Felelős-e Noé az özönvízért?
Sok biblia história ad tanulságot arról, miként könyörögtek a nemzedék fejei koruk bűneinek megbocsátására. Ilyen például Ábrahám ismert alkudozása Szodoma és Gomora bűneinek megbocsátására (1Mózes 18:23–33.), vagy több száz évvel később, Mózes imái a nép ballépései miatt (2Mózes 32:11–14.; 31–32.). A Tóra minden története tanulságot hordoz magában. Bölcseink tanítása (Midrás Tánchumá, Besálách, 26.) is erről tanúskodik: „az ősök történetei, útmutatást adnak az utódoknak”. Ezeknek a történeteknek az üzenete örök és félreérthetetlen – az egymásért érzett felelőség fontosságára hívják fel figyelmünket. Hogy ez mennyire fontos, arra a Talmud is rámutat: „Minden zsidó felelős a másikért” (Sávuot 39a.), kötelességünk felebarátunkat minden helyzetben kisegíteni, legyen az anyagi vagy akár szellemi rászorultság.
A nemzedékek nagyjainál ez a felelősségválás oly központi helyet foglal el, hogy még a valódi bűnösökben is ráakadnak arra a nemes énre, aminek érdemében imádkoznak.
Ennek a felelősségtudatnak a hiányára figyelmeztet, az e heti Háftárában említett szembeötlő kifejezés, ami az özönvíz csapását a „Noé vizeinek” nevezi (Jesájá 54:9.).
Nem mint a csapás egyetlen okozóját, vonja felelőségre a próféta Noét, hanem inkább arra utal, hogy még Noénak is, aki korának egyetlen szent alakja volt, sem lett volna szabad, „önzően” mindent maga mögött hagynia, és karba tett kézzel várnia a világ pusztulását. Még ha tudomására is jutott az égi ítélet miként: „Menj be házad népével a bárkába, … mert … eltörlök a föld színéről minden élőt, amelyet alkottam” (1Mózes 7:1-4.), hasonlóan Ábrahám és Mózes későbbi magatartásához, Noénak is meg kellet volna próbálnia tenni valamit kortársai érdekében. Ez az oka annak hogy az Írás az ő nevéhez fűzi, a nemzedékre kiszabott sújtást, az özönvizet.
Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 6. szám – 2015. február 9.