Az újrahasznosítás
Az újrahasznosítás azt jelenti, hogy már használt dolgokat ismét használatra alkalmassá teszünk. Korábbi használatuk miatt ezekhez a tárgyakhoz olyan baktériumok tapadhatnak, amelyek káros hatással lehetnek mindazokra a tárgyakra, amelyekhez hozzáérnek. A szennyeződés eltávolításának egyik módja, hogy zárt helyiségbe helyezik az újra felhasználni kívánt dolgokat, majd a szoba hőmérsékletét megemelik. A baktériumok képtelenek ellenállni a magas hőfoknak, s ezáltal a tárgy sterilizálódik és alkalmassá válik arra, hogy újra felhasználják.
Hasonló folyamatnak lehetünk tanúi saját életünkben is. Amikor 13 éves korunkban a jécer tov (a jóra való hajlam) belénk költözik, valójában már “használtak” vagyunk, hiszen a jécer hárá (a rosszra való hajlam) születésünk pillanatától kezdve jelen volt. Sőt, a gonosz hajlam nem kevesebbet állít, mint hogy ellenőrzi gondolatainkat, szavainkat és tetteinket, mivel elsőbbsége van, hiszen már régebb óta lakozik testünkben.
Erre a problémára is van megoldás: úgy akadályozhatjuk meg, hogy a jécer hárá eluralkodjék szellemi és fizikai képességeinken, hogy megfelelő módon védekezünk a helytelen gondolatok, szándékok és ösztönök ellen, mivel támadása ezt a formát ölti.
Ezt a leginkább úgy érhetjük el, ha kis időre bezárkózunk a zsinagóga vagy a jesiva “zárt szobájába”. Csakis ebben a környezetben leszünk képesek arra, hogy “felhevüljünk” az Örökkévaló, a Tóra és zsidó testvéreink iránt érzett szeretet által. Ha újra és újra “megmerítkezünk”, “edényeinkről” eltávolítjuk a rossz hajlam okozta szennyeződéseket, s ezáltal elősegítjük, hogy azokat helyes magatartásbeli “tartalommal” töltsük meg.
S miképpen egyetlen kezelés nem elegendő ahhoz, hogy megtisztítsa az újrahasznosítandó tárgyakat, ugyanúgy a mi szellemi megtisztulásunkhoz sem elegendő egyetlen “megmerítkezés”. Minden nap újra és újra meg kell teremtenünk a kapcsolatot az Örökkévalóval: Tóra-tanulással és a micvák megtartása által töltődünk fel azzal az örömmel és lelkesedéssel, amelyekkel az Örökkévalót szolgáljuk.