Ha az elmúlt napokban a Belső-Erzsébetváros (vagyis a „gettó”) felé vettük az irányt, biztosan belebotlottunk haszid zsidók csoportjaiba. Egy-egy pillanatra Brooklynban vagy Bné Brákban érezhettük magunkat a jövő-menő pajeszos-szakállas férfiak és parókás-fejkendős asszonyok között, a héber-jiddis-angol bábeli zűrzavarában. Ezek a látogatók azonban nem budapesti városnézésért tették meg a nagy utat: a fővárosból Bodrogkeresztúrra utaztak tovább, hogy részt vegyenek a Steiner Jesájá rabbi, avagy reb Sájele halálozási évfordulója alkalmából rendezett összejöveteleken, imádkozzanak a sírjánál és megemlékezzenek a messze földön híres csodarabbiról.
Reb Sájele egykori lakóhelye és sírja most már egész évben sokak által felkeresett zarándokhely, jorcájtjára pedig most, hogy a koronavírussal kapcsolatos korlátozásokat szinte az egész világon enyhítették, újra tömegek érkeztek. Az évfordulóra szervezett eseményen, melyre több tízezer ember érkezett Magyarországra, vendég előadóként Oberlander Báruch rabbi is felszólalt, és olyan családi történeteket idézett föl, melyeket dédnagyapja és nagyapja mesélt, akik mindketten személyesen is többször fölkeresték reb Sájelét.
A bodrogkeresztúri csodarabbiról számtalan legenda kering, ezekből idézünk föl most egyet, mely az Egység magazin 106. számában jelent meg.
„Történt egyszer például, hogy Bodrogkeresztúron nem volt mit enni. Sírtak, jajveszékeltek a szegény emberek, hogy mi lesz velük, aztán szeretett rabbijukhoz fordultak, aki, mint rendesen, a karosszékében üldögélt házának ablaka alatt. Azt mondta nekik reb Sájele: ne aggódjatok, menjetek, dolgozzatok, estére étel lesz az asztalotokon. Azzal imádkozni kezdett. Egészen addig imádkozott, amíg egy szekér tűnt fel a falu határában. Lassan haladt a szekér, és ahogy közelebb ért, lehetett már látni, hogy krumplit szállít, de úgy meg volt rakva, hogy az elébe fogott két ló alig bírta húzni. Vánszorogtak a lovak nehéz rakományukkal, reb Sájele pedig csak imádkozott és imádkozott. Amikor a háza elé ért a szekér, a lovak hirtelen megmakacsolták magukat: ők márpedig nem mennek tovább ezzel a hatalmas rakománnyal. Hiába ösztökélte őket a kocsis, csak nem mozdultak. Így hát a kocsis, aki látta, milyen különleges porta előtt akadt el a lovaival, lekászálódott a bakról, bekopogott reb Sájeléhez, és rögtön könyörgőre fogta, hogy a híres cádik segítsen neki. Reb Sájele nyugodtan ránézett, és azt mondta: hagyd itt a rakomány felét, a többivel pedig menj el a vásárba, különlegesen jó áron fog elkelni a portékád. Így is lett. Így jutottak a keresztúriak krumplihoz, a kereskedő pedig így kötött jó üzletet azzal, hogy ajándékba adta áruja felét.”
Fotó: Thyeshivaworld.com
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 35. szám – 2022. május 5.