. –
„Az általános vélekedéssel ellentétben úgy tűnik, hogy az írni-olvasni tudás nem a társadalmi elit kiváltsága volt. Az emberek tudtak írni és olvasni – legalábbis alapszinten. Számos paleo-héber feliratos pecsétet ismerünk Dávid városa környékéről és Jehuda királyságából.”
Ámicháj Élijáhu rabbi, izraeli örökségvédelmi miniszter a következő szavakkal üdvözölte a felfedezést:
„Ez a látványos és egyedi lelet újabb ablakot nyit Jehuda királysága és az első Szentély időszakára és mesél a korabeli vezetés nemzetközi kapcsolatairól.
Ezzel bizonyítja, hogy már 2700 évvel ezelőtt is milyen fontos és központi szerepet töltött be Jeruzsálem. Lehetetlen nem meghatódni, amikor az ember ilyen közvetlen kapcsolatba kerül a múltjával, az első Szentély virágkorának időszakával”.