Emor

Kivel történik a csoda?

Idegenek kezéből ne mutassátok be Istennek kenyerét mindezekből, mert romlás van bennük, hiba van rajtuk, nem fogadtatik el kedvezően számotokra. (3Mózes 22:25.)

Idegenek kezéből… Egy nem zsidótól, aki áldozatot hoz a kohénnak, hogy feláldozza azt Istennek …ne mutassátok be… ha hibás az állat. Nem tilos a hibás állatok feláldozása Noé fiainak (nem zsidók), hacsak nem hiányzik egy testrészük, de ezt az áldozatot csak a mezőkön lévő magaslatokon mutathatják be, a Szentélyben lévő oltáron semmiképpen. De hibátlan állatot elfogadhatnak tőlük, ezért van írva fent (uo. 18.): „…Akárki… [aki bemutatja áldozatát]…”, hogy hozzávegye a nem zsidót is, aki ugyanúgy tesz felajánlásokat és fogadalmakat, mint a zsidók.

És akár marha vagy bárány, ne vágjátok le egy napon azt meg kicsinyét. (3Mózes 22:28.)

…azt meg kicsinyét. Csak a nőstényeknél tilos levágni az anyát és a fiát vagy lányát, de a hímeknél meg van engedve, hogy levágják [egymás után] az apát és a fiát vagy lányát.
…azt meg kicsinyét. A szövegből úgy hallatszik, hogy akkor is tilos, ha előbb a kicsinyét és utána azt.

És meg ne szentségtelenítsétek szent Nevemet, hanem szenteltessem meg Izrael fiai között. Én vagyok az Örökkévaló, aki megszentel benneteket. (3Mózes 22:32.)

És meg ne szentségtelenítsétek… azzal, hogy szándékosan áthágjátok törvényeimet. Ha már írva van: „…meg ne szentségtelenítsétek…”, mit tanulhatunk abból, hogy „…szenteltessem meg…”? Azt, hogy [ha olyanak a körülmények] áldozd fel életed és szenteld meg Nevemet. Akkor is kötelező ez, ha senki más nem látja az embert? [Nem!] Ezért van írva: „…Izrael fiai között…”.
Amikor valaki feláldozza magát, ezt úgy tegye, hogy készen áll meghalni is, mert aki úgy áldozza fel magát, hogy a[z isteni] csodára hagyatkozik, azzal nem történik csoda. Így találjuk Chánánjá, Misáél és Ázárjá esetében is, akik nem a csodában bízva áldozták fel életüket, ahogy írva van: „[Ha Istenünk, akit szolgálunk, képes minket megmenteni… meg fog menteni,] ha nem, tudd meg, ó király…” (Dániel 3:18.) Akár megment akár nem „tudd meg [hogy nem borulunk le a bálványaid előtt]”.

Hat napon át végeztessék munka, de a hetedik nap szombat nyugalomnapja; szent gyülekezés, semmi munkát ne végezzetek; szombat az az Örökkévalónak minden lakhelyeteken. (3Mózes 23:3.)

Hat napon át… Miért szerepel a szombat parancsolata az ünnepek előtt? Hogy megtanítsa neked, hogy mindenki, aki megszegi az ünnepi törvényeket, olyannak számít, mintha a szombatot szentségtelenítette volna meg, és mindenki, aki megtartja az ünnep törvényeit, úgy számít, mintha a szombatot tartotta volna meg.

És amikor learatjátok földetek aratását, ne arasd le teljesen meződ szélét aratásodkor, és ami lehullott, ne szedegesd fel; a szegénynek, a jövevénynek hagyjad azt. Én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek. (3Mózes 23:22.)

És amikor learatjátok… Ezt a törvényt ismétli (lásd: uo. 19:9.), hogy ha valaki áthágja őket, akkor két tiltó parancsot is megszeg. Azt mondja Rabbi Ávdimész, Rabbi Joszi nevében: Miért van ez a törvény az ünnepek felsorolása között írva: Peszách és Sávuot után, Rosh Hásáná, Jom Kipur és Szukkot előtt? Azért, hogy tudd: mindenki aki leketet (a lehullottat), sichechát (az otthagyottat) és peát (a mező szélét) ad a szegénynek, ahogy az illik, úgy számítják neki, mintha felépítette volna a Szentélyt és abban mutatta volna be [az itt felsorolt] áldozatokat.

Válogatta és fordította: Yaakov

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 29. szám – 2014. november 12.