1204-ben ezen a napon hunyt el Mose ben Maimon. A Rambamként és Maimonideszként is ismert Talmud tudós, háláchá szaktekintély és filozófus korának vezető zsidó személyisége volt, és napjainkig az egyik legnagyobb hatású bölcs.
Mose ben Maimon a spanyolországi Córdobában született 1135-ben, pészach előestéjén. Édesapja, Dávid király egyenes ági leszármazottja, a város rabbinikus bíróságának bírája volt. Tizenhárom éves korában családjával el kellett menekülnie Córdobából, amikor egy szélsőséges iszlám csoport vette át a városban az uralmat, és több támadás is érte a zsidó közösséget és a zsinagógákat. Hosszú vándorlás után végül családjától elszakadva, Marokkó, Izrael és Alexandria után Egyiptomban telepedett le, a ma Ó-Kairóként ismert Fustat városában. Dávid nevű testvérének anyagi támogatása lehetővé tette, hogy minden idejét a Tórának és az írásnak szentelje.
1166-tól kezdve rövid idő alatt tragikus módon elveszítette édesapját, feleségét, két fiát és bátyját is. Testvére halála után ő lett a családfenntartó, így orvosként kereste meg a kenyerét, és tartotta el bátyja családját is. Ötvenes éveinek közepére olyan elismert szakértő lett, hogy Saladin szultán udvari orvosának fogadta. Emellett tovább dolgozott háláchikus munkáin is.
1204-ben, tévét hó 20-án, 69 évesen hunyt el Egyiptomban. Ekkorra egyetlen élő leszármazottja maradt, Ávraham fia, aki hűséges tanítványa volt élete végéig. Rambamot a Szentföldön, Tibériás városában helyezték örök nyugalomra.