A héten lett volna 116 éves a lubavicsi rebbe
Idén március 17-én, kedden ünnepeltük a lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson rabbi, a Chábád haszid mozgalom hetedik vezetője születésének zsidó naptár szerinti évfordulóját.
A modern idők legkiemelkedőbb zsidó vezetője ugyanis az 5662. év niszán havának tizenegyedik napján, azaz 1902. április 18-án látta meg a napvilágot az Ukrajna déli részén fekvő Nyikolajev nevű kisvárosban. Édesapja Levi Yitzchak Schneerson rabbi jónevű Tóra-tudós, édesanyja Chana Schneerson rebbecen, előkelő rabbicsaládból származó asszony volt. Alig kilencéves korában a fiatal Menáchem Mendel a Fekete-tenger partján sétálva egy apró lélekvesztőben hánykolódó kisfiúra lett figyelmes. Tétovázás nélkül a vízbe vetette magát, és megmentette a gyermek életét. Az eset végérvényesen meghatározta a Rebbe szükséget szenvedőkkel kapcsolatos viszonyát. Az őt a veszélyben levők megsegítésére indító belső hang többé nem halkult el, függetlenül attól, hogy a mindenkori másik egzisztenciális biztonságát az asszimiláció, a tudatlanság vagy a saját szellemi gyökereiktől való elidegenedés fenyegette. A Rebbe akkor is meghallotta a gyakran ki sem mondott segítségkérést, ha már régóta senki nem akadt, aki figyelt volna a kétségbeesett zsidók halk hangjára.
A már egészen fiatalon zseniként kezelt Menáchem Mendel kamaszkorát intenzív Tóra-tanulással töltötte, majd 1929-ben Varsóban feleségül vette a hatodik lubavicsi Rebbe lányát, Chaya Mushkát. Ezt követően a berlini egyetemen, majd a párizsi Sorbonne-on matematikát, fizikát és egyéb tudományokat tanult. 1941 derekán azonban a nácizmus pokla elől az Egyesült Államokba távozott, ahol három olyan, a mozgalom működésében központi szerepet betöltő szervezetet hívott életre, amelyek máig a zsidó szellemű oktatás, illetve a lubavicsi haszid tanítások terjesztését szolgálják, valamint szociális támogatást nyújtanak a rászorulók részére.
A Rebbe fáradhatatlanul tudatosította mindenkiben, hogy a világ egyre közelebb és közelebb kerül az emberiség végső céljához, a kozmikus tökéletességhez és Isten univerzális ismeretéhez, azaz a messiási korszakhoz. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy a folyamat megvalósulásában mindenkinek pótolhatatlan szerepe van, amelyet saját jócselekedeteivel tud valóra váltani.
Egyedülálló képessége volt ahhoz, hogy mindenkihez a megtalálja a kulcsot. Államfőkkel nemzeti és nemzetközi jelentőségű ügyekben tanácskozott, a tudósokkal együtt fedezte fel saját szakterületük szellemi jelentőségét, míg a kisgyermekekhez meleg szavakkal és atyai mosollyal szólt. Üzenete – amely mára könyvein és a róla készült videók százain keresztül világszerte elérhető – zsidó és nemzsidó emberek százezreit ébresztette rá a bennük rejlő szellemi gazdagságra, egyszersmind ébresztette föl bennük a vágyat e potenciál beteljesítésére. Célt és értelmet adott az emberek életének.
A Rebbe idén lenne száztizenhat éves.