Első Szentély-korabeli, rituális célokat szolgáló épület maradványát fedezték fel Jeruzsálemben, írja az Arutz7.
A nyolc, sziklába vájt szobából álló komplexumot a szakemberek szerint még a helyszíntől mindössze néhány száz méterre álló Szentély idején használták rituális célokra. A Dávid városa keleti lejtőjén feltárt, különleges épületben oltár, rituális célokra használt oszlop (mácevá), egy olaj- és egy szőlőprés található. Az ásatásokat vezető Eli Sukrun régész szerint elképzelhető, hogy Jehuda lakói használták a helyszínt kultikus, illetve vallási célokra. Ez a felfedezés a maga nemében első Jeruzsálemben, és egész Izraelben csupán néhány hasonló ismert.
Az épület alapterülete mintegy 220 négyzetméterre terjed. A nyolc, sziklába vájt helyiség mindegyike más-más funkciót töltött be. Az olajpréssel olajat, a szőlőpréssel bort állítottak elő, az elvezető csatornával ellátott szerkezetet a kutatók oltárként azonosították, a kőoszlop pedig rituális tevékenységet feltételez. Az egyik helyiség padlóján V alakú bevésések láthatók, ezek funkciója jelenleg nem ismert, talán egy háromlábú oltár (tripod) alapja lehetett.
Az épület mellett a sziklába vájt barlangban a polgári időszámítás kezdete előtti VIII. századra datálható tárgyakat találtak. Például főzéshez használt edényeket, ősi héber feliratok töredékeit tartalmazó korsókat, szövőszékhez használt súlyokat, szkarabeuszokat. De találtak még dekoratív motívumokkal díszített pecséteket, illetve gabona őrlésére használt köveket.
Az Izraeli Régészeti Hivatal régészei szerint az épület az i. e. VIII. századig volt használatban, Jehuda királysága időszakának feléig.
„A helyszín működése az i.e. VIII. században szűnt meg, feltehetőleg Hizkijáhu király vallási reformjának részeként.
A Biblia szerint Hizkijáhu célja az istenszolgálat centralizálása volt Jeruzsálemben, illetve az, hogy a Szentélyen kívül működő, rituális célokat szolgáló helyszíneket megszüntesse az egész királyságban. A Biblia leírja, hogy az első Szentély idejében a Szentélyen kívül is működtek rituális célokat szolgáló épületek, és hogy két király, Hizkijáhu és Josijáhu reformokat vezetett be annak érdekében, hogy ezeket megszüntesse és az istenszolgálatot centralizáltan a Szentélybe helyezze” – írta Eli Sukrun. –
„Amikor 2010-ben ásni kezdtünk Dávid városában, azt találtuk, hogy az i. e. VIII. századtól fogva törmelékkel töltődött fel a helyszín. Ez arra utal, hogy attól fogva már nem használták. Az oszlop állva maradt az eredeti helyén, és a többi feltárt helyszín is nagyon jó állapotban maradt meg.”
Bár a mostani ásatások 2010 óta folynak, az északi részt elsőnek Montague Parker, brit kutató fedezte fel 1909-ben, a Frigyláda és a Szentély kincsei után kutatva.
Ámicháj Élijáhu, Izrael örökségvédelmi minisztere elmondta: „Ez a különleges és izgalmas leletegyüttes Jeruzsálem gazdag múltjáról tanúskodik. Az ilyen jellegű felfedezések Jeruzsálemben és a zsidóság történelmének más helyszínein kézzelfoghatóvá teszik több ezer éves kapcsolatunkat és történelmi gyökereinket”.
