„A Világ egy központi értelmezést keres”

Menáchem Mendel Schneerson, a lubavicsi Rebbe híres volt formabontó projektjeiről, amelyek felrázták az egész zsidó világot. Köztudott, hogy szívén viselte a gyermekek és nők jogainak ügyét. Ismert, hogy nem egy politikus és üzletember tárgyalt vele fontos lépések megtétele előtt. Ám a „külvilág”, a lubavicsi haszidok körén kívül eső tisztelők körében kevesebb szó esik arról, micsoda filozófiai munkásságot hagyott ránk örökül a Rebbe. Halálának 22. évfordulóján rá emlékezünk.

Röviddel házasságkötésük után a Rebbe és felesége Berlinbe költöztek, s a Rebbe beiratkozott a Berlini Egyetemre. Filozófiából és matematikából hallgatott kurzusokat. Amikor Hitler 1933-ban hatalomra került, a Rebbe és a Rebbecen Párizsba költöztek, ahol a Rebbe további tanulmányokat folytatott a Sorbonne-on, illetve a párizsi műszaki főiskolán, egészen 1938-ig.

tudós és rabbi 3

A Rebbe számos alkalommal szólt tudomány és hit viszonyáról, különféle mélységekben fejtve ki a témát. Ami a kettő közti látszólagos feszültséget illeti, a Rebbe nem kedvelte az „apologetikus” megközelítést, mely a szentírási szakaszokat és a hit tételeit a kor tudományos keretelméleteihez igazodva kísérli meg újraértelmezni. „Volt idő – írja a Rebbe egyik levelében –, amikor a tudósok úgy vélték, van olyan »tény«, amit tudományos módszerekkel »igazolni« lehet. Ma viszont inkább az az általános vélemény, hogy a tudományos módszer nem »igazol« tényeket, hanem több-kevesebb valószínűséget rendel egyes hipotézisekhez. A hívő zsidónak, aki olyan dokumentumot tart a kezében, melyről tudja, hogy a világ Teremtőjének kinyilatkoztatott szavát tartalmazza, s a mondott Teremtő törvényeit, semmi oka rá, sőt, semmi tudományos oka nincs rá, hogy az igazságot igazítsa bármihez is, mert az látszólag ellentmond egy-egy olyan hipotézisnek, amit a tudomány jelen állása szerint, a ma rendelkezésére álló tudásból merítve bizonyos valószínűséggel kezel.”

De a Rebbe a hit és a tudás viszonyát lényegileg együttműködésnek képzelte el, nem harcnak. Legalapvetőbb szinten úgy látta, hogy a lehetőségek száma végtelen: a hívő a technológiai fejlődés gyümölcseit, a tudományos haladás eredményeit kihasználhatja e világ jobbítására, hogy harmonikusabb és „istenesebb” hely legyen. Mélyebb elemzésben többször megmutatta, hogyan lehet jobban megérteni, megközelíteni bizonyos igazságokat az Örökkévalóról és a világ vele való kapcsolatáról abban a perspektívában, amit a modern tudományosság nyitott meg a valóság szemléletében.

tudós és rabbi 6

A sok példa közül egy: a zsidó hit alapvető tétele a „sajátos isteni gond­viselés”, azaz, hogy az Örökkévaló az univerzumban végbemenő minden egyes történésről tud, és az­zal törődik is, kezdve egy csillag szü­letésén egy távoli galaxisban, el egé­szen odáig, hogy a lakatlan erdőben a szellő megrezegtet egy falevelet, s ezek mind az ő teremtési ter­vében töltenek be szerepet, hozzájárulnak annak megvalósulásához. Korábbi nemzedékek számára ez az eszme a racionális hihetőség ha­tárain túl volt, a hívő csak hit által fogadhatta el. Ma viszont, amikor egy űrszonda landol a Marson, és egy szilikonchip egy szempillantás alatt adatok millióit dolgozza fel, nem kell „a hit ugrása a bizonytalanba” ahhoz, hogy megértsük: az, aki ilyen lehetőségeket rejtett el a teremtésben, nyilván maga is bír ezekkel a lehetőségekkel.

A Rebbe végezetül úgy látta, hogy a tudomány az isteni valóság meg­tapasztalásának egyik útja: a te­remtéssel való foglalatosság során el­juthatunk az Örökkévaló arcá­nak is­­meretéhez, szeretetéhez és az istenfélelemhez. És bár mindig is ez volt a helyzet, a tudomány friss fel­fedezései és teóriái manapság jó­val messzebb jutnak a „nagyobb össz­kép” megsejtésében, és mélyebbre jut­nak a dolgok lényege utáni ku­ta­tás­ban, mint eddig bármikor.

tudós és rabbi 4

A Rebbe 1954-ben ezt írta egy levelében:
„Ha hiszünk az Örökkévalóban, aki egyedüli Isten, hinnünk kell az egyetlen Tórában is, amely megköveteli tőlünk, hogy mi legyünk az »egyetlen nép« e földön. Azaz: mindenben az egységet kell keresni, mert csak így teljes az egyetlen Örökkévalóba vetett hit.
Igazán érdekes, hogy ez az eszme a tudományokban is kezd népszerűvé lenni, különösen az elmúlt néhány évben. A tudományos keretelméletek és a kutatás fókuszában egyre inkább az a cél áll, hogy minden fizikai jelenséget egyetlen rendszerben magyarázzunk, és ami fontosabb, hogy felfedezzük azt az egyetlen erőt, ami minden más erő mögött ott van, s hogy minden erőhatást ennek az erőnek a származójaként, aspektusaként mutathassunk be.”
1943-ban jelentette meg a Rebbe Hajom jom c. könyvét, egy zsebméretű kiadványt, amely haszid mondásokat kínál az év minden napjára. Megtévesztően szerény küllemű munka, de hamarosan alapművé lett, a haszid lélek életre vezérlő kalauzává.

A következő fél évszázadban több mint kétszáz kötetnyi tanulmány, levél és beszéd született, melyekben a Rebbe a Tóra gyakorlatilag minden területéhez hozzászólt.
tudós és rabbi 2
A világ a Rebbét nagy vezetőként és lelkesítő erőként ismerte meg, de az ő személyiségének nem kevésbé fontos része a forradalmi filozófia és életszemlélet. Az, hogy követői olyan legendásan ragaszkodóak, s hogy annyi mindenkire gyakorolhatott hatást, a tanításainak köszönhető.

A Rebbe elsősorban a fárbrengenek alkalmával tanított, ezeken a haszid összejöveteleken haszidok és más jelenlévők ezreihez beszélt közvetlenül, nem ritkán hat-nyolc órán át, de előfordult tízórás fárbrengen is. A fárbrengen szichákból áll („beszédek”), ezek között éneklés és lechájim. A fárbrengen végeztével tanítványok válogatott köre szerkesztette és írta át a Rebbe beszédeit, majd általában ő maga is átnézte és megjegyzéseivel látta el őket. Ezek a szerkesztett beszédek kerültek a Likuté Szichot sorozat 39 kötetébe, s ez az anyag alkotja a Rebbe tanításainak gerincét.

tudós és rabbi 5

A Haszidizmus lényegéről címmel írt értekezésben így fogalmazott:
„A Tóra értelmezésének négy elemi szintje van: a psát, az elsődleges, szó szerinti jelentés szintje, a remez, a rejtett, bensőséges jelentéstartalom, a drus, a homiletikus, kiterjesztett értelmezés és a szod, az ezoterikus jelentés szintje. Mind a négy a maga módján fejezi ki a Tórában rejlő korlátlan isteni világosságot. A haszidizmus s tanításait azonban semmiféle forma nem köti. Bennük van a Tóra mind a négy dimenziója, de túl is lép rajtuk, egyesíti őket, életet lehel beléjük.”   

A cikk az Egység magazin 87. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.